Zsolozsmatábort tartottak a gyergyószárhegyi ferences kolostorban

Míg a gyermekek a kultúrházban és a sportcsarnokban tanulhattak az egyházzenéről és vehettek részt színes programokon, addig a kolostor falai között a felnőttek Isten folytonos dicséretét valósították meg: minden imaórát a maga idejében énekelve imádkoztak el, az imaórák és az elmélkedések között pedig egymást váltva recitálták a zsoltárokat nappal és éjszaka egyaránt.

A tábor két részének programja egyes imaórákon és a szentmiséken találkozott, sőt, voltak olyan lelkes és bátor gyerekek, akik felkeltek az éjszaka közepén, és feljöttek a sportcsarnoktól a kolostorig, hogy részt vegyenek a hajnali kettőkor imádkozott olvasmányos imaórán. Az elmélkedéseket Bátor Botond pálos szerzetes vezette, mély szeretettel beszélve imáról, küzdelmekről, sivatagi atyák bölcsességéről, istenkeresésről. Ez az istenkeresés volt a tábor legmeghatározóbb élménye. Ahogy a zsoltárban imádkozzuk: „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem.” Keressük Őt, adni akarunk neki valamit, áldást, dicséretet, magasztalást.

Az Anyaszentegyház pedig már 2000 éve a zsoltárokat adja a szánkba imádságképpen: „Dicséretet mutass be áldozatul Istennek.” Megkérdezhetjük persze: vajon szüksége van-e Istennek a mi dicséretünkre? Nincs, hiszen Ő a teljesség. Angyalok milliói dicsőítik Őt éjjel-nappal. S Ő mégis vágyik rá, mert vágyik mireánk, vágyat ültetett irántunk Önmaga szívébe, szeretetből. Amikor mi elvégezzük „kötelességünket”, az officiumot, Ő a Jézus által imádkozott zsoltárok szavain keresztül krisztusi emberekké formál minket.

Mi ugyan keressük Istent, de Ő ezerszer inkább keres minket. Mi ugyan elvégezzük imádságainkat, de Ő minden pillanatban önmagát adja ajándékul nekünk. A tábor négy napja alatt Krisztus adta önmagát: a találkozásokban, a beszélgetésekben, a hallgatásban, az imádságban, a közösségben, a zenében, a természet szépségében és mindenekfölött a szentmisében.

Mi pedig befogadtuk Őt, s ahogy Gegő Julianus testvér, a tábor szervezője fogalmazott a vasárnapi szentbeszédben: innen hazatérve s az emberekkel találkozva jusson eszükbe rólunk Krisztus.

Néhány résztvevő személyes visszajelzése ITT olvasható. 

Forrás: Romkat.ro/Doedens Miriam 

Fotó: Csorba Tatum

Magyar Kurír