Zenari bíboros Damaszkuszban: Ne hagyjátok meghalni a reményt Szíriában!

A szíriai háború 2011. március 15-én kezdődött, nyomában lerombolt házak, élelmiszer-, víz- és gyógyszerhiány, erőszak, fosztogatás, menekülő emberek. Szíriában tizenegy év után sem ért véget a konfliktus, ám erről a háborúról szinte már nem is beszélnek, mint sok másikról sem. Ez az az ország, ahol sok város továbbra is romokban hever, és amely félmillió halálos áldozatot gyászol, valamint ahol több mint 11 és fél millió a határon belüli kitelepített és a határon túlra menekült ember. „Ne hagyjátok meghalni a reményt” – ezért könyörög szüntelenül a damaszkuszi nuncius, Mario Zenari bíboros. „Szomorú évforduló ez, mindenekelőtt azért, mert a háború még nem ért véget, és azért is, mert néhány éve Szíria mintha eltűnt volna a média radarjáról. Elfoglalta a helyét, először a libanoni válság, majd a Covid-19, most pedig az ukrajnai háború” – fogalmazott a jelenlegi helyzetről szólva a damaszkuszi nuncius.

„Sajnos nagyon sok ember szívéből távozott a remény, és különösen a fiatalokéból, akik nem látnak jövőt országukban, és megpróbálnak kivándorolni. De egy nemzet fiatalok, ráadásul képzett fiatalok nélkül, jövő nélküli nemzet! Egyes családok, miután nagy összegeket fizettek, még mindig Fehéroroszországban rekedtek, és arra várnak, hogy átlépjék a lengyel határt. Szíria továbbra is a legsúlyosabb, ember által okozott humanitárius katasztrófa helyszíne a második világháború vége óta. Az újjáépítésnek és a gazdasági fellendülésnek továbbra sincsenek jelei. Ráadásul a szankciók minderre ránehezednek. Az ENSZ 2254-es határozatának rendelkezései szerinti békefolyamat megrekedt. Csak a szegénység halad előre nagy léptekkel. Az emberek most gazdasági háborúról beszélnek” – mondta arra az újságírói kérdésre válaszolva Zenari Bíboros, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy Szíriában elkerüljék a remény szertefoszlását.

A lakosság több mint 60 százalékát érinti az élelmiszer-ellátás bizonytalansága. Arra vonatkozóan, hogy miként lehet ezen a helyzeten segíteni, Zenari bíboros rámutatott: „Kevés a kenyér, és most az ukrajnai háború miatt a liszt is, valamint más alapvető szükségleti cikkek is hiányoznak. Március 15. és 17. között a Katolikus Egyház által összehívott konferenciát tartanak Damaszkuszban, amelynek témája Az egyház, a szeretet háza – szinodalitás és koordináció. A résztvevők közel 250-en vannak, köztük szíriaiak és Szírián kívülről érkezők, katolikus humanitárius szervezetek és ügynökségek képviselői. Jelen van Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, egyes vatikáni dikasztériumok tagjai és a Keleti Egyházakat Segítő Mű (ROACO) képviselői is. Megpróbáljuk megtervezni az »öt kenyér és két hal« testvéri elosztását.”

A keresztények elmenekülését illetően a damaszkuszi nuncius kijelentette: „Ezekben a háborús években a keresztényeknek több mint fele, talán kétharmada hagyta el Szíriát. Ezekben a konfliktusokban a kisebbségi csoportok jelentik a leggyengébb láncszemet. Ez gyógyíthatatlan seb ezeknek a sui iuris (önálló) keleti egyházaknak, de súlyos kárt okoz magának a szíriai társadalomnak is. A Közel-Keleten kétezer éve jelen lévő keresztények jelentős mértékben hozzájárultak országuk fejlődéséhez, különösen az oktatási és egészségügyi szektorban, nagyon hatékony és megbecsült iskolákkal és kórházakkal. A keresztények jelenléte a szíriai társadalom számára a világra nyitott ablakhoz hasonlítható. A keresztények általában nyitott és toleráns mentalitásúak. Minden kivándorló keresztény család számára fokozatosan bezárul ez az ablak.”

Több bátorságra van szükség a diplomácia, a nemzetközi politika szintjén? – hangzott a Vatikáni Rádió újságírójának következő kérdése. „Az ENSZ szíriai különmegbízottja, Geir Pedersen folyamatosan visszatér a nemzetközi diplomácia nagyobb mértékű bevonásának szükségességéhez. Sajnos a Covid-19-világjárvány és más konfliktusok, különösen az ukrajnai háború, a nemzetközi közösség figyelmét máshová irányították” – válaszolta Zenari bíboros.

Mennyire fontos, hogy a média továbbra is kiemelten figyelje Szíriát? – kérdezte az újságíró. „Néhány évvel ezelőttig a világ különböző részeiről kaptam telefonhívásokat interjúk és információk miatt a szíriai konfliktusról. Most már nem csörög a telefon. Ez egy újabb súlyos szerencsétlenség, amely Szíriát érte: a feledésbe merülés. Ez nagyon bántja az embereket” – állapította meg a damaszkuszi nuncius.

„Egyes szíriaiak orosz megbízással Ukrajnába távoztak volna harcolni. A háborút átélő ország szegénységét egy újabb háború megvívására használják ki...” – jegyezte meg az olasz újságíró. „Valami hasonló történt néhány éve Líbiában: a szíriai zsoldosok egymással ellentétes oldalon találták magukat a harcban. Ez egy további háborút kiváltó betegség, amely mindenféle más betegségeket okoz: áldozatokat, városrészek és falvak elpusztítását, menekülteket, a társadalmi szövet károsodását, családok széthullását, erőszakot, szegénységet, munkahiányt, drogproblémát és számos más rosszat. Sok fiatal munkanélküli, de megtanult bánni a fegyverekkel, és néhány száz dollárért bevonul” – tette hozzá a niuncius.

Arra az újságírói kérdésre, hogyan látja Szíria az ukrajnai háborút, azt felelte: „Az emberek általában nem mernek állást foglalni. Csatlakozom Ferenc pápa ismételt és határozott figyelmeztetéséhez, hogy hallgattassák el a fegyvereket és állítsák le a mészárlást. Számomra úgy tűnik, hogy még a megtépázott Szíria is jól érti ezt a sürgető felhívást saját tapasztalata alapján. Ha használhatom a szegény Lázárról és a gazdagról szóló evangéliumi példázatot, akkor Szíria – mutatis mutandis – szigorúan inteni akar másokat, hogy ne essenek a kínszenvedésnek ugyanarra a helyére, ahová ő maga került (vö. Lk 16,27–28). Szomorú látni, hogy Ukrajnában megismétlődnek a Szíriában látott megrázó, fájdalmas képek: lerombolt városnegyedek, halottak, menekültek milliói, nem szokványos fegyverek bevetése, kórházak és iskolák bombázása. Pontosan ugyanazt a pokolra alászállást látjuk, amelyet Szíriában” – nyomatékosította Zenari bíboros.

„A nagyböjti úton vagyunk, az ima és a böjt időszakában. Hogyan élik meg ezt az időszakot?” – hangzott az utolsó kérdés. „Elmondható, hogy az emberek, bármilyen vallási felekezethez is tartoznak, tizenegy éve élnek megszakítás nélkül nagyböjtöt, és böjtölnek. Mindenekelőtt fontos a közelség és a szolidaritás kifejezése” – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjút Mario Zenari bíboros, damaszkuszi nuncius.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP

Magyar Kurír