XIV. Leó pápa vasárnap délben: Ne saját erőnkre, hanem az Úr irgalmára tekintsünk!

Miután elmélkedett a mise evangéliumáról, megemlékezett többek között a Kína egyházáért tartott imanapról és a és a Laudato si’ enciklika tizedik évfordulójáról.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Köztetek végzett szolgálatomnak még a kezdetén vagyok, és mindenekelőtt szeretném megköszönni nektek az irántam tanúsított szereteteteket, és kérlek benneteket, támogassatok imádságotokkal és közelségetekkel.

Mindenben, amire az Úr hív bennünket, akár életutunkon, akár hitünk útján, időnként alkalmatlannak érezzük magunkat. De épp a mai vasárnap evangéliuma (vö. Jn 14,23–29) üzeni nekünk, hogy

ne saját erőnkre tekintsünk, hanem az Úr irgalmára, aki kiválasztott bennünket, és legyünk biztosak abban, hogy a Szentlélek vezet bennünket és mindent megtanít nekünk.

Az apostoloknak, akik a Mester halálának előestéjén össze voltak zavarodva, szorongtak, és azon töprengtek, hogyan lehetnek Isten országának folytatói és tanúi, Jézus ezzel a csodálatos ígérettel hirdeti meg a Szentlélek ajándékát: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála” (Jn 14,23).

Így Jézus kiszabadítja tanítványait minden szorongásból és aggódásból, s azt mondhatja nekik: „Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen” (Jn 14,27). Ha ugyanis megmaradunk szeretetében, ő maga vesz lakóhelyet bennünk, életünk Isten templomává válik, s

ez a szeretet megvilágosít bennünket, beköltözik gondolkodásunkba és döntéseinkbe, sőt kiárad másokra is, elárasztja minden élethelyzetünket.

Íme, testvéreim, Istennek ez a bennünk lakozása a Szentlélek ajándéka, aki kézen fog bennünket, és segít megtapasztalnunk – a mindennapi életben is – Isten jelenlétét és közelségét, Isten lakóhelyévé tesz bennünket.

Ha ránézünk hivatásunkra, a ránk bízott valóságokra és emberekre, a vállalt kötelezettségeinkre, az Egyházban végzett szolgálatunkra, jó, hogy mindannyian bizalommal elmondhatjuk:

bár törékeny vagyok, az Úr nem szégyelli emberségemet, sőt, lakóhelyet vesz bennem. Lelkével kísér engem, megvilágosít és szeretetének eszközévé tesz mások felé, a társadalom és a világ felé.

Drága testvéreim, ennek az ígéretnek a jegyében a hit örömében járjunk, hogy az Úr szent temploma legyünk! Törekedjünk arra, hogy szeretetét mindenhová elvigyük, emlékezve arra, hogy minden testvérünk Isten lakóhelye, és hogy az ő jelenléte különösen a kicsikben, a szegényekben és a szenvedőkben nyilvánul meg, arra kérve bennünket, hogy figyelmes és együttérző keresztények legyünk!

És mindannyian bízzuk magukat a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására! A Szentlélek működésének köszönhetően ő „Istennek szentelt lakóhely” lett. Vele együtt mi is megtapasztalhatjuk az Úr befogadásának örömét, szeretetének jele és eszköze lehetünk.

*

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap a lengyelországi Poznańban boldoggá avatták Stanislav Kostka Streich egyházmegyés papot, akit a hit elleni gyűlöletből öltek meg 1938-ban, mert a szegények és munkások érdekében végzett munkája zavarta a kommunista ideológia követőit. Példája különösen a papokat ösztönözze arra, hogy önzetlenül szolgálják az evangéliumot és testvéreiket.

Ugyancsak tegnap, a Boldogságos Szűz Máriának, a keresztények segítségének liturgikus emléknapján volt a XVI. Benedek pápa által bevezetett Kína egyházáért tartott imanap. Az emberek Kína templomaiban, kegyhelyein és az egész világon imádkoztak Istenhez, jeleként a kínai katolikusok iránt érzett aggodalmuknak és szeretetüknek, valamint az egyetemes Egyházzal való közösségüknek. A Boldogságos Szűz Mária közbenjárása nyerje el nekik és nekünk azt a kegyelmet, hogy a próbatételek közepette is az evangélium erős és örömteli tanúi legyünk, hogy mindig előmozdítsuk a békét és a harmóniát.

Ezekkel az érzésekkel imádságunkba foglaljuk a háborúban szenvedő összes népet; bátorságot és állhatatosságot kérünk Istentől mindazok számára, akik elkötelezetten dolgoznak a párbeszédért és őszintén keresik a békét.

Ferenc pápa tíz évvel ezelőtt írta alá a közös otthonunk gondozásáról szóló Laudato si’ enciklikát, mely rendkívüli széles körben ismertté vált, számtalan kezdeményezést inspirált, és mindenkit arra tanított, hogy halljuk meg a föld és a szegények kiáltását. Üdvözlöm és bátorítom a Laudato si’ mozgalmat és mindazokat, akik ezen a területen elkötelezetten dolgoznak.

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Olaszországból és a világ számos tájáról érkeztetek. Külön is köszöntöm a valenciai és a lengyel zarándokokat, és áldásommal kísérem mindazokat, akik Lengyelországban részt vesznek a Piekary Śląskie-i Mária-kegyhelyre szervezett nagy zarándoklaton. Üdvözlöm a pescarai, sortinói, paternòi, caltagironei, Massarosa Nord-i, malnatei, palagoniai és cerellói híveket, valamint a római Sacri Cuori di Gesù e Maria-plébánia híveit. Szeretettel üdvözlöm a genovai érsekség bérmálkozásra készülő fiataljait, a Tempio-Ampurias egyházmegyében található San Teodoro város San Teodoro-plébániájáról érkezett bérmálkozókat, a Paderno Dugnanó-i kerékpárosokat és a palermói Bersaglieri katonáit.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír