XIV. Leó pápa vasárnap délben: Kölcsönös szeretettel mindig tartozunk egymásnak

Beszédében a kölcsönös szeretetről mint olyan adósságról elmélkedett, amellyel mindig tartozunk egymásnak. Hangsúlyozta a testvéri figyelmeztetés fontosságát: őszintén kell beszélnünk egymással, hogy a problémák és nézeteltérések a növekedés alkalmaivá válhassanak. A testvéri szeretet másik módjaként az egyetértésre jutást emelte ki, mely az imádságban is egységbe kapcsol bennünket. Az Úrangyala elimádkozása után pedig ismételten sürgette az ukrajnai erőszak beszüntetését, és reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások újraindítására irányuló erőfeszítések teret nyitnak a diplomácia előtt.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Isten igéje, melyet a mai vasárnap liturgiájában hallunk, alapvető szempontokat kínál ahhoz, hogy miként gondolkodjunk és cselekedjünk. A Rómaiaknak írt levélben azt olvassuk, hogy minden parancs „ebben az egyben foglalható össze: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!«” (Róm 13,9). Szent Pál igen nyomatékosan hangsúlyozza ezt egy nagyon erőteljes képpel, amely a Miatyánkban is megtalálható. Ezt írja ugyanis: „Testvéreim! Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel!” (Róm 13,8).

Jézus arra tanított bennünket, hogy kérjük és gyakoroljuk tartozásaink elengedését. Van azonban egy olyan vagyon, amellyel kölcsönösen tartozunk egymásnak, anélkül hogy rabjaivá válnánk: ez a kölcsönös szeretet adóssága. Mindaz a figyelem, gondoskodás és jó, amelyben részesültünk, szabadabbá és felelősségvállalásra képesebbé tesz bennünket.

A mai vasárnap evangéliumában Jézus legalább két módot javasol minden keresztény közösségnek a kölcsönös szeretet gyakorlására. Az első az, hogy váljunk képessé a testvéri figyelmeztetésre. Ez egy kényes művészet, melyről túlságosan gyakran megfeledkezünk, és amely őszinteséget és fokozatosságot kíván. Őszintén beszélni egymással – először négyszemközt, aztán, ha szükséges, további két-három személy társaságában, végül pedig, ha kell, együtt az egész közösséggel – azt jelenti, hogy szembenézünk a valósággal, és a problémákat, nézeteltéréseket a növekedés alkalmaivá alakítjuk.

A panaszkodás és a megszólás könnyebb, de semmi jót nem eredményez, és sok helyzetet megbénít. Az evangélium ezzel szemben a szeretetben megélt szabadságra nevel bennünket.

Van aztán egy másik módja is annak, hogy testvérként szeressük egymást, s ez Jézus szerint még az imádságunkat is átalakítja: az egyetértésre jutás. Nemcsak akkor kell egyetértésre jutnunk, amikor nézeteltérésünk van, hanem akkor is, amikor valamilyen ajándékot kérünk Istentől. Az Úr ezt mondja: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Ez az ígéret azt sugallja, hogy

lehetnek közös vágyaink, közös fájdalmaink, közös reményeink, és az imádság által növekedhetünk az egységben.

Hit nélkül mindannyian egyedül érezhetnénk magunkat, gyanakvással tekinthetnénk másokra, idegeneket, sőt ellenségeket láthatnánk bennük. A kegyelem révén viszont testvérek vagyunk, akik képesek egyetértésre jutni azáltal, hogy találkozunk, megbocsátunk egymásnak és meghallgatjuk egymást az Úrban

Kérjük Máriát, aki az angyal híradása után sietve felkereste rokonát, Erzsébetet, hogy osztozzon vele a várandósság örömében és fáradságában, tanítson meg bennünket is a testvéri szeretet örömteli adósságára!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Fájdalommal követtem a híreket az Ukrajna több városát és polgári infrastruktúráját a közelmúltban ért erőszakos támadásokról, melyek következtében ártatlan emberek haltak meg. Szívem együtt szenved a lakossággal, mely évek óta szorongásban és félelemben él. Újabb felhívással élek: vessenek véget az erőszaknak, állítsák meg a pusztítást, nyissák meg szívüket a párbeszéd és a béke előtt! Kívánom, hogy a tárgyalások újraindítása érdekében ezekben a napokban tett erőfeszítések kézzelfogható eredményekhez vezessenek, és nyissanak teret a diplomácia előtt.

Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a világ minden konfliktusában az egyetértés jusson érvényre!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Köszönöm, hogy itt vagytok!

Külön is köszöntöm a németországi Lantershofen „Studienhaus Sankt Lambert” egyházmegyeközi szeminárium közösségét.

Örömmel köszöntöm a musestrei (Treviso) Szent Ulrik-plébánia zarándokait, valamint az Oppido Mamertina–Palmi-i egyházmegye püspökük kíséretében érkezett egyházmegyei kórusát.

Miközben a nyári szünet után fokozatosan visszatérünk megszokott tevékenységeinkhez, kérjük az Urat, hogy kísérjen és támogasson bennünket világosságával!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír