XVI. Benedek pápa társadalmi tanításáról rendeztek konferenciát Budapesten

A tanácskozást az NKE Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet és a PPKE Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Pápa Kutatócsoport szervezte.

A NKE mint házigazda nevében Gyurcsík Iván rektori főtanácsadó köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, XVI. Benedek pápa az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára és a 2022-ben megrendezett Keresztények a pluralista demokráciában című konferenciára is küldött üzenetet a magyaroknak. Utóbbi lehetett az utolsó magyar vonatkozású megnyilatkozása. A pápa gondolatai a világiak számára is elérhetők, ezért is érdemes velük foglalkozni.

Kuminetz Géza rektor köszöntőjében kiemelte, sokan Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját a Katolikus Egyház teremtésvédelmi magna chartájának tekintik. Ez a körlevél a teremtésvédelemből kiindulva fejti ki az Egyház társadalmi tanítását. Ugyanakkor nem Ferenc pápa foglalkozott a kérdéssel először, hiszen például XVI. Benedek pápa is arra ösztönözte a politikusokat, hogy vegyék komolyan a teremtésvédelem szempontjait. 2009-ben, a béke világnapjára küldött üzenetében írta, hogy

az emberiség és a teremtett világ összhangját a bűnbeesés törte meg, ezzel elhomályosodott létünk valódi célja, az ember pedig kizsákmányolta a földet és abszolút hatalmat gyakorolt felette.

XVI. Benedek ezt a kérdéskört összekapcsolta a gazdaság és a hadviselés problémájával is. Emellett többször is emlékeztetett arra, hogy a világgazdaság strukturális hibáival is foglalkozni kell. A teológus pápa gondolkodásának középpontjában az igazságosság, a béke és a szeretet állt, de nagy figyelmet szentelt a szegénység, a migráció, a fegyverkezés és a nukleáris leszerelés kérdésének is.

„Amikor XVI. Benedek pápa 2009. június 29-én kiadta harmadik nagy enciklikáját Caritas in veritate címmel, eszünkbe jutott, hogy a kor egyik legnagyobb adakozója és szociális segítője, Joachim Meisner bíboros – akinek a neve a harmadik világban mindenütt ismert volt, ahol segélyre és támogatásra volt szükség – azt mondta:

az evangéliumot hirdető szavunknak és a segítő kezeknek egyformán messzire kell elérniük

– kezdte köszöntőjét Erdő Péter bíboros, prímás. Mert ha a szavunk távol van, méltán kérdezik meg a világ szegényei, hogy hol van a fedezete annak, amit mondotok, hol van a nyoma az életetekben annak, amit hirdettek. Ha viszont messzebbre ér a segítő kezünk, mint az evangéliumot hirdető szavunk, akkor olyanok leszünk, mint akármelyik NGO, akármelyik humanitárius szervezet, amelyik működik a világban.”

„E kettő szoros egységét hangsúlyozták már sokan abban a pillanatban, amikor XVI. Benedek pápa enciklikája megjelent” – folytatta a bíboros. Nem véletlen, hogy a szociális tanításában sokan éppen azt fedezték fel, hogy mindkettőről szól: caritas in veritate, szeretet, segítő szeretet az igazságban. „Ezt a programot nem csak az enciklika tanulmányozásával igyekeztünk követni, hanem megpróbáltuk a saját működésünket is ezekhez igazítani” – emelte ki a főpásztor. Az enciklika beszél az ember és a természet igazságáról is. Ami később a teremtésvédelem formájában bőséggel kifejtésre került, az ebben az enciklikában már benne rejlik. Nem hátsó szándékok, hanem az ember és a természet valósága kell hogy vezessen bennünket, ha segíteni akarunk. Ugyanakkor az evangéliumnak is ez az üzenete, hiszen miért is akarunk mi segíteni? A végső igazságnak is jelen kell lennie, így tudunk igazán keresztény módra, a Bibliának megfelelően működni a caritas területén.

Márpedig az Újszövetségben azt olvassuk, hogy tegyünk jót mindenkivel, különösen a testvérekkel. Vagyis testvéri összetartás a keresztény közösségen belül, és a közösség határán túlra elvezető segítő szeretet.

Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy „arról ismernek meg benneteket, hogy szeretitek egymást”. Tehát a közösségen belüli különleges, az anyagiakra és az emberi problémákra is kiterjedő szolidaritás hozzátartozik a keresztény küldetéshez.

„Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában úgy határoztunk, hogy levonjuk ebből a strukturális következtetést – emelte ki Erdő Péter bíboros. Vagyis a Iustitia et Pax Bizottságokat helyettesítendő megalapítottuk a Caritas in Veritate Bizottságokat. Az európai bizottság élére olyan embert kerestünk, aki már bizonyította a szakértelmét és a jártasságát, és aki az Egyház tanítását ezen a területen teljes világossággal képviseli.” Ezt a feladatot Crepaldi érsek úr vállalta, megszervezve és elindítva a Caritas in Veritate Bizottság munkáját. „Köszönjük, hogy részt vesz a konferencián. Kívánok a mostani konferenciának sok sikert és elmélyülést abban a küldetésben, amit XVI. Benedek pápa szociális tanítása képvisel” – zárta beszédét Erdő Péter bíboros, prímás.

Michael Wallace Banach érsek, apostoli nuncius köszöntőjében XVI. Benedek pápa enciklikájából idézett: „A szeretet az igazságban, amelyről Jézus Krisztus tanúságot tett földi életével, s mindenekelőtt halálával és feltámadásával, minden ember és az egész emberiség valódi fejlődésének legfőbb hajtóereje (…) A szeretet az igazságban – ez lesz Krisztusban Isten személyének arcképévé, meghívássá, hogy szeressük testvéreinket Isten tervének igazságában. Az igazság ugyanis ő maga (vö. Jn 14,6).” A fejlődés alapfeltétele tehát a szeretet, erre épül az igazság.

A természetes ökológia fogalmát Szent VI. Pál pápa vezette be. XVI. Benedek pápa humánökológiáról beszélt, mely rámutat: ahogyan az emberek bánnak egymással, az kihatással van arra is, miként bánnak a teremtett világgal.

E magatartásnak az isteni szeretetre kell épülnie, hiszen az egymás iránti szeretet és a természet szeretete egy tőről fakad.

Az Egyház ugyanakkor az emberi személyiség teljes fejlődéséről beszél, mely egy belső hivatást is jelent. Ennek a transzcendentális humanizmusban kell gyökereznie, mert csak így erősíthetjük a szolidaritás szellemét és segíthetjük elő a békét. Az ember élete Istenre irányul, a fejlődésének pedig a testvériségben kell gyökereznie.

A főelőadást Giampaolo Crepaldi, Trieszt emeritus érseke tartotta XVI. Benedek pápa ökológiai tanításáról. Mint elmondta, a szeretet és az igazság az előfeltétele az emberi életnek, a fejlődésnek. A környezet és annak védelme az utóbbi években került az érdeklődés homlokterébe. Az előadó szerint volt ebben némi erőszakosság is, emellett az ideológia és a manipuláció is tetten érhető abban, ahogyan e témához napjainkban közelítenek. Azt is látjuk, hogy az éghajlatváltozás problémája szorosan kapcsolódik a teremtésvédelemhez, ugyanakkor e kérdésben a tudományos közösség is eltérő álláspontokat képvisel. A környezeti összeomlás elkerülése érdekében sokan új életmódot, sőt, egy ellenőrző politikai rendszer létrehozását sürgetik. Már Nyugaton is akadnak olyanok, akik egy kínai modellről beszélnek. Ez a cél a digitalizációval és a mesterséges intelligencia segítségével akár meg is valósítható.

A gnosztikus jellegű ideológiai törekvés arra használja a környezeti vészhelyzetet, hogy újragondolja az ember szerepét, tagadva az emberi faj elsőbbségét más fajokkal szemben.

E nézet képviselői meg akarják szüntetni a lét hierarchiáját.

XVI. Benedek pápa szerint a befogadás megelőzi a cselekvést. E gondolat alapján a jogok feltételezik a kötelességet, a szociális etika az élet etikájától függ, a praxis feltételezi a tanítást, és a piac önmagában nem tudja előteremteni az emberi élet kiteljesedéséhez szükséges feltételeket. A valóság, a teremtés valami olyan, amit kaptunk. Csak ebből kiindulva tudunk a környezeti problémákhoz közelíteni.

A hívő ember Isten teremtő beavatkozásának csodálatos művét ismeri fel a természetben.

Ha ez a felfogás elenyészik, akkor az ember vagy sérthetetlen tabuként tekint a természetre, vagy ki fogja zsákmányolni.

A Caritas in veritate enciklika kijelenti, hogy a teremtést Isten mindenkinek adta. Ez a javak egyetemes rendeltetésének elvét jelenti. Az embernek felelősségteljesen kell a teremtett világhoz közelítenie, így kell hasznosítania vagy átalakítania. Nem arról van szó, hogy a teremtést szétosszuk.

A mai ideológiai ökologizmus elítél minden emberi beavatkozást, és egy olyan érintetlen természetről álmodozik, amit nem szennyez be az ember. Ez a boldog nem növekedés.

A pápa enciklikája elítéli a fejlődés nélküli világ gondolatát. A kereszténység a logosz, és nem a mítosz vallása. Előbb volt a teremtő szellem, és csak ezt követően jött létre a világ. Az igazi fejlődéssel ellentétes, ha a természetet fontosabbnak tartjuk, mint az emberi személyt. Ez a felfogás egy új pogány vagy panteisztikus szemlélethez vezet.

Az ideológiai ökologizmus magában hordja az ökoterrorizmust is. A radikális aktivisták úgy tartják, hogy a népesség csökkenése megoldást hozhat a környezeti problémákra. Benedek pápa szerint azonban az emberiségnek a természet közreműködésével kell megtalálnia a szükséges tartalékokat. Ugyanakkor Földünket olyan állapotban kell átadnunk a következő nemzedéknek, hogy ők is beteljesíthessék Isten tervét, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a világot átalakítani. Az Egyház is felelősséget visel a teremtésért, álláspontját pedig mindenkihez el kell juttatnia.

A társadalomról megfogalmazott elvek szerint nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznünk, hanem az embert is saját önpusztítása ellenében.

Utóbbira példa az abortusz vagy az eutanázia. Nemcsak az a kérdés, hogy milyen Földet hagyunk az utódainkra, hanem az is, hogy ők milyenek lesznek majd, hogyan élnek és gondolkodnak a minket követő generációk.

A nap további részében Federico Lombardi SJ videoüzenetét is megtekintették a jelenlévők. Aidan Nichols OP Logosz és kert című előadásában XVI. Benedek pápa ökoteológiájáról beszélt, Görföl Tibor teológus Joseph Ratzinger teremtésről megfogalmazott nézeteiről tartott előadást, míg Tahyné Kovács Ágnes jogi szempontból közelített a Caritas in veritate enciklikához. Karl Wallner OCist Hogyan ülteti át a „Missio Austria” XVI. Benedek pápa ökológiai aggályait a világmisszió támogatásába, Philipp Gabriel Renczes SJ pedig Környezettudatosság és a teremtés és bűnbeesés tana címmel tartott előadást. Mariano Barbato a tekintély problémájáról, Roberto Regoli XVI. Benedek pápa társadalmi tanításáról, míg Pietro Luca Azzaro Szent Ágostonnak a Joseph Ratzinger társadalmi és politikai gondolkodásában betöltött szerepéről beszélt.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír