XIV. Leó pápa vízkeresztkor délben: A háborús ipar helyett a békén munkálkodjunk!

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ebben az időszakban ünnepnapok sora várt ránk, és Urunk epifániájának, megjelenésének főünnepe már a nevében is megmutatja, mi teszi lehetővé az örömöt a nehéz időkben is. Mint tudjátok, az „epifánia” szó „kinyilvánulást”, „feltárulkozást”, „megjelentést” jelent, örömünk tehát egy többé nem rejtett misztériumból fakad. Isten élete feltárult: sokszor és sokféleképpen, de végleges világossággal Jézusban, úgyhogy most már tudjuk, hogy – sok megpróbáltatás közepette is – remélhetünk. „Isten megment”: nincs más szándéka, nincs más neve. Csak az jön Istentől, és csak az Isten feltárulkozása, ami felszabadít és megment.

A napkeleti bölcsekhez hasonlóan térdet hajtani a betlehemi gyermek előtt számunkra is azt jelenti, hogy megvalljuk: rátaláltunk az igazi emberségre, amelyben Isten dicsősége ragyog fel. Jézusban megjelent az igazi élet, az élő ember: vagyis a nem önmagáért való létezés, hanem a nyitott lét és a közösségben lét, mely azt mondatja velünk, hogy „amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10). Igen,

az isteni élet elérhető számunkra: feltárult, hogy bevonjon bennünket felszabadító dinamizmusába, mely elűzi félelmeinket, és békével ajándékoz meg bennünket.

Ez lehetőség, meghívás: a közösség nem lehet kényszer, de mi mást kívánhatnánk ennél többet?

Az evangéliumi elbeszélésben és az általunk készített betlehemekben a napkeleti bölcsek értékes ajándékokat adnak a gyermek Jézusnak: aranyat, tömjént és mirhát (vö. Mt 2,11). Ezek nem tűnnek hasznos dolgoknak egy gyermek számára, mégis egy olyan szándékot fejeznek ki, amely a jubileumi év végén különösen elgondolkodtat bennünket. Sokat ad az, aki mindent ad. Emlékezzünk csak a Jézus által észrevett szegény özvegyasszonyra, aki a templom perselyébe az utolsó filléreit dobta, mindazt, amije volt (vö. Lk 21,1–4). Nem tudjuk, mi mindennel rendelkeztek a keletről érkező bölcsek, de elindulásuk, kockázatvállalásuk és ajándékaik is arra utalnak, hogy mindazt, akik vagyunk és amink van – valóban mindent – Jézusnak kell adnunk, aki felbecsülhetetlen kincs. És a jubileumi év erre az ingyenességen alapuló igazságosságra emlékeztetett bennünket:

ez az év eredendően magában hordozza a meghívást az együttélés újraszervezésére, a föld és az erőforrások újraelosztására, arra, hogy azt, „amink van” és „akik vagyunk”, visszaadjuk Isten álmainak, melyek nagyobbak a mieinknél.

Kedves testvéreim, az általunk hirdetett reménynek két lábbal a földön járó reménynek kell lennie: a mennyből ered, de azért, hogy itt, a földön új történelmet szüljön. A bölcsek ajándékaiban ezért azt látjuk, amit mindegyikünk a közösbe adhat, amit többé nem tart meg önmagának, hanem megoszt, hogy Jézus növekedjen közöttünk. Növekedjen az ő országa, váljanak valóra bennünk szavai, az idegenek és az ellenfelek testvérré váljanak, az egyenlőtlenségek helyét az igazságosság vegye át, a háborús ipar helyett pedig a békén való munkálkodás jusson érvényre. A remény szövőiként egy másik úton induljunk a jövő felé (vö. Mt 2,12)!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Urunk megjelenésének ünnepén, mely a misszionárius gyermekek világnapja, szeretném köszönteni és szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akik a világ számos pontján imádkoznak a misszionáriusokért, és elkötelezetten segítik hátrányosabb helyzetű társaikat. Köszönöm, kedves barátaim!

Ezután gondolataim a keleti egyházi közösségek felé fordulnak, melyek a julián naptár szerint holnap ünneplik Urunk születését. Kedves testvéreim, az Úr Jézus adjon nektek és családjaitoknak derűs nyugalmat és békét!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm az International Rural Catholic Association elnökségi tanácsának tagjait, és a legjobbakat kívánom szolgálatukhoz.

Köszöntöm a lampedusai híveket plébánosukkal együtt, a „Tra Noi” mozgalom fiataljait, valamint a vízkereszt értékeit bemutató hagyományos történelmi‑folklorisztikus felvonulás résztvevőit, melynek idei főszereplője Szicília.

Köszöntöm a lengyel zarándokokat és a ma Varsóban, valamint Lengyelország számos városában – sőt Rómában is – megrendezett „Háromkirályok menete” nagyszámú résztvevőjét.

Minden jót kívánok mindnyájatoknak az új évre a feltámadt Krisztus fényében.

Áldott ünnepet kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír