– Mit kell tudni a zarándoklatról?
Suller Melinda SJC: Ez egy különleges zarándoklat, ugyanis tavaly augusztus 26-án hirdettük meg a Bíró Ferenc-emlékévet. Társaságunk alapítójának 150. születésnapjára készülünk. Ennek a része ez az emléktúra, zarándoklat Páter Bíró nyomdokain.
– Mit kell tudni Bíró Ferenc SJ kapcsolatáról Szatmárnémetivel vagy a szatmári egyházmegyével?
Tyukodi Beáta SJC: Alapítónk Munkácson született, ami akkor a szatmári egyházmegyéhez tartozott, majd Szatmárnémetiben járt iskolába. A jezsuiták konviktusában tanult, és később a jezsuita rendbe lépett be. Papként első miséjét a szatmárnémeti Jézus Szíve-templomban ünnepelte. Ez a kötődése egyházmegyénkhez.
– Melyek a zarándoklat főbb pontjai?
Suller Melinda SJC: Július 3-án reggel Schönberger Jenő megyéspüspökkel volt közös szentmisénk. Aztán átmentünk a székesegyházba, ahol megnéztük Boldog Scheffler János emlékszobáját is, délután pedig kis „magyarság-útvonalra” indultunk, Koltóra és Nagybányára. Közösségünknek nagyon fontos a magyarságtudat. Eskünkben felajánljuk magunkat népünkért úgy, ahogyan Árpád-házi Szent Margit tette. Július 4-én Kárpátalján folytattuk utunkat; Munkácson, ahol született, és a mellette levő kis faluban, Pósaházán, ahol gyermekéveit töltötte. Július 5-én a jezsuita atyákkal imádkoztunk a délelőtti szentmisén. Hálát adunk a Szent Ignác-i lelkiség éltető erejéért. Kérjük Jézus Szíve áldását társaságunk jövőjére, a szatmári hívek életére.
– Ez a zarándoklat ünnepi alkalom, de az év nagy része hétköznapokból áll. Milyenek a Társaság hétköznapjai?
Suller Melinda SJC: Azt mondhatom, hogy nagyon változatos az életünk, mert nem egy klasszikus szerzetesrend vagyunk, amelyik zárt rendházakban él. Mi egy apostoli életközösség vagyunk, akiknek nagyon fontos, hogy az emberek között tevékenykedve a társadalom különböző rétegeiben és az Egyházban dolgozzunk. Ezért többféle munkaterületen tevékenykedünk. Talán a legfontosabbnak nevezném a lelkigyakorlatok, lelkiségi műhelyek, lelki beszélgetések területét, ezért van Tahiban lelkigyakorlatos házunk, amely lassan már 30 éves. Ennek a hagyománya visszanyúlik a közösség kezdetéhez. Hiszen az 1920-as évektől kezdve folyamatosan foglalkoztak a testvérek lelkigyakorlatokkal, népmisszióval – különösen falvakban –, ezeket megújulva továbbfolytatjuk. Van olyan testvérünk, aki rendszeresen jár fiatalokhoz, vidékre, kisebb csoportokhoz, Bea testvér pedig a szatmári egyházmegyében tevékenykedik.
A másik területünk a könyvkiadás. Idén ünnepeljük a Korda Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat, illetve könyvesboltjaink fennállásának 100. évfordulóját. Ezt a vállalatot még Bíró atya alapította. A Korda egy mozaikszó, a Corda Omnium Res Dicamus Amore magyar fordítása, amely azt jelenti, hogy Mindenek Szívének szenteljük oda dolgainkat szeretettel. Ez arra utal, hogy számunkra az üzleti világ is egy missziós terület. A kereskedelemben szeretnénk úgy jelen lenni, mint a keresztény értékek képviselői. A könyvkiadás, könyvterjesztés számunkra sajtóapostolkodás.
A harmadik területünk az idősekkel való foglalkozás. A régi lelkigyakorlatos házunkban, Pécelen lassan 30 éve idősek otthona működik, amit mi vezetünk. Épp a múlt héten volt a búcsúja, a Jézus Szíve-búcsú, amikor a hatalmas park platánfái alá kitelepültünk. Ott volt a szentmise, majd a szabadban ebédeltünk. Nagyon kellemes nap volt.
– Említette, hogy a világiak között élnek. A társadalom és benne az ember folyamatosan változik. Milyen ritmusban tud erre válaszolni a Jézus Szíve Társasága, amely közvetlen kapcsolatban él a változásokban élő világiakkal?
Suller Melinda SJC: Hatévente van nagykáptalanunk, ami azt jelenti, hogy a közösség küldötteket választ, akik felkészülnek erre a hozzávetőlegesen tíznapos találkozóra. Ilyenkor átbeszéljük a közösségi élettel kapcsolatos kihívásokat, újdonságokat, valamint az apostoli élettel kapcsolatos korszerű változásokat. Hatévenkénti megújulásra ad lehetőséget a nagykáptalan. Ez beleépült a társaság hagyományába, történetébe. Az elmúlt nagykáptalan alkalmával a karizmánk újragondolásával foglalkoztunk és új szavakat kerestünk a régi fogalmainkhoz. Például a női lelkiséggel való foglalkozáshoz a „női integrált élet” szavakat használtuk, vagy például az „emberek között lenni” helyett a „köztetek és értetek” szavakat. Fontos számunkra a teremtett világ értékeihez való szabadlelkű viszonyulás. Ez kicsit több, mint a környezetvédelem. A magyarság gondolatkörét is megerősítettük magunkban.
– A zarándoklat szép alkalom a találkozásra. Milyen gyakran szoktak ehhez hasonló formában találkozni a testvérekkel akár kisebb csoportokban?
Tyukodi Beáta SJC: Havonta járok Budapestre, a társaságunk központjába. A testvéreink nagy része Magyarország területén él. Mi, szatmári, kolozsvári, gyulafehérvári testvérek próbálunk rendszeresen eljutni hozzájuk. Az utolsó nagykáptalan óta a közösség vezetésében is benne vagyok. Így több alkalmam van arra, hogy a többi testvérrel is együtt lehessek, beszélgethessek; halljam, mi történik társaságunk mindennapjaiban.
Most külön öröm nekem, hogy a testvérek jöttek el Szatmárba. Ritkábban van az, hogy a magyarországi rendtársaink jönnek hozzánk, úgyhogy ez jó lehetőség, hogy megmutathassuk kicsit részletesebben egyházmegyénk színességét és azokat a területeket, helyeket, ahol dolgozunk.
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria