XIV. Leó pápa vasárnap délben: A szentháromságos Istennél otthon vagyunk!

Beszédében a napi evangéliumból kiindulva azt hangsúlyozta, hogy „minden teremtmény közösségre, kapcsolatra, találkozásra rendeltetett”, és a Szentháromság misztériumának fényében azt is „megértjük, hogy a megosztottság, a szembenállás, a különbözőségek megvetése pusztulást, szomorúságot és sivárságot hoz a világba”.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Pünkösd főünnepével egy héttel ezelőtt lezárult a húsvéti idő.

Ma, amikor Istennek, a Szentháromságnak a misztériumát ünnepeljük, lehetőséget kapunk arra, hogy átgondoljuk a megtett utat, annak középpontjából kiindulva: Isten életéből, aki Jézus Krisztusban nekünk ajándékozta önmagát. Ez az élet dinamikus, kimeríthetetlen és termékeny közösség, amely most bennünket is magába fogad:

a Lélek ugyanis, aki összeköti az Atyát és a Fiút, kiáradt szívünkbe, s így a világban alakot ölt az Egyház, a közösség szentsége, a találkozás, a szeretet és az élet tere, ahol ég és föld már érintkezik egymással.

A mai liturgia evangéliuma (Jn 3,16–18) Nikodémust mutatja be nekünk, aki Izrael egyik tekintélyes személyisége volt, és mély vonzalmat érzett Jézus iránt. Fel is kereste őt – éjjel, hogy ne lássák –, mert jobban meg akarta ismerni ezt a titokzatos tanítót, és kérdéseket akart feltenni neki. Az Úr azzal, hogy vendégül látta, jelentőséget ad keresésének. Megdöbbentette azzal a kijelentésével, hogy még egy felnőtt ember is újjászülethet; segített neki felismerni, hogy Isten élete az ő életét is átalakíthatja.

Jézus a Szentlélekről beszélt Nikodémusnak, megvilágította éjszakáját azzal az igazsággal, amely a mai ünnepen minden templomunkban felhangzik: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Azt is halljuk, hogy „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ” (Jn 3,17).

Kedves testvéreim, Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a misztériumában otthon vagyunk,

ahogyan Nikodémus is otthon érezte magát Jézusnál. Isten élete csodálatos és magával ragadó; békét ad oly gyakran nyugtalan szívünknek, és testvérekkel ajándékoz meg bennünket a Lélek örömében. A Szentháromság arra indít, hogy mindent és mindenkit szeressünk: felfedezzük, hogy

minden teremtmény közösségre, kapcsolatra, találkozásra rendeltetett. A valóság másik oldalaként azt is megértjük, hogy a megosztottság, a szembenállás, a különbözőségek megvetése pusztulást, szomorúságot és sivárságot hoz a világba.

Nikodémus a Szanhedrinnek, Izrael vezetői tanácsának volt a tagja. Amikor a Szanhedrinben megvető szavakat hallott Jézusról, arra biztatott mindenkit, hogy előbb hallgassák meg őt, mielőtt elítélnék. Istentől, Krisztuson keresztül megkapta a közösség Lelkét, aki megnyitja a szívet az új igazság és az igazi újdonság előtt. Aki nem fogadja be ezt a Lelket, hamar megöregszik a panaszkodásban; magára marad, és sosincs ünnep a szívében. Ma viszont, kedves testvéreim, ünnep van! Isten ünnepe a mi ünnepünk.

Ezért írja Szent Pál a korintusiaknak:

Örvendjetek és tökéletesedjetek! Buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,11).

Most pedig az Úrangyala imádsággal Szűz Máriához fordulunk: az ő Isten akaratára kimondott „igenjében” bontakozzék ki a mi „igenünk” is a Szentháromság szeretetére.

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ebben a hónapban, májusban az egész Egyház közösen imádkozott a békéért. Különösen a rózsafüzér imádkozásával – megszakítatlan láncként – Szűz Mária közbenjárására bízta a háborútól sújtott népeket.

Világosítsa meg az isteni Bölcsesség azok lelkiismeretét, akiknek hatalom van a kezében, és irányítsa döntéseiket az igazságos és tartós béke őszinte keresése felé!

Ma huszonötödik alkalommal rendezik meg Olaszországban a „szenvedés enyhítésének napját”. Közel vagyok a betegekhez és mindazokhoz, akik gondjukat viselik; köszönetet mondok mindazoknak, és bátorítom mindazokat, akik terjesztik a közelség és a gondoskodás kultúráját.

Szeretettel köszöntlek mindnyájatokat, akik ma a Szent Péter téren összegyűltetek, rómaiak és zarándokok!

Külön is köszöntöm a kumbai egyházmegye püspökét és zarándokait Kamerunból; valamint a szlovákiai Dunajská Lužná plébániai kórusát.

Köszöntöm a jelen lévő lengyeleket, valamint a piekaryi kegyhely nagy zarándoklatának résztvevőit is, ahol Máriát a társadalmi igazságosság anyjaként tisztelik.

Köszöntöm a rivoli Alpini-csoportot, a San Zeno Naviglióból érkezett fiatalokat, valamint az „Inklúzió váltófutása” résztvevőit, akik olasz középiskolások által készített zászlókkal érkeztek.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír