Tanévkezdés tudatosan – Teremtésvédő iskolakezdés

Nézőpont – 2025. augusztus 13., szerda | 20:10

A tanévkezdésnek és a teremtett világ megóvásának középpontjában egyaránt a fiatalok, a gyermekeink állnak. A Bízd Rá Magad portálon megjelent írásban arra keresték a választ, hogyan tehetjük környezetkímélőbbé, pazarlásmentesebbé nemcsak a tanévkezdést, de magát az iskolai időszakot is. Fontos, de nem mellékes körülmény, hogy ezek az ötletek, gyakorlatok költséghatékonyak is.

A teremtésvédelmi imanap szeptember 1-jére, vagyis az iskolakezdés napjára esik. Ha jobban belegondolunk, az iskolaév kezdetén tartott szentmisének és a teremtett világ megóvásának közös pontja éppen a fiatalság, a gyermekeink. Az irántuk érzett felelősség a mozgatója az oktatásnak és a természeti-társadalmi környezet minél jobb állapotban való megőrzésének is. Ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazott béke világnapi üzenetében 2010-ben: „A természeti környezetet Isten ajándékának tekintjük mindenki számára, amelynek használata közös felelősséget kíván meg az egész emberiség iránt, különösképpen a szegények és a jövő nemzedékek iránt.”

Szeptember 1-jén nem kell tehát „választani” a teremtésvédelem és a tanévre való készülődés között. Töltsük meg magát az iskolakezdést teremtésvédelemmel ahelyett, hogy ezen imanapról pusztán szavakban emlékeznénk meg.

Amit már nyáron is megtehetünk

Az iskolai egyenruhát vagy az ünneplő öltözetet nem kell drágán megvásárolnunk azért, hogy gyermekünk évente egy-két alkalommal viselje; szervezzünk csereberét a közösségben. Ha nem az online, hanem a hagyományos utat választjuk, érdemes az iskolakezdés előtti napokra szervezni; a börzének helyet adhat a plébánia, a helyi művelődési ház, de akár egy család is. Jóval a tanévnyitó előtt hirdetnünk kell a csereberét, mielőtt a szülők beszereznék az új holmikat. Ne fáradjunk bele a reklámozásába, használjunk különböző csatornákat. A személyes megszólítás még mindig a leghatékonyabb: beszélgessünk a szülőtársakkal, a plébániai testvérekkel – így lesz a csereberéből közösségépítő akció is egyben.

A diákok sok tartós taneszközt csak rövid ideig használnak, főként alsó tagozatban. Szám- és jelkártyák, logikai készlet, számolós rúdkészlet… Mit tehetünk ezekkel, ha már nincs szüksége rá a gyereknek? Adjuk tovább a következő évfolyamnak. Akár néhány doboz is elég lehet, amelyet a vezetőség engedélyével kihelyezünk az iskola aulájába a feleslegessé vált tanszereknek – ezekből mindenki „kiszolgálhatja magát”. Fontos, hogy a gyűjtőt jól látható helyre tegyük és rövid, de egyértelmű információkat, instrukciókat írjunk rá.

Ne vásároljunk mindenből újat, speciálisat. Nem ritka, hogy kidobunk a tanév végén olyan például félig teleírt füzetet, apró ceruzát, amelyeket gyermekünk a következő évben is használhatna. Teremtésvédő lépés lehet, ha az alig teleírt füzetekből nem az üres lapokat vágjuk ki és használjuk firkapapírnak, hanem a teleírt lapokat, így van egy üres füzetünk; ceruzahosszabbítót veszünk, hogy a maradék ceruzavégek is használhatók maradjanak.

Mondjuk el, miért tesszük!

Teremtésvédő lépéseinkbe hasznos bevonni a gyerekeket is – láttatni kell velük, hogy ez a szemléletmód sokkal fontosabb az ő jövőjük érdekében, mint az éppen aktuális divathóbort, ami nem tart tovább pár hónapnál.

Ha a környezetünkben élőket ebben a témában fel szeretnénk világosítani, akkor csak meséljünk, magyarázzunk – a közös pontokat keressük, ne a választóvonalat. Katolikus közösségben hivatkozzunk az egyház társadalmi tanítására is.

„Az a viselkedési minta, amely alapján az ember a környezettel bánik, befolyással van arra a viselkedési módra is, ahogyan önmagával bánik, és viszont. Ez kihívás a mai társadalom számára, hogy komolyan vizsgálja felül életstílusát, amely a világ számos részén a hedonizmus és a konzumizmus felé hajlik, és amellyel szemben a belőlük fakadó károk ellenére ez a társadalom közönyös marad. Valódi szemléletváltásra van szükség, amely arra ösztönöz minket, hogy olyan új életmódot fogadjunk el, »amelynek elemei az igaz, a szép és a jó keresése, valamint a többi emberrel alkotott közösség a közös fejlődés érdekében. Ezeknek az elemeknek kell a fogyasztási, takarékoskodási és beruházási szokásokat meghatároznia«” (XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate kezdetű enciklikájából)

Ötletek az iskolába járáshoz: lábbusz, bicibusz

A gyerekek néhány önkéntes szülő kíséretében és felügyelete mellett együtt, gyalog vagy biciklivel is mehetnek iskolába. A többi szülőnek csak a „felvevőpontra” kell eljuttatnia a gyermekét, aztán átadja a felügyelő kísérőknek, aki onnan a suliba kíséri a csapatot. Ennek rengeteg előnye van: a gyerekek mozognak, sportolnak az úton, így felfrissülve érkeznek az iskolába; megtanulnak közlekedni; csökkennek az iskola előtti dugók, rohanás, idegeskedés; csökken az iskola környékének légszennyezettsége; a séta tempója lassú, alkalmas arra, hogy a gyerekek észrevegyék mindazt, ami mellett addig elsuhantak.

Teremtésvédő lelkiség

Az aggasztó klímaváltozás, környezeti krízis ellen mi magunk is számtalan módon tehetünk tehát, hitünkkel teljes összhangban. Az új kezdet, az új iskolaév kiváló alkalom arra, hogy új, fenntarthatóbb és mértékletesebb napi rutint alakítsunk ki.

„Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az erőfeszítések nem változtatják meg a világot. Az ilyen tettek valami olyan jót terjesztenek a társadalomban, amely mindig több gyümölcsöt terem annál, mint amennyit észlelhetünk, mert olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – ha olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni. Továbbá az ilyesfajta magatartásformák kialakítása visszaadja saját méltóságunk érzését, nagyobb egzisztenciális mélységhez vezet, és lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy van értelme vándorlásunknak e világon.” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából)

Darányiné Szabó Eszter teljes összállítása ITT olvasható.

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: Merényi Zita; Darányiné Szabó Eszter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria