XVI. Benedek Montecassinóban

XVI. Benedek montecassinói üzenete Szent Benedek példáját állítja az egyház és a nyugati civilizáció elé. A benedeki regula az imádság, a munka és a kultúra hármas küldetésében megvalósuló evangéliumi életprogramot fogalmazta meg – éppen Montecassinón – és vált ezáltal nemcsak az egyház megújulásának előmozdítójává a középkor hajnalán, de az európai névvel illetett civilizáció alapjává, annak demokratikus berendezkedését is beleértve.

Az első az imádság. Hiszen amint arra a pápa tavaly a párizsi Bernardinusok Kollégiumában tartott előadásában is rámutatott: az európai civilizáció azoknak a szerzeteseknek a munkája nyomán alakult ki, akiknek legfőbb célja az istenkeresés volt. Minden más ebből fakadt. Mert „a szerzetesség története arra tanít, hogy egy nagy civilizációs fejlődést az Isten Igéjére való mindennapi odafigyelés készít elő, ami a hívőket egyénileg és közösségileg arra ösztönzi, hogy küzdjenek minden önzés és igazságtalanság ellen” – mondta most a pápa a cassinói Regina Coeli-ima előtt.

A szerzetesség lelkületéhez tartozik továbbá a munka világának „humanizálása”, vagyis az emberhez méltó munka megteremtése. Különös aktualitást ad ennek a jelenlegi gazdasági válság – és ez az ipari város Cassinóban igencsak érződik –, amelynek kapcsán XVI. Benedek a „közügyek felelőseit” és a vállalkozókat arra buzdította, hogy találjanak megoldást a foglalkoztatás válságára, teremtsenek új munkahelyeket. Ez a családok védelme és a fiatalok családalapítása miatt elsőrendű fontossággal bír. „Kedves barátaim, ne csüggedjetek, az egyház nem hagy el benneteket!” – biztatta az érintetteket a Szentatya.

„Az európai kultúra Isten keresése és meghallgatása volt. És ez napjainkban is érvényes” – szögezte le a pápa a cassinói szentmise homíliájában. Ennek a kultúrának előmozdítója volt Szent Benedek, aki szerzetesei elé Krisztust állította mint egyetlen nagy ideált. Az imádság, a tanulás és a munka hármas küldetését megvalósító monostoroknak köszönhetően indultak az európai kontinens népei erkölcsi, lelki és kulturális fejlődésnek, folytonosságban múltjukkal, a közjó megvalósítására törekedve és a transzcendens dimenzióra nyitottan. Ezeket a keresztény elveket és ideálokat Európának ma is hasznosítania kell – mondta a pápa Montecassino monostorában.

Látogatása végén a monostor közelében, a hegyoldalban fekvő lengyel katonai temetőben rótta le kegyeletét XVI. Benedek nemcsak a II. világháború ottani áldozatai, de jelképesen minden háború halottjai előtt.

Montecassino ugyanis a megnyesett, de mindig újra kizöldülő fához hasonlít, amint arra jelmondata is utal. Szent Benedek a hegy lábánál fekvő ókori Cassinum város akropoliszán telepedett meg 529-ben, Apollo temploma helyén felépítve monostorát. Itt fogalmazta meg Reguláját, itt fejezte be földi életét, s követői itt emeltek sírja fölé újra meg újra díszes templomot. A monostort 577-ben a longobárdok rombolták le – a Rómába menekülő szerzetesek révén ekkor indult el a Regula és a bencés életforma terjedése egész Európában –, 883-ban pedig a szaracénok martalékává lett. Harmadik pusztulását egy földrengés okozta 1349-ben. Végül negyedik lerombolása 1944 februárjában következett be, amikor a dél felől közelítő szövetséges csapatok úgy ítélték meg – mint kiderült, tévesen –, hogy a hegyre épült monostor az ellenálló német sereg erődítményévé válhat, ezért földig bombázták. XII. Piusz hiába igyekezett elkerülni a pusztítást, de legalább a monostor felbecsülhetetlen kincseit sikerült a Vatikán falai között biztonságba helyezni. A romokat a németek immár valóban megszállták, ezért kellett 1944 májusában szövetségesek – köztük lengyelek – ezreinek életét áldoznia a hegy bevételekor.

A háborút követően Montecassinót az „ahol volt – ahogy volt” elve szerint nyomban elkezdték újjáépíteni az olasz állam költségén. A bazilika felszentelését – akárcsak a korábbiakét – a pápa végezte, 1964. október 24-én. VI. Pál ekkor nyilvánította Szent Benedeket Európa fővédőszentjévé.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír