XIV. Leó pápa katekézise: A Szentírást egyszerre isteni és emberi szövegként értelmezzük!

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!

A Dei Verbum zsinati konstitúció, amelyről ezekben a hetekben elmélkedünk, az Egyház élő hagyományában olvasott Szentírást olyan kiváltságos találkozási térként jellemzi, ahol Isten továbbra is szól minden kor emberéhez, hogy beszédét hallgatva megismerhessék és megszerethessék őt. A bibliai szövegek azonban nem mennyei, nem emberfeletti nyelven íródtak. Amint azt a mindennapi tapasztalat is mutatja, két különböző nyelvet beszélő ember nem érti meg egymást, nem tud párbeszédet folytatni, nem képes kapcsolatot teremteni.

Bizonyos esetekben az, hogy érthetővé tesszük magunkat a másik számára, már a szeretet első cselekedete. Ezért Isten úgy döntött, hogy emberi nyelveken szól, így fogalmazták meg a Szentírás szövegeit a Szentlélektől sugalmazott szerzők.

Amint a zsinati dokumentum emlékeztet rá: „Isten emberi nyelveken kifejezett igéi hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez” (DV 13). Ezért tehát a Szentírás nemcsak tartalmában, hanem nyelvezetében is Isten ember felé való irgalmas leereszkedését tárja fel, azt a vágyát, hogy közel legyen hozzá.

Az Egyház történelme során tanulmányozták az isteni Szerző és a szent szövegek emberi szerzői közötti kapcsolatot. Több évszázadon át sok teológus a Szentírás isteni sugalmazottságának megvédésére törekedett, és az emberi szerzőket mintegy a Szentlélek passzív eszközeinek tekintette. Az újabb időkben a teológiai reflexió újraértékelte a szent írók szerepét a szent szövegek megfogalmazásában, olyannyira, hogy a zsinati dokumentum Istenről mint a Szentírás elsődleges „szerzőjéről” beszél, ugyanakkor a szent írókat is a szent könyvek „valódi szerzőinek” nevezi (vö. DV 11). Amint egy múlt századi éleslátó exegéta megjegyezte: „az emberi tevékenységnek egy egyszerű másoló munkájára történő lefokozása nem az isteni működés megdicsőítése”.[1]

Isten soha nem nyomja el az embert és annak képességeit!

Ha tehát a Szentírás Isten igéje emberi szavakban, akkor minden olyan megközelítés, amely e két dimenzió közül bármelyiket elhanyagolja vagy tagadja, szükségképpen részleges. Ebből következik, hogy a szent szövegek helyes értelmezése nem hagyhatja figyelmen kívül azt a történelmi környezetet, amelyben megszülettek, sem az alkalmazott műfajokat; sőt, ha valaki lemond az Isten által felhasznált emberi szavak tanulmányozásáról, az könnyen a Szentírás fundamentalista vagy spiritualista olvasatához vezet, melyek elárulják annak valódi jelentését. Ez az elv Isten igéjének hirdetésére is érvényes: ha az elszakad a valóságtól, az emberek reményeitől és szenvedéseitől, ha érthetetlen, kevéssé megszólító vagy anakronisztikus nyelvezetet használ, teljesen hatástalanná válik.

Az Egyháznak minden korszakban az a feladata, hogy Isten igéjét olyan nyelvezettel hirdesse, amely megfelel a konkrét történelmi kornak és eléri az emberek szívét.

Amint Ferenc pápa emlékeztetett rá, „minden alkalommal, amikor igyekszünk visszatérni a forráshoz, és megpróbáljuk visszanyerni az evangélium eredeti frissességét, új utak, kreatív módszerek, más kifejezési formák, beszédesebb jelek és a mai világ számára megújult jelentésű szavak tárulnak fel”.[2]

Ugyanilyen leegyszerűsítő viszont a Szentírásnak az az olvasata is, amely elhanyagolja annak isteni eredetét, és pusztán emberi tanításként értelmezi, olyasvalamiként, amelyet pusztán tudományos-szakmai szempontból kell tanulmányozni, vagy mint „merőben a múlthoz tartozó szöveget”.[3] Ezzel szemben, különösen akkor, amikor a liturgia keretében olvassák fel, a Szentírás meg akarja szólítani a mai hívőket, meg akarja érinteni mostani életüket annak problémáival együtt, meg akarja világítani a megteendő lépéseket és a meghozandó döntéseket. Ez pedig csak akkor válik lehetővé, ha

a hívő ugyanannak a Léleknek a vezetésével olvassa és értelmezi a szent szövegeket, aki azokat sugalmazta

(vö. DV 12).

Ennek megfelelően a Szentírás a hívők életének és szeretetének táplálására szolgál, amint arra Szent Ágoston is emlékeztet: „Ha valaki azt gondolja önmagáról, hogy megértette a Szentírást […], de e megértés által nem növekszik benne az Isten és a felebarát iránti kettős szeretet, akkor valójában nem értette meg azt.”[4] A Szentírás isteni eredete arra is emlékeztet, hogy az evangélium, melyről a megkeresztelteknek tanúságot kell tenniük, bár átfogja az élet és a valóság minden dimenzióját, meg is haladja őket: nem szűkíthető le merőben emberbaráti vagy társadalmi üzenetre, hanem annak a teljes és örök életnek az örömhíre, amelyet Isten Jézusban ajándékozott nekünk.

Kedves testvéreim, köszönjük meg az Úrnak, hogy jóságában ellátja életünket igéjének elengedhetetlen táplálékával, és imádkozzunk azért, hogy beszédünk s még inkább életünk ne homályosítsa el Istennek a Szentírásban elbeszélt szeretetét!

Jegyzetek
[1] Luis Alonso Schökel: La parola ispirata. La Bibbia alla luce della scienza del linguaggio [A sugalmazott szó. A Biblia a nyelvtudomány fényében], Paideia, Brescia, 1987, 70.
[2] Ferenc pápa: Evangelii gaudium apostoli buzdítás (2013. november 24.), 11.
[3] XVI. Benedek pápa: Verbum Domini szinódus utáni apostoli buzdítás (2010. szeptember 30.), 35.
[4] Szent Ágoston: De doctrina christiana [A keresztény tanításról] I, 36, 40.

XIV. Leó pápa felhívása az általános kihallgatás végén:

Buzdítok mindenkit, hogy imádságával támogassa ukrajnai testvéreinket, akiket súlyosan próbára tesznek a bombázások, melyek ismét az energetikai infrastruktúrákat is célba vették. Kifejezem hálámat a Lengyelország és más országok katolikus egyházmegyéiben indított szolidaritási kezdeményezésekért, melyek igyekeznek segíteni a lakosságot kitartani ebben a nagy hidegben.

Holnap lejár a 2010-ben az Amerikai Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció elnöke által aláírt New START-szerződés, amely jelentős lépést jelentett a nukleáris fegyverek terjedésének korlátozásában. Miközben újfent bátorítok minden építő erőfeszítést, mely a leszerelést és a kölcsönös bizalom erősítését szolgálja, nyomatékos felhívást intézek annak érdekében, hogy ne engedjük ezt az eszközt minden további nélkül megszűnni, hanem biztosítsuk annak konkrét és hatékony folytatását. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy mindent megtegyünk egy a nemzetek közötti békét tovább veszélyeztető új fegyverkezési verseny elkerüléséért. Sürgetően szükséges a félelem és a bizalmatlanság logikáját egy olyan közösen vallott etikával felváltani, amely képes a döntéseket a közjó felé irányítani, és a békét mindenki által őrzött közkinccsé tenni.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír