XIV. Leó a Szentszék jubileumán: Az Egyház termékenysége Krisztus keresztjétől függ

A résztvevőknek kilenc órától lehetőségük volt a kiengesztelődés szentségében részesülni a VI. Pál terem előterében. Tíz órától – ugyancsak a VI. Pál Teremben – Maria Gloria Riva nővér, az örökimádó nővérek elöljárója tartott – modern festményekkel kísért – elmélkedést XIV. Leó pápa jelenlétében.

Ezt követően körmenetben vonultak a VI. Pál teremből a Szent Péter-bazilika előtti térre, hogy aztán belépjenek a szent kapun. A körmenet élén a pápa haladt, ő vitte a jubileumi keresztet, őt követték a bíborosok, a püspökök, a papok és a világi személyzet tagjai. A közös együttlét a Szentatya által vezetett koncelebrált szentmisével zárult bazilikában.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Ma abban az örömben és kegyelemben van részünk, hogy a Szentszék jubileumát Máriának, az Egyház anyjának liturgikus emléknapján ünnepelhetjük. Ez a szerencsés egybeesés világosságnak és belső inspirációnak a forrása a Szentlélekben, aki tegnap, pünkösdkor bőségesen kiáradt Isten népére. Mi pedig ebben a spirituális légkörben egy különleges napnak örülhetünk, először az elmélkedéssel, melyet meghallgattunk, most pedig itt, az ige és az eucharisztia asztalánál.

Isten igéje ezen a szentmisén megérteti velünk az Egyház misztériumát, és benne a Szentszék misztériumát annak a két bibliai ikonnak a fényében, amelyet a Lélek festett az Apostolok cselekedeteiben (1,12–14) és János evangéliumában (19,25–34).

Kezdjük az alapvető ikonnal, mely Jézus halálának az elbeszélése. János – az egyetlen, aki a tizenkettő közül jelen volt a Golgotán –, látta és tanúsította, hogy a kereszt alatt, a többi asszonnyal együtt, ott volt Jézus anyja (Jn 19,25). És saját fülével hallotta a Mester utolsó szavait, többek között ezeket: „Asszony, íme, a te fiad!”, majd az őhozzá intézett szavakat: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26–27).

Mária anyasága a kereszt misztériuma által elképzelhetetlen mértékben megnövekedett:

Jézus anyja az új Évává vált, mert a Fiú hozzákapcsolta őt megváltó halálához, mely az új és örök élet forrása minden, e világra születő ember számára.

A termékenység témája bőségesen jelen van ezen a liturgián. Az „Uram, irgalmazz” után elhangzó könyörgés rögtön kiemelte, amikor azt kértük benne az Atyától, hogy a Krisztus szeretete által fenntartott Egyház „legyen napról napra termékenyebb a Lélekben”. Az Egyház termékenysége ugyanaz, mint Mária termékenysége. Ez a termékenység annyiban valósul meg az Egyház tagjainak életében, amennyiben „kicsiben” újraélik azt, amit az anya élt, vagyis amennyiben Jézus szeretete szerint szeretnek. Az Egyháznak és a Szentszéknek az egész termékenysége Krisztus keresztjétől függ. Máskülönben csak látszat, ha nem rosszabb. Egy nagy kortárs teológus ezt írta: „Ha az Egyház a kereszt kicsiny mustármagjából nőtt fa, akkor ez a fa arra rendeltetett, hogy maga is mustármagokat, vagyis »kereszt alakú« gyümölcsöket teremjen, hiszen teljesen a keresztnek köszönhetik létüket” (Hans Urs von Balthasar: Cordula ovverosia il caso serio, Queriniana, Brescia, 1969, 45–46).

A könyörgésben azt is kértük, hogy az Egyház „örvendjen gyermekei szentségének”. Valóban, Máriának és az Egyháznak ez a termékenysége elválaszthatatlanul összefügg a szentségével, vagyis Krisztushoz hasonulásával. A Szentszék úgy szent, ahogyan az Egyház szent, vagyis eredendő középpontjában, lényegi rostjaiban. Így az Apostoli Szentszék őrzi gyökereinek szentségét, miközben azok őt őrzik. De nem kevésbé igaz, hogy az Egyház minden egyes tagjának életszentségében is él. Ezért

a Szentszék szolgálatának legjobb módja az, ha – életállapotunknak és a ránk bízott feladatnak megfelelően – igyekszünk szentek lenni.

Például az a pap, aki intézményes szolgálata miatt személyesen súlyos keresztet hordoz, mégis napról napra bemegy az irodájába, és igyekszik a legjobb tudása szerint, szeretettel és hittel végezni munkáját, ez a pap részesül az Egyház termékenyégében és hozzájárul az Egyház termékenyégéhez. Hasonlóképpen egy családapa vagy családanya, aki nehéz helyzetben él otthonában – vele van egy problémás gyermek, vagy egy beteg szülő –, de elkötelezetten végzi munkáját, ez a férfi, ez a nő Máriának és az Egyháznak a termékenységéből táplálkozó termékeny életet él.

Nézzük most a második ikont, melyet Szent Lukács festett az Apostolok cselekedeteinek elején, és amely Jézus anyját az apostolokkal és a tanítványokkal együtt az imateremként is szolgáló emeleti szobában ábrázolja (1,12–14).

Máriának a születő Egyház felé gyakorolt anyaságát mutatja nekünk, egy „archetipikus” anyaságot, mely minden korban és helyen időszerű marad.

Ez az anyaság mindenekelőtt mindig a húsvéti misztériumnak a gyümölcse, a megfeszített és feltámadt Úr ajándéka.

A Szentlélek, aki hatalommal száll alá az első közösségre, ugyanaz a Lélek, akit Jézus az utolsó leheletével nekünk adott (vö. Jn19,30). Ez a bibliai ikon elválaszthatatlan az elsőtől: az Egyház termékenysége mindig ahhoz a kegyelemhez kapcsolódik, amely Jézus átszúrt szívéből áradt ki a vérrel és a vízzel, a szentségek jelképével együtt (vö. Jn19,34).

Mária az imateremben a kereszt lábánál kapott anyai küldetésének köszönhetően a születő közösség szolgálatában áll: ő Jézus élő emlékezete, és mint ilyen úgymond az a vonzási pólus, amely összehangolja a különbözőségeket, s amely lehetővé teszi, hogy a tanítványok imája „egyet-értő” legyen s egy szívvel-lélekkel szálljon Istenhez.

Az apostolok ebben a szövegben is név szerint fel vannak sorolva, és mint mindig, az első Péter (vö. ApCsel 1,13). De őt, sőt elsőként őt Mária támogatja szolgálatában. Hasonlóképpen az Anyaszentegyház a máriás karizmával támogatja Péter utódainak szolgálatát.

A Szentszék egészen különleges módon éli meg a két pólusnak, a máriás és a péteri pólusnak az együttes jelenlétét. És a máriás az, amely anyaságával – Krisztusnak és a Léleknek az ajándékával – biztosítja a péteri pólus termékenységét és szentségét.

Szeretteim, dicsőítsük Istent az ő igéjéért, mely lámpásként világítja meg lépteinket és a Szentszék szolgálatában élt mindennapi életünket! Ezen igétől megvilágosítva mondjuk el újból imánkat: „Add meg, Atyánk, hogy Krisztus szeretete által fenntartott Egyházad legyen napról napra termékenyebb a Lélekben, örvendjen gyermekei szentségének, és fogadja kebelébe az egész emberi családot” (misekönyörgés).

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican media

Magyar Kurír