XIV. Leó pápa: Nem az atomfegyverek, hanem a leszerelés teremti meg a békét

„Békesség nektek”: ez volt az első köszöntés, amellyel a feltámadt Jézus apostolaihoz fordult (Jn 20,19). Ez az első ajándék is, amit a feltámadt Krisztus felajánlott barátainak és az egész világnak: a béke. Ez azonban nem egy „olcsón szerzett” ajándék volt: a Názáreti Mester dicsőséges teste a kínszenvedés sebeit viselte magán. Elszenvedte a világ gyűlöletét, erőszakosságát, a keresztre feszítést.

Jézus Krisztus igazságtalanságot szenvedett el, lefegyverzett és lefegyverző volt, és feltámadt. Az evangéliumi jó hír beépült és beépül a történelembe.

Ma éppúgy, mint kétezer évvel ezelőtt.

A béke az a nagy vágy, ami sok szívet megmozgat, de amit gyakran fenyegetnek, lábbal tipornak, kinevetnek. Ma a Földön 103 állam érintett valamilyen módon a háborúban. Fegyverek dübörögnek és gyilkolnak Ukrajnában, a Közel-Keleten, Szudánban, Mianmarban, Jemenben, Kongóban és sok más helyen.

Szeretett elődöm, Ferenc pápa alkotta annak idején a „darabokban zajló harmadik világháború” – kifejezést, amellyel a második világháború vége óta nem látott, kiterjedt konfliktusos helyzetet írt le.

Végignézve az ilyen témájú megszólalásaimat, melyeket ebbe az antológiába gyűjtöttek össze, szeretnék néhány szempontot kiemelni, melyek közel állnak a szívemhez.

A béke mindenekelőtt felelősség. Ha találkozunk egy problémával, feszültséget élünk meg, vagy sértést szenvedünk el és az első ösztönös reakciónk az, hogy megszólunk másokat, megvádoljuk őket, egészen addig, hogy ítéletet mondunk felettük, akkor előbb a közöny, majd a gyűlölet fejlődik ki végzetes módon körülöttünk. A valóságot lehet olyan módon nézni, ami pusztít, nem pedig épít. A béke viszont velem kezdődik. Velünk kezdődik.

Szent Ágoston azt mondta: „Nehéz idők, kemény idők, szerencsétlen idők.

Éljetek jól, és a jó élettel megváltoztatjátok az időket: változtassátok meg az időket és nem lesz miért panaszkodnotok”.

Nem kérhetjük a békét a világ hatalmasaitól, ha nem kezdjük el mi magunk megélni, a hétköznapi kapcsolatainkból kiindulva: a családjainkban, az otthonainkban, a városainkban, a munkahelyünkön. A békét apró gesztusokkal építjük: egy ajándékba adott mosollyal, egy megbocsátott sértéssel, egy jó szóval.

Ezen kívül a békét igazsággal építjük. Még aki háborúzik, az is azt állítja, hogy a béke „nevében” cselekszik. Senki nem olyan arcátlan, hogy kijelentse: a háború kedvéért akar háborút. Még a világ hatalmasai is tudják, hogy minden ember igazságosságra vágyik és békében szeretne élni. Különösen a hirosimai és nagaszaki történtek szörnyű következményeit látva háborúhoz folyamodni egyre inkább egy „visszaút nélküli kaland”, ahogyan azt Szent II. János Pál hangoztatta.

Többször felidéztem Szent VI. Pál szívből jövő felhívását, amelyet az ENSZ közgyűléséhez intézett. Az, ami egyesíti az embereket – állapította meg tiszteletre méltó elődöm – egy megállapodás, amit „olyan eskü pecsétel meg, amelynek meg kell változatnia a világ jövőjének történetét: soha többé háborút, soha többé háborút! A béke, a béke kell, hogy vezesse a népek és az egész emberiség sorsát!”

Az atomkorszakban az igazság megállapításának különösen is utat kell törnie: nem az atomfegyverek teremtik meg a békét, hanem a leszerelés. Ezt az igazságot, mely az elmúlt évtizedekben tisztázottnak tűnt, amikor nukleáris enyhülésnek voltunk tanúi, most elhomályosítja a fegyverkezési hajsza, ami ma ijesztő és elborzasztó. Ahogy az énekes dalszerző és költő, Bob Dylan írta képletesen az atombombához fordulva egyik költeményében: „Gyűlöllek, mert az ember csinált téged és az ember birtokol és az ember irányít”.

Az Egyház ma alázatosan mindenki figyelmébe ajánl egy kérdést: továbbra is az emberi fajnak kell laknia a Földet? A digitális világ és a globális újrafegyverkezés ötvöződése arra indít, hogy komolyan feltegyük ezt a kérdést.

A béke keresi a tanúságtevőit.

Ez az antológia sok arcot mutat meg, hogy ennek az erejét megmutassa. A személyek, akikről itt szó van, köztük Boldog Floribert Bwana Chui, Isten szolgái Giorgio La Pira és Dorothy Day annak a sok férfinak és nőnek a mintaképei,

akik inkább a békét választották, legyőzték a korrupció kísértését, a szegények segítségére siettek, a diplomáciát részesítették előnyben.

Az ismert férfiak és nők mellett a békét „nem híres szereplők” is megtestesítik, akik követték saját lelkiismeretüket. Már előfordult a történelemben, hogy közel álltunk egy atomkatasztrófához. A krónikák szerint egyetlen ember, Sztaniszlav Petrov szovjet tiszt döntése járult hozzá egy lehetséges globális atomháború elkerüléséhez. 1983. szeptember 26-a volt, amikor a Moszkva környéki bunker radarja, ahol Petrov őrszolgálatban volt, több interkontinentális ballisztikus rakéta kilövését észlelte az Egyesült Államokból a Szovjetunió irányába. Azonban a szovjet lokalizációs műholdrendszer hibájáról volt szó. Petrov a parancsnak ellenszegülve úgy döntött, hogy nem jelenti az állítólagos támadást: tette ezt annak az embernek lelkiismeretével, aki tudta, hogy az az egyszerű gesztus milliók halálát okozhatta volna.

Egy olyan világ, ahol gépek – legyenek bármilyen kifinomultak és gyorsabbak nálunk – döntenek ártatlan emberek bombázásáról, tényleg félelmetes volna.

Egyetlen ember lelkiismerete az egész világgal felérhet.

Végül pedig a békének reményre van szüksége. Az Egyház továbbra is hirdetni fogja az irgalmas szeretetet minden ember irányában. És ha van valami, amit a világ ma keres, akkor az azt hiszem, a jövőbe vetett remény üzenete. Reménnyel tekintünk a holnap elé, mivel Jézus üzenetében találtuk meg a remény egyedüli forrását. Mert Krisztus tanítása ez: az irgalmasság, a szeretet, életünk odaadása másokért legyőzi a halált, az elszigeteltséget, az erőszakot: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).

Aki a csüggedés kísértésébe eshet a világban zajló sok háború láttán, annak a figyelmébe ajánlom azt a felhívást, amelyet már XI. Piusz kiterjesztett az egész Egyházra:

Adjunk hálát Istennek, amiért nehéz időkben kell élnünk. Most senkinek nem megengedett, hogy középszerű legyen”.

Isten vezessen minket az erőszakmentesség útjain! A hívők és a jóakaratú emberek soha ne szűnjenek meg a béke építőiként munkálkodni! Minden egyes ember tegye a békét személyes ügyévé!

Vatikán, 2026. június 19.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír