Zarándoklat – lélekben Mindszenty bíboros sírjánál, aki többször is volt „karanténban”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 1993 óta minden esztendőben megrendezte Mindszenty József hercegprímás május 6-i halála évfordulójához kapcsolódóan a magyar Egyházért és hazáért felajánlott zarándoklatot a bíboros esztergomi sírjához. Az eseményre az elmúlt években az ország különböző területeiről, de még a határon túlról is mindig nagy számban érkeztek hívek. Mivel nyilvános istentiszteleteket a veszélyhelyzet miatt nem lehet tartani, ezért május 2-án mártírsorsú elődje boldoggá avatásáért Erdő Péter bíboros, prímás engesztelő szentmisét mutatott be a Szent István-bazilika Mária-kápolnájában, amelyen videókapcsolat segítségével Marton Zsolt váci megyéspüspök mondott homíliát. Az ünnepi szertartást a főegyházmegye Facebook-oldala és a Bonum TV élőben közvetítette, így a hívek a világháló segítségével lélekben vehettek részt a szentmisén.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején e szavakkal fordult a lelki zarándoklat résztvevőihez:

A mai napon, ahogyan már sok éve, Mindszenty bíboros úr boldoggá avatásáért ajánljuk fel a szentmisét, halálának évfordulóján. Mióta földi maradványait Esztergomban helyezték el, évről évre megismételjük ezt a közös szentmisét. Eddig mindannyiszor az esztergomi bazilikában került rá sor, mégpedig idősek és fiatalok, zarándokok népes gyülekezetében. Most, itt a kápolnában a televízió közvetítésével kapcsolódhatunk be a szentmisébe, amelynek a szándéka azonban változatlan. A mai napon egyébként Szent Atanáz püspök és hitvallónak az emléknapja van. Róla pedig azt őrzi az Egyház emlékezete, hogy kiválóan hűséges tanúja volt a niceai hitnek, a Szentháromság hitének, ezért pedig nagyon sok üldöztetést kellett elszenvednie. Nagyon sokáig távol volt püspöki székhelyétől, és rejtőzködnie kellett. Tehát Szent Atanáz életpéldája Mindszenty bíboros urat juttatja az eszünkbe, aki szintén hűséggel és a legnagyobb áldozatokat is vállalva ragaszkodott hitéhez.

Marton Zsolt váci megyéspüspök Vácról, videófelvételről közvetített homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:

Eminenciás Bíboros Úr!

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Amit a kommunizmus nem ért el, az most megvalósul? Ezt a kérdést intézte hozzám a minap egy telefonáló. Amit ők nem tudtak megcsinálni, azt most elvégzi a koronavírus? Valóban: nincsenek szabadon mondható, nagy létszámú, nyilvános szentmisék. Zárt ajtók mögött vagyunk, mint az apostolok, húsvét vasárnapján. Sajátos módon alkotunk közösséget: képernyők és monitorok előtt.

Mire tanít bennünket Mindszenty bíboros ebben a helyzetben?

„Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68b)

Szent János evangéliumának azt a részletét hallottuk az imént, amelyben Jézus kijelenti, hogy a mennyből szállt alá és önmagát az élet kenyerének nevezi. Egyesek számára ez már sok: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Ezek után többen visszahúzódnak, és nem követik tovább. Ekkor kérdezi meg a tizenkettőt: „Ti is el akartok menni?” Péter apostol válaszában benne van az Egyház hitvallása: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”

Az apostolutódnak, a Krisztus evangéliuma szerint, az Egyház hitében élő főpapnak a hivatásához tartozhat, hogy időnként „keményen” beszél. Ilyen prófétai karakter volt Mindszenty bíboros is. Érdemes felidéznünk az életét: szorgalmas paraszti családból származó fiatal papként már Zalaegerszegen komoly, elszánt missziós és szociális munkát végez. Később veszprémi püspökként, majd esztergomi érsekként óriási lelkipásztori és társadalomformáló erőként jelenik meg.

Ha ma, most élne, mint mondana nekünk? Mit mondana nekünk az az ember, aki háromszor is volt hosszabb „karanténban”?

Kétszer börtönben: először a nyilas rémuralom alatt raboskodott Sopronkőhidán (1944 decemberétől 1945 húsvétjáig), majd a második világháború után a kommunista diktatúra börtönözte be őt. Ezen időszak alatt (1948. december 26. – 1956. október 29.) két évig (1948–50-ig) nem mondhatott szentmisét, pedig mennyire vágyott az Oltáriszentség után! Harmadik fogságát Budapesten, az amerikai nagykövetségen töltötte, tizenöt éven át tartózkodott ott (1956. november 4. – 1971. szeptember 28-ig). Ez a legutóbbi helyzete hasonlítható a mi mostani világunkhoz, de sokkal rosszabbak voltak a kilátásai, mint a mieink. A követség épületében kellett tartózkodnia, ahol ugyan minden ellátást megkapott, de nem tehette ki a lábát az utcára, mert akkor letartóztatják. Sőt, szobájának utcára néző ablakát is befalazták, nehogy belőjenek rajta. 1971 őszétől pedig külső száműzetésben volt, a külső „karanténból”, a szomszédos Ausztriából soha nem léphetett be szeretett hazájába.

Mit mondana nekünk Isten szolgája Mindszenty József bíboros, az az ember, aki életében szinte mindenkihez szólt: földművesekhez, munkásokhoz, gyárosokhoz, orvosokhoz, az egyetemi ifjúsághoz, szülőkhöz, más vallásúakhoz, politikusokhoz, aki szót emelt zsidó honfitársaink deportálása és a kommunista terror ellen?

A bebörtönzéseket, és a belső-külső száműzetést tudatosan vállalta. Nem pusztán külső kényszerként, hanem fölajánlotta testi és lelki szenvedéseit egyházáért és hazájáért. Állandóan imádkozott, számára az imádság igazi lelki erőforrást jelentett. Neki is biztonságot adhattak Péter apostolnak Jézushoz intézett szavai: „Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68b)

A börtönévei alatt átélt testi szenvedéseiben, megaláztatásaiban elmondott imádságai alapján, belső száműzetésének szorongató monotóniájában vállalt hűséges kitartásából tudta, hogy az emberi helyzetek, a külső körülmények – rabság és szabadság – változhatnak, de Krisztus örök. Legyünk bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, Krisztus velünk van, mint a tanítványokkal a bárkában, vihar idején. Mindszenty bíboros kemény kitartása a nehéz időkben, elmélyült imádságos lelkülete a reménytelen helyzetekben ma is példa számunkra. Az imádság mindig első helyen volt nála. Esztergomi prímási székfoglaló beszédének felszólítása ma is aktuális: „Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt, bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”

Ma is ugyanolyan elszántan, aggódóan, de lelkesítően beszélne, mint akkor. A háborút követő hónapokban az ország testi egészségéért is aggódó főpapként szól Jeremiásra prófétára utalva: „Nem az a legnagyobb baj, hogy a háború – mint a próféta sírja – felgyújtotta a király házát és köznép házait (Jer 39,8)… Az a nagyobb baj, amit szerencsétlen fővárosunk tisztiorvosi jelentése, mint tükröt mutat: a nyári vérhasmegbetegedések több mint 50%-a kisgyermekeknél és az öregeknél halálos…” (Székfoglaló beszéd, Esztergom, 1945. október 7.) A prímás mégsem keseredik el, nem sokkal később (1945. október 21-én) elismeréssel szól az orvosok odaadásáról. Azt mondja, hogy az igazi orvosok papságnak, templomszolgálatnak tekintik a szenvedő emberek körüli szolgálatukat. „A jó orvos tudja a dolgát, de a szíve is nagy. Együtt sír betegeivel, akiket esetleg nem is ismer… Mennyi felmorzsolódott lelket, mennyi megfagyott, kihűlt szívet tudnak a vallásos orvos tapintatos szavai az utolsó órában Istennel kibékíteni.” Mi, mai püspökök is elismételjük ezeket az elismerő szavakat a betegekért fáradozó orvosaink, ápolóink és minden egészségügyért dolgozó felé.

Ezekben a napokban fiataljaink érettségire készülnek, hamarosan vizsgáznak az egyetemeken, főiskolákon. Ebben a rendkívüli helyzetben izgulnak, vajon sikerülni fog-e, és hogyan. Érdemes felidézni Mindszenty bíborosnak a Mária-évben a bajai ifjúsághoz intézett szavait, amikor átadta nekik a máriás lobogót: „Most a zaklatott tanév végén neked hoztuk el, Baja ifjúsága, a lobogót, hogy kezedbe adjuk. Vedd úgy, mint Rákóczi kezéből vették a kurucok a Patronás zászlót: cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és szabadságért!” A tüzes lelkű bíboros szavaival ezt az elszánt bátorságot kívánjuk most is fiataljainknak.

Május Mária hónapja, az égi édesanyját szerető bíboros számára kiemelt helyen volt a Boldogságos Szűz tisztelete. Egy amerikai beszédében így szólt a hívekhez: „Azért jöttem hozzátok, hogy kérjelek benneteket, térjünk vissza az Istenhez, térjünk vissza Szűzanyánkhoz, mindnyájunk édesanyjához. Az édesanyák kövessék az ő példáját, hogy gyermekeiket úgy tekintsék, mint Isten küldötteit a családi szentélybe, szent legyen az édesanya, szent legyen a gyermek. És akkor a boldogságos Szűzanya lehajol hozzánk.” (Magyarok Nagyasszonya, 1974. május 13., Perth Amboy, New Jersey Állam)

Holnap, május első vasárnapján, anyák napján, különösen is kedvesen hangzanak az anyai hivatásról szóló gondolatai. Még fiatal papként, káplán korában írta meg Az édesanya című híres munkáját, amely három kiadást is megért. Ebben a keresztény anyaság természetes és természetfölötti kincseit mutatja be, amelyek ma is iránymutatók, megszívlelendők. Évtizedekkel később, a New York-i Szent Patrik-székesegyházban 1974-ben elmondott anyák napi beszédében az anyaság természetfölötti irányultságáról beszélt: „Minden emberi élet, minden anyai sors összefügg közvetlenül a Szűzanyának és szent Fiának sorsával.” Amint mondja, Krisztus „ezért jött el ebbe a mi emberi világunkba úgy, hogy anyától született és ezzel az anyaságot és benne az életet, minden emberi életet, az ebben a pillanatban kezdődőt is, megszentelte, istenivé tette… Az anya hivatása nemcsak evilági, hanem szól mindenkorra. A gyermeket Istennek szüljük…”

Ma, ebben a szentmisében Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért imádkozunk. Amint fent említettem, a kommunisták börtönében két évig nem mutathatott be szentmisét, pedig nagyon vágyott rá. Életének ezen időszakában egy misztikus élményt találunk, amelyet Pio atya boldoggá- és szenttéavatási dokumentumai bizonyítanak, és a San Giovanni Rotondóban levő kegytemplom mozaikja is megörökít. Ezek szerint a szent kapucinus szerzetes csodálatos módon, bilokáció útján meglátogatta a bíborost a börtönben, és a szentmiséhez szükséges anyagokat vitt neki. Erre a tényre, újságírói kérdésre válaszolva, halála előtt maga a bíboros is diszkréten utalt: „Pio atya természetfeletti módon mindig segített engem mindazokban a nagy szenvedésekben, amelyeket az Úrért és népemért el kellett viselnem.” (Kovács Gergely: Pio atya és Mindszenty József kapcsolatáról, Magyar Kurír, 2016. február 10.).

Nekünk nem adatik meg az a misztikus ajándék, hogy megjelenjen a lakásunkban Pio atya, de mi sem vagyunk egyedül, mert most az online térben, ilyen rendkívüli módon, mégis valóságos lelki közösséget alkotunk egymással és a szentekkel.

A fizikai térben ugyan nem lehetünk együtt, amit fájdalmasan élünk meg, de Mindszenty bíboros példája, aki Jézusba vetett hite által legyőzött minden nehéz körülményt, arra tanít minket, hogy mégsem a betegségé az utolsó szó. A koronavírus sem képes elválasztani bennünket Krisztus szeretetétől és egymástól.

A médiakutatók felmérése szerint a szentmise-közvetítésekbe országszerte több százezren kapcsolódnak be. A nemzetét féltő bíboros vágya, hogy legyen egymillió imádkozó magyar, talán most is teljesül. Ebben a szentmisében is találkozik a zarándok Egyház a dicsőséges Egyházzal, a szentekkel, akik annak a Krisztusnak a társaságában vannak, akiről Péter apostol így vall: „Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68b).

Kérjük a mennyországiak közbenjárását – élükön a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Pio atyával és a magyar szentekkel, hogy Isten szolgáját, Mindszenty Józsefet mielőbb a boldogok között tisztelhessük! Ámen.

A szentmise záróáldása előtt Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Kardinal Mindszenty Stiftung és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József bíboros szentté avatásáért – ugyancsak videofelvételről – az alábbi imádságot mondta:

Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy „kiegészítsék, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar Egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír