XIV. Leó pápa vasárnap délben: Az evangéliumot minden közegben hirdetnünk és élnünk kell!

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A keresztség felvétele után Jézus megkezdi igehirdetését, és meghívja az első tanítványokat: Simont – akit Péternek hívnak –, Andrást, Jakabot és Jánost (vö. Mt 4,12–22). Ha közelebbről is megnézzük a mai evangéliumi jelenetet, két kérdés fogalmazódik meg bennünk: az egyik arra vonatkozik, hogy mikor kezdi el küldetését Jézus, a másik pedig arra, hogy hol kezdi el prédikálását és hol hívja meg az apostolokat. Tegyük fel tehát a kérdést: Mikor kezdi el? Hol kezdi el?

Az evangélista mindenekelőtt azt mondja el, hogy Jézus akkor kezdte el igehirdetését, „amikor meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették” (Mt 4,12). Tehát olyan időszakban történik, amely első pillantásra nem tűnik a legalkalmasabbnak: Keresztelő Jánost éppen elfogták, ezért a nép vezetői aligha mutatkoznak nyitottnak a Messiás újdonságára. Ez az idő inkább óvatosságra intene, Jézus azonban éppen ebben a sötét helyzetben kezdi el az örömhír világosságát másokhoz vinni: „Elközelgett a mennyek országa” (Mt 4,17).

Egyéni és egyházi életünkben is előfordul, hogy belső ellenállásaink vagy kedvezőtlennek ítélt körülmények miatt úgy gondoljuk: nem ez a megfelelő pillanat az evangélium hirdetésére, egy döntés meghozatalára, egy választásra vagy egy helyzet megváltoztatására. Így azonban az a veszély fenyeget bennünket, hogy megrekedünk a határozatlanságban, vagy a túlzott óvatosság foglyaivá válunk, miközben az evangélium arra hív, hogy bizalommal kockáztassunk:

Isten minden időben munkálkodik, és minden időpont alkalmas az Úr számára; akkor is, ha mi nem érezzük magunkat készen, vagy a helyzet nem tűnik a legjobbnak.

Az evangéliumi elbeszélés arra is rámutat, hogy hol kezdi el Jézus nyilvános küldetését: „elhagyta Názáretet, és Kafarnaumban telepedett le” (Mt 4,13). Tehát Galileában marad, egy olyan területen, amelyet főként pogányok laknak, és amely a kereskedelem miatt állandó mozgásban lévő térség, találkozások helye, mondhatni egy sokszínű, multikulturális vidék, amelyen különböző származású és vallási hovatartozású emberek fordulnak meg. Így az evangélium azt üzeni nekünk, hogy a Messiás Izraelből jön, de túllépi saját földjének határait, hogy azt az Istent hirdesse, aki mindenkihez közel lép, aki nem zár ki senkit, aki nem csupán a tisztákért jött, hanem – épp ellenkezőleg – belép az emberi élet helyzeteibe és részesévé válik az emberi kapcsolatoknak. Tehát nekünk, keresztényeknek is

le kell győznünk a bezárkózás kísértését: az evangéliumot ugyanis minden körülmények között és minden közegben hirdetnünk és élnünk kell, hogy a testvériség és a béke kovásza legyen az emberek, a kultúrák, a vallások és a népek között.

Testvéreim, az első tanítványokhoz hasonlóan nekünk is el kell fogadnunk az Úr hívását, mivel örömmel tölt el bennünket annak tudata, hogy ő életünk minden idejét és minden helyét látogatja és szeretetével áthatja. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy esdje ki számunkra ezt a belső bizalmat, és kísérjen bennünket utunkon!

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ezen a vasárnapon, az évközi idő harmadik vasárnapján tartjuk Isten igéjének vasárnapját. Ezt Ferenc pápa hét évvel ezelőtt vezette be annak érdekében, hogy az egész Egyházban előmozdítsa a Szentírás ismeretét és az Isten igéje iránti figyelmet, a liturgiában és a közösségek életében. Köszönetet mondok mindazoknak és bátorítom mindazokat, akik hittel és szeretettel munkálkodnak e kiemelten fontos cél érdekében.

Ezekben a napokban ismét folyamatos támadások érik Ukrajnát, melyek egész települések lakosságát teszik ki a tél hidegének. Fájdalommal követem az eseményeket, lélekben közel vagyok mindazokhoz, akik szenvednek, és imádkozom értük. Az ellenségeskedések elhúzódása egyre súlyosabb következményekkel jár a civil lakosságra nézve, elmélyíti a népek közötti szakadékot, és mind távolabb sodor az igazságos és tartós béke megteremtésétől. Mindenkit biztatok, hogy még nagyobb erőfeszítéssel munkálkodjon e háború befejezésén.

Ma tartjuk a leprások világnapját. Kifejezem közelségemet mindazok felé, akik ebben a betegségben szenvednek. Bátorítom a Raoul Follereau Barátai Olaszországi Egyesületet és mindazokat, akik a leprában szenvedőket gondozzák, és elkötelezetten védelmezik méltóságukat.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és különféle országokból érkezett zarándokok!

Külön is köszöntöm a bulgáriai Rakovskiból érkezett plébániai kórust, a panamavárosi Quinceañeras csoportját, a spanyolországi Badajoz „Zurbarán” Intézetének tanulóit, továbbá a firenzei San Marco Vecchio-plébánia bérmálkozó fiataljait, a Corigliano-Rossanó-i „Erodoto” általános iskola közösségét és a leccei „Cuori Aperti” önkéntes egyesületet.

Szeretettel köszöntöm a római Katolikus Akció fiataljait – szüleikkel, nevelőikkel és papjaikkal együtt –, akik életre hívták a békekaravánt. Kedves gyermekek és fiatalok, köszönöm nektek, hogy segítetek nekünk, felnőtteknek egy másik nézőpontból tekinteni a világra: az egymástól különböző emberek és népek közötti együttműködés szemszögéből. Köszönöm! Legyetek a béke munkálói otthon, az iskolában, a sportban, mindenütt! Soha ne legyetek erőszakosak, sem szavakkal, sem tettekkel! Soha! A rosszat csak a jóval lehet legyőzni.

E fiatalokkal együtt imádkozzunk, hogy béke legyen Ukrajnában, a Közel-Keleten és minden olyan térségben, ahol sajnos olyan érdekekért harcolnak, amelyek nem a népek érdekei. A béke a népek tiszteletben tartásával épül!

Ma zárul le a keresztények egységéért tartott imahét. Délután – a hagyománynak megfelelően – a zsolozsma esti dicséretét fogom vezetni a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, együtt a többi keresztény felekezet képviselőivel. Köszönetet mondok mindazoknak, akik – akár a médián keresztül – részt vesznek rajta.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír