XIV. Leó pápa katekézise: Máriában az egyház saját misztériumát szemléli

A Szentatya több nyelven is összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!

A II. vatikáni zsinat az egyházról szóló dogmatikus konstitúció utolsó fejezetét a Boldogságos Szűz Máriának kívánta szentelni (vö. Lumen gentium, 52–69). Őt „egyrészt az egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt az egyház hitének és szeretetének előképeként és ragyogó mintaképeként tiszteljük” (53. pont). Ezek a szavak annak megértésére hívnak bennünket, hogy Máriában – aki a Szentlélek működése által befogadta és világra hozta Isten testté lett Fiát – felismerhetjük mind a mintaképet, mind a kiváló tagot és az egész egyházi közösség anyját.

Mivel engedte, hogy a kegyelem műve alakítsa – mely benne teljesedett be –, és hitével, valamint szűzi szeretetével befogadta a Magasságbeli ajándékát, Mária tökéletes mintája annak, amire az egész egyház meghívást kapott: hogy az Úr szavából született teremtmény és Isten gyermekeinek anyja legyen, akik a Szentlélek működését készségeseb befogadva születnek meg. Továbbá, mivel ő a par excellence hívő, akiben Isten szent népének közösségében feltárul előttünk az isteni misztérium előtti feltétel nélküli nyitottság tökéletes formája, Mária az egyházi közösség kiemelkedő tagja. Végül pedig, mivel Fiában gyermekeket szül – akik a közénk jött, öröktől fogva Szeretettben szeretett gyermekek –,

Mária az egész egyház anyja, mely gyermeki bizalommal fordulhat hozzá, mert biztos abban, hogy meghallgatásra, oltalomra és szeretetre talál nála.

Mindezeket a tulajdonságokat együttesen úgy is kifejezhetjük, hogy Máriáról mint a misztérium ikonként előttünk álló asszonyáról beszélünk. Az asszony kifejezés e fiatal izraeli leány történelmi valóságát emeli ki, akinek megadatott, hogy átélje azt a rendkívüli tapasztalatot, hogy a Messiás anyjává váljon. Az ikon kifejezés pedig arra mutat rá, hogy benne az alászállás és a felemelkedés kettős mozgása valósul meg: benne egyszerre ragyog fel Isten ingyenes kiválasztása és az Istenbe vetett hit szabad beleegyezése. Mária tehát a misztérium ikonként előttünk álló asszonya, vagyis annak az isteni üdvtervnek az ikonja, amely egykor rejtve volt, de Jézus Krisztusban teljesen feltárult.

A zsinat világos tanítást adott arról, hogy a Boldogságos Szűz Máriának egyedülálló helye van a megváltás művében (vö. Lumen gentium, 60–62). Emlékeztetett arra, hogy az üdvösség egyetlen közvetítője Jézus Krisztus (vö. 1Tim 2,5–6), és hogy az ő legszentebb anyja „semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen annak erejét mutatja meg” (LG 60). Ugyanakkor „a Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, […] engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállításában. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk” (uo., 61).

A Boldogságos Szűz Máriában az egyház misztériuma is tükröződik: benne Isten népe saját eredetének, mintaképének és hazájának megjelenítését találja meg.

Az Úr anyjában az egyház saját misztériumát szemléli, nemcsak azért, mert benne találja meg a szűzi hit, az anyai szeretet és a jegyes szövetség mintáját, amelyre meghívást kapott, hanem mindenekelőtt azért, mert

benne ismeri fel saját ősképét, annak eszményi alakját, amivé hivatása szerint lennie kell.

Amint láthatjuk, a Lumen gentiumban megfogalmazott gondolatok a Szűzanyáról arra tanítanak bennünket, hogy szeressük az egyházat, és benne Isten eljövendő országának beteljesedését szolgáljuk, ez az ország pedig a dicsőségben valósul majd meg teljesen.

Engedjük hát, hogy megszólítson bennünket ez a fenséges mintakép, Mária, a szűz és anya, és kérjük őt, hogy közbenjárásával segítsen válaszolnunk arra, amit példaadásával kér tőlünk: alázatos és tevékeny hittel élem-e meg az egyházhoz tartozásomat? Felismerem-e benne a szövetség közösségét, amelyet Isten ajándékozott nekem, hogy válaszoljak végtelen szeretetére? Az egyház élő tagjának érzem-e magam, az Isten által adott pásztorok iránti engedelmességben? Úgy tekintek-e Máriára, mint az egyház mintaképére, kiemelkedő tagjára és anyjára, és kérem-e őt, hogy segítsen Fia hűséges tanítványának lennem?

Testvéreim, a Szentlélek, aki leszállt Máriára, és akit alázattal és bizalommal hívunk segítségül, adja meg nekünk, hogy teljesen megéljük ezeket a csodálatos valóságokat! És miután mélyebben megismertük a Lumen gentium konstitúciót,

kérjük a Boldogságos Szüzet, hogy esdje ki számunkra ezt az ajándékot: növekedjen mindannyiunkban a szeretet az anyaszentegyház iránt!

Így legyen!

*

Az általános kihallgatáson a Szent Péter téren részt vettek a magyar katolikus iskolarendszer jeles képviselői is, akik május 12-én a Római Magyar Akadémián (Collegium Hungaricum) arra a kérdésre keresték a választ a hazai és európai kihívások tükrében, hogy vajon mi a katolikus oktatás jövője, mi az identitása.

A konferenciáról részletesen ITT olvashatnak.  

A szerdai eseményen Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke és Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának frissen kinevezett főtanácsadója, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója vezetésével jelen voltak rendi elöljárók, iskolaigazgatók és pedagógusok a hazai piarista, ciszterci, ferences és a szalézi rend, a Győri Szent Mór Bencés Perjelség, valamint a Hajdúdorogi Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye Szent Mihály Intézményfenntartója képviseletében.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír