Zarándok leszek! – Új piarista kiadvány szentévi utakra készülő diákoknak

„Biztosak vagyunk benne, hogy ide zarándokló fiataljainknak a teremtett világ szépségére rácsodálkozva, a hit útjának lelkileg is nekivágva, közösségükkel együtt járva olyan lelki élményben lesz részük, amely áldásaival egész keresztény életükre kihat majd. Talán az is gazdagíthatja a zarándoklat belsőleg átélt lelki hatását, ha előre készülünk rá. Ehhez kíván vezérfonalat adni ez a kis zarándokkalauz: előkészületre, lelki ráhangolódásra buzdítva a majdani fiatal zarándokokat” – olvasható Zsódi Viktor piarista tartományfőnök köszöntőjében.

A 21 fejezetből álló kis füzet elsősorban azt a folyamatot igyekszik segíteni, melynek során a fiatal felkészül a zarándokútjára – talán három héten át, talán csak pár nappal az út előtt; azt a folyamatot, melynek során egy kissé mélyebben is megértjük, mi is a zarándoklat, miben más, mint egy kirándulás, turistaút vagy lelkigyakorlat; azt a folyamatot, amely feltárja előttünk, mennyire mély értelmű a zarándoklat mint jelkép és mint valóság.

Mert a zarándokút ősi jelkép is. Magának az emberi életnek a jelképe,

hiszen ezerszer is megírták költőink Arany Jánostól József Attiláig vagy Pilinszky Jánosig, hogy

az ember születésétől haláláig egy egészen különös és semmi máshoz nem hasonlítható, egyszeri és egyedi utazáson vesz részt. S utazáson vesz részt lelki értelemben is, mert így vagy úgy, de közelebb jut a transzcendenshez, a Végtelenhez, a Lélekhez és mindahhoz, ami arasznyi földi létünk után vár bennünket.

Ennek a megértési folyamatnak és felkészülésnek az apró, naponta akár csak néhány perces fázisait segíti a 21 fejezet, amelyeket persze egybevonva, akár egy csendes estén vagy egyetlen hittanórán, cserkészgyűlésen, osztályfőnöki foglalkozáson is át lehet tekinteni, ha úgy alkalmasabb.

Mit is jelentenek az alapfogalmak: kegyhely, zarándoklat? Mitől nehéz és mitől könnyű az ilyesmi? Miért jó, ha magamban mélyülök el az út során, miért megerősítő, ha társakkal megyek? Miért jó, ha kilépünk egy időre a mindennapok körforgásából? Miért jó, ha szent örömben rovom az utat, s miért, ha bűneimre gondolva Isten bocsánatát és a bűnbánat, a megtérési vágy felébredését kérem az Úrtól?

A 21 felkészülési fejezeten túl imádságok, képek és térképek, főpapok iránymutatásai és a hazai, külföldi kegyhelyek rövid bemutatása is helyet kap a kis füzetben. Jól használható, ha egyedül vagy közösségben, önállóan vagy tanári irányítással átolvassák a gyerekek, vagy akár csak bele-bele néznek. De az is jó, ha a felvetett kérdéseken csakugyan elgondolkodnak, legmélyebben pedig akkor végzik el e felkínált és személyes készség szerint kurzussá tehető folyamatot, ha meg is válaszolják, akár írásban is, a feltett kérdéseket.

Minden fejezetben idézetet is kínál a kiadvány a természettudomány legnagyobbjaitól: olyan idézeteket, amelyek megmutatják, ők hogyan tekintettek Istenre, számukra mit jelentett a hit. Miért épp természettudósoktól? Azért, mert a zarándoklat során kint, a természetben, erdőn-mezőn haladunk, a nap sugarait, az eső cseppjeit, a szelet, az áldott meleget élvezve, akár este a csillagokra is felpillantva. Mit üzen nekünk a természet? Mit mond el Istenről s a mindünkre váró örök emberi útról? Erről faggatjuk nagy tudósainkat. De míg faggatózunk, mezei virágokat szagolunk, száraz avaron vagy éppen patak hordta kavicson lépdel a lábunk, a fő szerep talán nem is a gondolatoké, hanem

a lélek elcsendesedéséé. Mert ebben a csendben tud létrejönni az a találkozás, amelyről Ady Endre is ír:

„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”

A kiadvány letölthető a piarista.hu oldalon, a cikk alján lévő linkre kattintva. 

Szöveg: Valaczka András/ Pasztorális-Pedagógiai Titkárság

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír