XVI. Benedek pápa és a zene – Marco Frisina zeneszerző, pap visszaemlékezése

„Mint mindig, amikor zenét hallgatott, az egész előadást nem a szék háttámlájának dőlve, hanem szinte a szék szélén ülve hallgatta végig” – emlékezik a római egyházmegye kórusának karnagya. „Azt mondta, hogy ez egy zenével kísért meditáció volt. Emlékezetes, ahogyan ezeket a zenei pillanatokat megélte; számára a zene meditációs eszköz volt. Ez engem mindig elgondolkoztatott.

A zene rendkívül értékes volt a számára. Nem egyfajta szórakozás, hanem alkalom a meditációra, s kulturális szempontból is fontos.”

Az előadás végén a pápa gratulált a zeneműhöz és köszönetet mondott Frisinának „finomságáért”.

Benedek pápa nagyon szerette a klasszikus zenét, „már gyermekkora óta énekelt a testvérével együtt a kórusban – folytatja Frisina. – Mint sok bajor gyermek az ő generációjában, a zenével szoros kapcsolatban álló környezetbe született. Ezekben a napokban hangsúlyozzák kedvességét, szelídségét, de én úgy vélem, hogy ezek a tulajdonságai a zenei és kulturális érzékenységéből fakadtak.”

XVI. Benedek gyönyörűen játszott zongorán, különösen kedvelte Bachot, Beethovent és Mozartot.

Gyakran mondta, hogy „a zene az egyetemességével kifejezi azt, amit szavakkal nem lehet: Jézus, aki megtestesül, és emberré lesz”.

Frisina felidézi Ratzinger könyvét (Új éneket az Úrnak!), amelyben a római egyházmegye kórusának karnagya szerint „megfigyelhető a pápa zenéről és annak szellemi jelentőségéről tett mélyreható reflexiója.

Nagyon hangsúlyozza a művészi éneklés fontosságát, ami az én szívemhez is rendkívül közel áll. A zenén keresztül bensőséges kapcsolatba lehet kerülni Istennel.

A művészi éneklés azt jelenti, hogy Istennek a legjobbat adjuk, ezért XVI. Benedek szerint a liturgikus zene minőségét mindig meg kellett őrizni, hogy az ünnepelt misztériumnak megfeleljen”.

Néhány nappal az emeritus pápa halála után „vesszük észre, mennyire jelentősek voltak teológiai és spirituális reflexiói” – emeli ki végül Frisina, aki jól emlékszik Róma püspöke és a római papság utolsó találkozására 2013. február 14-én, három nappal azután, hogy bejelentette a világnak lemondását a pápaságról. Beszédében hosszú elmélkedést tartott, világosan kifejtve a teológiai gondolatokat – hangsúlyozta Frisina.

„Hiányozni fog nekünk ez a készsége, hogy tisztán és érthetően tudott beszélni. Az elmúlt években két egymást kiegészítő pápánk volt.

Benedek pápa volt az, aki teológiai tisztánlátással rendelkezett, Ferenc pápa pedig a cselekvés, az aktív élet tisztaságával. Ez a komplementaritás a Szentlélek ajándéka volt, aki valószínűleg azt akarta, hogy a reformot Ferenc pápa végezze el, akinek a gyakorlatba kellett átültetnie azt, amit Benedek pápa az elmélkedés szintjén adott nekünk.”

Fordította: Hollósi Judit

Forrás és fotó: Agensir; Lambert Attila (nyitókép)

Magyar Kurír