Zeneoktatással a hátrányos helyzetű gyerekekért – El Sistema

Mi az El Sistema? Csoportos foglalkozásokon hangszeres zenét tanítanak, tartalmas időtöltést szerveznek ezzel az egyébként utcán kallódó, hátrányos helyzetű gyerekeknek. A zenének tehát itt társadalmi beilleszkedést, közösségi életet elősegítő szerepe van.

Július közepén kísérleti projekt indult a monori cigánytelepen Szimfónia Program elnevezéssel. Bátki Márton, a Máltai Szeretetszolgálat helyi programjának vezetője is részt vett az előzetes megbeszéléseken, és felajánlotta  szociális téren szerzett tapasztalataikat, monori jelenlétüket.

Magam is ismerem a telepet, a gyerekeket, hétköznapjaikat. Segít ez abban, hogy megértsem: itt és most valóban különleges dolog zajlik. Indulok megnézni a programot, Alex jön szembe – okos, érdeklődő negyedikes fiú. Nagymamája büszkén újságolja: jár csellóra, nagyon szereti, mindennap pontosan érkezik az órákra. Pedig nyár van, negyvenfokos hőség. Alex is mosolyog, látszik rajta, hogy tényleg örömmel megy a foglalkozásokra. A telepen az utcákon nyüzsgő élet van nyáron, most is szaladnak hozzám a gyerekek: Képzeld, járok csellóra/hegedűre — szinte mindenki ezzel fogad. Amikor megérkezem, a hangárban (a Máltai Szeretetszolgálat által csoportfoglalkozásokra, tanulásra fenntartott épület) több csoportban gyakorolnak. Három nagyobb gyerek csellón, kettő hegedűn gyakorolja, hogy Aki nem lép egyszerre. És éneklik is: dé-dé-dé-fisz-á-á-á… Van, aki már annyira tudja hangszeren is, hogy a többieknek mutatja. Öt fiúcska Beától, a Méta együttes hegedűsétől tanul egy másik sarokban. Nagyon figyelnek. Egészen különös hangulat van: a padokon hegedűtokok, papírhegedűk, ők készítették, hangot is adnak. Timike rögtön be is mutatja, miközben három sarokban három különböző csoportban gyakorolnak a gyerekek. Az egyik helyen egy nagyobb fiú inkább csörgődobbal zenélne, nem szólnak rá, belefér. Érkeznek a kislányok: körbeállítják őket, karjukat lengetve, kismadárként szökellnek körbe, énekelnek, majd szaladnak a hangszereikért. Szépen megosztoznak a hegedűkön, nincs vita, a kisebbeké a kisebb, a nagyobbaké a nagyobb hangszer. Nem kell messzire mennem, hogy tudjam: ez nem ilyen egyértelmű, ahol gyerekek vannak, ott általában küzdelem is van a jogokért.

A tanárokat kérdeztem tapasztalataikról. Szádeczky-Kardoss Géza a Grazi Művészeti Egyetemen tanul. Ezt ugyan most nem mondja el, de ő volt az, akinek tapasztalata, lelkesedése hatására belevágtak Monoron ebbe a régóta tervezett kezdeményezésbe. Elmondja viszont azt, hogy ez a hat hét egy kísérleti projekt, amit a nyári szünetben kezdtek el, mielőtt terveik szerint Magyarországon beindul majd egy nagyobb szabású program.

Negyven évvel ezelőtt Venezuelában Antonio Abreu-t, aki muzsikus és közgazdász volt, megérintette, hogy mennyi gyerek cselleng egész délután Caracas utcáin. Látta, hogy gyakran függőségek áldozatai lesznek vagy fiatalkorú bűnözők. Arra gondolt, hogy fölösleges energiáikat le lehetne kötni a zenével, ezért kezdeményezett egy olyan programot, amely mindennapos délutáni elfoglaltságot jelentett nekik. A sok közös gyakorlás színvonalas zenei produkciókhoz vezetett. Géza hangsúlyozta, hogy másról van szó, mint az európai zeneoktatásban: itt a közösség a fontos, a közös zenekari játék, együtt érnek el sikereket kemény munkával. Akinek eddig az volt a legnagyobb sikere, hogy az utcai bandájával felülmúlhatja a másik bandát, az most egy nyolcvan tagú szimfonikus zenekarban koncerteken szerepel, megtapsolják. Mára már körülbelül félmillió gyerek van a rendszerben.

Európában is egyre több helyen foglalkoznak az alapötlettel, Magyarországon és Kelet-Európában nagy igény lenne rá. Elmesélte, hogy a hétvégén Bécsben járt, ahova Európa több nagyvárosából érkeztek a programban részt vevő gyerekek. Ezeknek a fiataloknak nagy energiájuk van, és ha ezt zenébe fektetik, extázis-szerű élmény jön létre. Olyan műveket játszanak ámulatba ejtő energiával, amelyek profi zenekaroknak is a repertoárján vannak. Magyarországon egyelőre még a bürokratikus köröket futják, európai uniós forrásból lehet majd finanszírozni a programot. Reményeik szerint szeptemberben aláírják a szerződést, márciusban pedig elindul a munka, amelynek ők most az első kísérletét végzik. Pénz még nincs mögötte. A nyári szünetben néhány zenetanár önkéntes alapon összefogott, hogy tegyenek egy próbát.

Beszámolónkat a programban önkéntesként részt vevő tanárok tapasztalataival folytatjuk.

Az El Sistemáról készült film magyarul is megtekinthető itt.

A bécsi koncertől ízelítőt itt láthatnak.

Szintén a Youtube-on felvételek találhatóak az első kis utcai koncertről, Szimfónai program, avagy a zenekar mint szociális eszköz címmel.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír