Zsila Ágnes, a Pázmány fiatal kutatója: „Rendkívül inspiráló a hallgatóinkkal való közös munka”

– Nemrég lett tagja a Fiatal Kutatók Akadémiájának. Hogyan lehet bekerülni az FKA-ba?

– Pályázat útján lehet bejutni, amelyet évente hirdetnek meg. Idén 12 új tag nyert felvételt, akik a 2024–2029 közötti ötéves periódusban járulnak hozzá az FKA munkájához. A pályázatban 41 év alatti kutatók vehetnek részt, akik az MTA köztestületi tagjai. A kiválasztás során a pályázók tudományos eredményeit és az FKA-ban tervezett tevékenységüket, motivációjukat értékelik.

– Mivel jár, hogy Ön az FKA tagja? Milyen kötelezettségei és feladatai vannak?

– Két bizottság munkájában fogok részt venni: a Nemzetközi Bizottság és a Kommunikációs Bizottság feladatainak ellátásában segédkezem. Előbbi fő tevékenységköre a kapcsolatépítés és a kapcsolattartás más országok fiatal kutatói szervezeteivel (például a Young Academy of Europe-pal vagy a Global Young Academy-vel), ami lehetővé teszi a nemzetközi tapasztalatcserét. A Kommunikációs Bizottság az FKA programjait népszerűsíti, valamint internetes felületeken naprakész információkat gyűjt és oszt meg a tudományos világ fontos eseményeiről, pályázati lehetőségekről.

– Milyen érzés volt, hogy csatlakozhatott ehhez a csapathoz?

– Rendkívül megtisztelő. Hálásan köszönöm az FKA-nak, hogy bizalmat szavaztak nekem, és bízom benne, hogy a következő öt évben rászolgálhatok erre a megelőlegezett bizalomra.

– Ön a BTK Pszichológia Intézet oktatója. Hogyan került erre a pályára?

– Azért választottam a pszichológia szakot annak idején, mert viselkedéskutató szerettem volna lenni. Már a BA-s éveim alatt foglalkoztatott, hogy milyen hatással lehet a média az emberek viselkedésére. Alapvetően mindig a népszerű médiatartalmak és az új platformok ragadták meg a figyelmem. Arra voltam kíváncsi, vajon mi a népszerűségük oka. A kevés hazai médiapszichológiai kutatásról olvasva azonban gyakran elgondolkoztam azon, van-e helye egyáltalán a pszichológiában az ilyen fókuszú kutatásoknak, jó irányba tartok-e. Szerencsére hallgatói éveim alatt a Debreceni Egyetemen nagyon támogatóak voltak a témavezetőim, akik nyitottan, érdeklődve fogadták az ötleteimet. Ennek a bátorításnak köszönhetem, hogy később jelentkeztem a doktori képzésre, ahol nagyon sokat tanultam erről a szakterületről olyan oktatóktól és hallgatótársaktól, akiknek a munkássága inspiráló volt számomra. Különös köszönettel tartozom Demetrovics Zsolt és Orosz Gábor professzoroknak, akik a mai napig támogatnak a szakmai életutam során, és akiknek jelentős szerepe van abban, hogy erre a pályára kerültem.

– Hogyan találkozott először a Pázmány egyetemmel?

– 2020-tól dolgozom adjunktusként a PPKE Pszichológiai Intézetében, de már a 2015-ös OTDK-n megismerkedtem pázmányos hallgatókkal, amikor még magam is hallgató voltam. Emlékszem, hogy a szekciónyertes előadást pázmányos hallgató tartotta – akivel később csoporttársak lettünk az ELTE doktori képzésén. Lenyűgözött a tudományos elkötelezettsége és a problémaérzékenysége.

– Mit gondol, milyen a fiatal kutatók helyzete ma Magyarországon?

– Számos tekintetben nehéz. A tudományos előmenetel kapcsán például gyakran azt tapasztaljuk, hogy nem a tudományos teljesítmény a meghatározó, hanem a tudományos pályán eltöltött évek száma, így bizonyos pozíciók fiatalok számára nem elérhetők a tudományos kiválóság ellenére sem. A hazai pályázati rendszer is ezt tükrözi: ha egy kutató fiatalon szerzett PhD fokozatot, a harmincas évei elején már gyakran nem tekinthető posztdoktornak vagy fiatal kutatónak – hiszen a fokozatszerzéstől eltelt éveket tekintik mérvadónak –, így az évtizedek óta pályán lévő MTA-doktorokkal kerülhetnek egy pályázati kategóriába. Különösen nehéz helyzetben vannak a kisgyermekes anyukák, hiszen a gyermekneveléssel töltött idő hatása évekkel később is látható a tudománymetriai mutatóikban. Az FKA ezeknek a nehézségeknek a feltárására és orvoslására törekszik a fiatal kutatók érdekképviselete által. A célkitűzéseik között szerepel egy fenntartható kutatói életpályamodell megalkotása, a kutatói pályán tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a pályázati rendszer méltányosságának elősegítése, ami hozzájárulhat a tudományos kiválósághoz.

– A Pázmány mennyire támogató szakmai útja során?

– Az első pillanattól fogva nagyon sok támogatást kaptam a kollégáimtól, amit ezúton is köszönök. Mindemellett rendkívül inspiráló a hallgatóinkkal való közös munka: az ötleteik és a visszajelzéseik sokat segítenek abban, hogy oktatóként és kutatóként is fejlődjek. Azzal tehát, hogy az egyetem a szakmai fejlődésemet és mielőbbi előmenetelemet támogatja, a fiatal kutatókat érintő nehézségekkel és egyenlőtlenségekkel való megküzdésben is segítséget nyújt, amit különösen fontosnak tartok, és ezért hálás vagyok.

– Szakmailag mit jelent Önnek, hogy az FKA tagja lehet?

– Bízom benne, hogy a tagságom alatt magam is aktívan hozzájárulhatok a fiatal kutatók helyzetének javításához, amely az FKA kitűzött célja. Szeretném, ha a kutatói pálya vonzó lenne a tehetséges hallgatóink számára, és egyre többen éreznének kedvet ahhoz, hogy a kutatást válasszák hivatásuknak.

– Mit tanácsolna a fiatal kutatóknak?

– Karikó Katalin Nobel-díjas kutató szavait idézném: „Nagyon fontos, hogy az ember olyasmivel foglalkozzon, amit szeret, mert akkor azt mindig örömmel csinálja.”

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír