Szent Péter történetére emlékezve a Szentatya gondolataiban kifejtette, hogy az emberek helyett elsőként Istennek kell engedelmeskednünk, ami megadja számunkra a valódi szabadságot. Korunk világában ugyanis olyan emberi szabadságkép áll előttünk, mely politikai és gyakorlati érdekből is hazugságon alapszik: ha nem Isten az, akinek engedelmeskednünk kell, akkor nincs más választás, mint hogy olyan elvárások szerint éljünk, melyeket embertársaink egy csoportja állít fel. Sajnos nincs kizárva, hogy ezeket az elvárásokat a „rossz” befolyásolja. Mindez azt mutatja, hogy az autonómia nem jelenti az ember szabadságát.
A múlthoz képest már nem élünk diktatúrákban, de még ma is léteznek ehhez hasonló rendszerek. A konformizmus, mely azt követeli, hogy egyformán gondolkodjunk, egyformán cselekedjünk és az Egyház elleni rosszindulatú fellépés is azt mutatja, hogy ez a konformizmus valóban diktatórikussá tud válni.
A keresztényeknek – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya – örömmel és reménnyel telve bízniuk kell az örök életben, amely a valódi életet jelenti, s amely ezt a világot is világossággal tölti be. Ebből a szemszögből nézve a bűnbánat kegyelemmé válik, felismerjük, hogy mindig szükségünk van a megújulásra, a változásra, létünk alakítására; fel kell tudni ismernünk hibáinkat, és meg kell nyílnunk a bűnbánatra. Mindez fájdalommal jár, a megtisztulás azonban kegyelem, az Isteni Irgalmasság kifejeződése – mondta április 15-i homíliájában XVI. Benedek a Pápai Biblikus Bizottság szentmiséjén.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír