XIV. Leó pápa üzenete az assisi imatalálkozóra: Nincs szent háború, egyedül a béke szent!

Beszédében figyelmeztetett arra, hogy a háborúk és az erőre épülő kultúra korában különösen fontos életben tartani Assisi szellemiségét, amely a vallások közötti párbeszédre, az imádságra és a béke közös keresésére épül. Arra figyelmeztetett, hogy a háborút sosem lehet Isten nevében igazolni, és a békének újra a népek közös eszményévé kell válnia. A vallási vezetőket a párbeszéd előmozdítására buzdította, és hangsúlyozta, hogy az imádság és a közös cselekvés hozzájárulhat az erőszak spiráljának megtöréséhez.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa videoüzenetét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Negyven évvel az 1986. október 27-én tartott békeimanap után gyűltetek össze Assisiben. Ezt az eseményt Szent II. János Pál pápa kezdeményezte, aki azon a napon a hiteles vallásos magatartás és a béke iránti fokozott fogékonyság közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozta.

Szívből köszöntöm a pátriárkákat és a vallási vezetőket, akik közül az elmúlt években sokan tevékenyen részt vettek az imának és párbeszédnek szánt napokon. Szeretettel köszöntöm Felice Accrocca érseket, az assisi egyház főpásztorát, a ferences szerzetescsaládokat és mindazokat, akik összegyűltek. Szerettem volna veletek lenni Szent Ferenc sírjánál ezen a jelentős évfordulón, hogy láthassam arcotokat, és együtt tegyünk szép tanúságot arról, hogy már lehetséges testvérként élni!

Köszönetet mondok a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának és a Sant’Egidio közösségnek, amiért elkötelezetten haladtak tovább az elődeim által kijelölt úton. Vigasztalással tölt el az elmúlt évek során hűségesen megtett hosszú út, amely bőséges gyümölcsöt termett. Ferenc pápa így nyilatkozott arról a felejthetetlen, 1986. októberi imanapról: „Nem maradhatott elszigetelt esemény, és nem is volt szabad annak maradnia. Ti folytattátok ezt az utat, és még nagyobb lendületet adtatok neki” (Ferenc pápa: Beszéd a nemzetközi béketalálkozó résztvevőihez, 2013. szeptember 30.).

Szent II. János Pál ugyanis az első, történelmi jelentőségű találkozó után arra buzdított, hogy „továbbra is Assisi szellemében éljünk” (vö. Szent II. János Pál: Beszéd a nem keresztény vallások képviselőinek egy csoportjához, 1986. október 29.). Akkoriban a „hidegháború” időszakát éltük, a maitól igen eltérő helyzetben. 1989 után sokan úgy vélték, hogy a globalizáció tartós békét hoz majd a világnak. Sajnos – amint a Magnifica humanitas kezdetű enciklikámban írtam –, 

szinte vakon a piacokra bízták a jólét, a demokrácia és a stabilitás megteremtését, de a globalizáció valójában nem hozott automatikusan egységet és békét, hanem fundamentalista, identitárius és nacionalista reakciókat váltott ki” 

(Magnifica humanitas enciklika, 2026. május 15., 201. pont).

Ebben az összefüggésben „aggasztó módon rehabilitálják a háborút mint a nemzetközi politika eszközét” (uo., 190). Ily módon elárulva a huszadik századnak és több millió emberélet értelmetlen lemészárlásának emlékezetét, ismét az történik, amiről A Katolikus Egyház Katekizmusában ezt olvassuk: „A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására” (2315. pont).

Éppen napjainkban, az erőre épülő mai kultúra korában kell megerősítenünk Assisi szellemiségét, amely a háború vallási igazolásának elutasítását jelenti, a közvetítés és a párbeszéd szellemét, a szemlélődő tapasztalatot és a békés jövő érdekében végzett kreatív cselekvést foglalja magában.

Igen, mert a békének újra a népek közös eszményévé kell válnia: vezércsillaggá, amely minden döntésünket irányítja, mércévé, amely leleplezi az igazságtalanságot, és minden nép közös távlatává.

Mindenütt a béke helyreállításán kell dolgoznunk, nem pedig újabb háborúkra készülnünk! Sosem lehet Isten nevében háborúzni!

Számunkra, hívők számára: „aki a vallás nevében harcol, valójában magát a vallást támadja” (Magnifica humanitas, 223).

Nincs szent háború: egyedül a béke szent!

Ezért az Assisiben megkezdett út, amelyen közösen keressük a békét, mindenekelőtt az imádság útja. Az imádság gyengének tűnhet a világ hatalmasságai előtt, mégis ez a hívők alázatos ereje. Istenhez fordulunk, aki a békét ajándékozza: érintse meg azok szívét, akik háborút és terrorizmust akarnak. És ne feledjük: sosem imádkozunk hiába!

Az imádság a párbeszéd iskolája: párbeszédé Istennel, az emberekkel és minden teremtménnyel. Gondoljunk Szent Ferencre: idén emlékeztünk meg halálának nyolcszázadik évfordulójáról. A világnak párbeszédre van szüksége. Az Assisiben megkezdett út arra kötelezi a vallási vezetőket, hogy erősítsék a párbeszéd légkörét a hívők körében és a társadalomban, hogy az arrogancia nyelvét a béke, a tárgyalás és a megértés nyelve váltsa fel. Ez „képes fokozatosan eltávolítani az emberiséget az erőszak spiráljától” (uo., 221).

Testvéreim, imáink esdjék ki Istentől a hőn áhított békét a világ minden országa számára! Ő tegyen bennünket békéjének fegyvertelen eszközeivé.

Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9).

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó és videó: Vatican News

Magyar Kurír