XIV. Leó üzenete a papoknak: Egy szent pap felvirágoztatja az életszentséget maga körül

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes üzenetének fordítását közreadjuk.

Kedves paptestvérek!

Ma, a papi megszentelődés napján, melyet Jézus szent szíve ünnepén tartunk, hálás lélekkel és bizalommal telve fordulok valamennyietekhez. Krisztus szeretettől lángoló, átszúrt szíve az élő és életet adó test, mely valamennyiünket befogad, és a jó pásztor képére alakít bennünket. Ott értjük meg szolgálatunk valódi identitását: Isten irgalmától lángolva örömteli tanúi vagyunk az ő gyógyító, kísérő és megváltó szeretetének.

A mai ünnep tehát megújítja szívünkben azt a hívást, hogy teljesen odaadjuk magunkat Isten szent népének szolgálatára. Ez a küldetés imádsággal kezdődik és az Úrral való egyesülésben folytatódik, aki folyamatosan feléleszti bennünk ajándékát: a papság szent hivatását.

Erre a kegyelemre emlékezni – ahogy Szent Ágoston mondja – azt jelenti, hogy egy „tágas és végtelen szentélybe” (vö. Vallomások, X, 8.15) lépünk, amely nem egyszerűen a múltból őriz valamit, hanem mindig újjá és aktuálissá teszi azt, ami benne van. Csak az emlékezés által éljük meg és élesztjük újra azt, amit az Úr ránk bízott, és amit az ő nevében tovább kell adnunk. Az emlékezés egyesíti szívünket Krisztus szívében, és életünket Krisztus életében, hogy képesek legyünk elvinni Isten szent népének Isten igéjét és az üdvösség szentségeit, egy szeretetben kiengesztelődött világ érdekében. Csak Jézus szívében találjuk meg igazi emberségünket: mint Isten gyermekei és egymás testvérei. Ezen okokból ma sürgető felhívást szeretnék intézni hozzátok: legyetek az egység és a béke építői!

Egy olyan világban, ahol növekednek a feszültségek – a családokon és az egyházi közösségeken belül is –, a papnak az a feladata, hogy előmozdítása a megbékélést és közösséget teremtsen.

Az egység és a béke építőinek lenni azt jelenti, hogy megkülönböztetésre képes pásztorok vagyunk, és ügyesen összeillesztjük a ránk bízott életdarabkákat,

hogy segítsünk az embereknek megtalálni az evangélium fényét létük vesződségei közepette; azt jelenti, hogy bölcs értelmezői vagyunk a valóságnak, túllépve a pillanatnyi érzelmeken, a félelmeken és a divatokon; azt jelenti, hogy olyan lelkipásztori javaslatokat kínálunk, amelyek hitre vezetnek és megújítják a hitet, mégpedig jó kapcsolatokat, szolidáris kötelékeket, testvéri stílust sugárzó közösségeket építve. Az egység és a béke építőjének lenni azt jelenti, hogy nem kényszerítünk, hanem szolgálunk. Konkrétan: a papi testvériség akkor válik a Feltámadott jelenlétének hiteles jelévé közöttünk, amikor az papjaink közös útját jellemzi.

Arra biztatlak hát benneteket, hogy ma, Krisztus szíve előtt, újítsátok meg az Istenre és az ő szent népére kimondott igeneteket. Hagyjátok, hogy a kegyelem alakítson benneteket, őrizzétek meg a Szentléleknek a szenteléskor kapott tüzét, hogy vele egyesülve Jézus szeretetének szentsége lehessetek a világban. Ne féljetek törékenységetektől: az Úr ugyanis nem tökéletes papokat keres, hanem alázatos szíveket, amelyek készek a megtérésre és arra, hogy úgy szeressenek, ahogyan ő szeretett bennünket.

Kedves paptestvérek, Ferenc pápa újra ajánlotta nekünk a Jézus szíve-tiszteletet mint az Úrral való személyes találkozás helyét (vö. Dilexit nos enciklika, 103), vagyis olyan helyként, ahová bevihetjük és rendezhetjük belső konfliktusainkat és a mai világot szétszaggató konfliktusokat, mert „őbenne válunk képessé arra, hogy egészségesen és boldogan viszonyuljunk egymáshoz, s építsük a szeretet és az igazságosság országát ebben a világban. Krisztus szívével egyesült szívünk képes erre a társadalmi csodára” (uo. 28).

Ebben a szent évben, mely arra hív, hogy a remény zarándokai legyünk, szolgálatunk annál gyümölcsözőbb lesz, minél jobban gyökerezik az imádságban, a megbocsátásban, a szegényekhez, a családokhoz, az igazságot kereső fiatalokhoz való közelségben. Ne felejtsétek el: egy szent pap felvirágoztatja az életszentséget maga körül.

Máriára, az apostolok királynőjére és a papok édesanyjára bízlak benneteket, és mindannyiatokra szívből adom áldásomat.

Kelt a Vatikánban, 2025. június 27-én.

XIV. Leó pápa

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír