Zsoltárok pengetve

Gável Gellért a Kovács K. Zoltán Alapítvány felkérésére mutatta be, hogyan lehetséges gitáron is előadható kíséretet illeszteni az Egyház énekelt imádságaihoz, elsősorban a zsolozsmához. Ebben tanácsaival Hegyi Barnabás egyházzenész is a segítségére volt.

Arra tettünk kísérletet, hogy a zsolozsma szerkezetében legdíszesebben jelentkező himnuszokhoz rendeljünk gitáros kíséretet – mondta Gável Gellért, aki az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán idén ősszel indított Egyházzenész II. kántor-gitáros felnőttképzés szakmai vezetője, illetve az Eucharist együttes zeneszerzője is egyben. Mint mondta, nagyon régi, de ismert dallamokról van szó, ezeket harmonizálták meg oly módon, hogy azok gitárkísérettel is elénekelhetőek legyenek. Így talán a mai fiatalokhoz is közelebb tudnak kerülni.

A zsolozsma, az Egyház imádsága akkor is közösségi jellegű, és énekes tevékenység, ha valaki azt a szobája magányában végzi, egyedül – fogalmazott Hegyi Barnabás. Aki a zsolozsmát imádkozza, az az Egyház imádságába, annak egészébe kapcsolódik bele – mondta az egyházzenész, azt is hozzátéve, hogy mint az Egyház legtöbb közösségi imádsága, a zsolozsma is elsősorban énekes imádság. Ebből azonban egyúttal énekesi „problémák” is fakadnak, például a hangmagasság megtartása – mutatott rá.

A Mátyás-templom karnagya kifejtette, a zsolozsmázás alapvetően a gregorián énekek tradíciója felől közelíthető meg: sok benne a recitatív, azaz egy hangmagasságon végigéneklendő szöveg. A recitálás nehézsége abban áll, hogy pontosan ugyanazt a hangot kell megtartani. Ebben a hangszerek jelentős segítséget tudnak nyújtani. Mindenekelőtt az orgona, ám számos helyzetben az Egyház elsődleges templomi hangszerének használata adottságaiból eredően nem kivitelezhető – magyarázta Hegyi Barnabás. – Az erdő közepén például, egy márianosztrai zarándoklat estvéli vecsernyéjén nincsen orgona, legfeljebb fák vagy bokrok formájában, viszont gitár esetleg van.

Az egyházzenész úgy véli, fontos, hogy az Egyház közös imádságát el tudjuk-e imádkozni méltó módon, vagy sem. Ebben az esetben nem az egyházzenész és liturgikus berkekben oly ismerős és akut gitár kontra orgona polémiáról vagy dilemmáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogyha az ima éneklése megvalósulhat – akár gitárkísérettel –, akkor az előrébb való, mint hogy egyáltalán ne imádkozzunk énekelve – hangsúlyozta Hegyi Barnabás.

Vannak olyan egyházi himnuszok, amelyek ősi dallamuk ellenére is a mai beatzenének megfelelő ritmikai lüktetéssel és perioditással rendelkeznek, ezért képesek egy alapvetően a könnyűzenére jellemző groove-osabb kísérethez is jól illeszkedni, míg más himnuszok esetében a szöveg parlando-rubato előadásmóddal követi le a dallamíveket, ami arpeggio jellegű harmóniaívekkel feloldható – magyarázta Gável Gellért. (Az arpeggio egy zenei játékmód. A szó olasz eredetű, jelentése: hárfaszerűen. Lényegében zenei díszítő játékmód, melyben az előadó az akkordot hangjaira bontva szólaltatja meg. Az arpeggio nem pusztán előadói gyakorlat, hanem a zenemű része, kottában jelölt díszítésként a 17. századtól ismert – a szerk.)

A metrizáló, tehát ritmikus, illetve a parlando-rubato jellegű zenei kíséret az egyházzenében korábban is jelen volt.

A pszaltérion vagy latinosan pszaltérium nagy valószínűséggel már a középkorban is a zsoltárok kísérőjeként szolgálhatott. A paraliturgikus tevékenységek – zsolozsmázás, litánia, szentségimádások – szerves elemei az Egyház életének, de míg az európai egyházi liturgikus gyakorlatban már jó ideje jelen vannak ezek a fajta zenei elemek, addig a hazaiban még kevés helyen találkozhatunk hasonlóval. A Ciszterci Nővérek Kismarosi Monostorának falai között például már fel-felcsendülnek akkordozással kísért zsoltárok, ahogyan a bencések bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorában is megszólal a pszaltérium, vagy a ferences testvéreknek is van saját gyakorlatuk.

Ebben a tekintetben Gável Gellért szerint nem beszélhetünk tehát semmiféle újításról.

Ugyanakkor bőven van még e téren tennivaló, s a mostani csak egyfajta zenei iránymutatás, nem jelent kizárólagos jó megoldást – hangsúlyozta a gitárművész, aki minden zenében jártas hívőt arra biztat, hogy saját közösségében bátran alkalmazzon maga is hasonló gyakorlatot.

A Szendrey Karper László-díjas gitárművész arról is beszélt a sajtótájékoztatón, hogy a munka során minden, tipikusan könnyűzenei megszólalás súlytalannak bizonyult az Egyház által őrzött hagyományos dallamokhoz képest, ezért a hozzáillesztett gitárkíséret leginkább a lant vagy a pszaltérium akkordbontásos pengetéséhez áll közel, mégpedig olyan módon, hogy közben az eredeti zsolozsma himnuszdallamai szemernyit sem sérülnek vagy módosulnak. „Ezek a zenei megfogalmazások, amelyek a gregoriánhoz hasonlóan most is a szent szövegek szolgálatát látják el, miközben a szöveg az elsődleges, cseppet sem fogják rombolni az Egyház zenei hagyományát. A gitáron megkomponált kíséretek hidat képezhetnek múlt és jelen között, az örökkévalót tartva szem előtt” – állapította meg Gável Gellért, hangsúlyozva, hogy a zsolozsmát a himnuszokra fókuszálva hangszerelte meg. A zeneszerzőként is tevékenykedő gitárművész a zsoltáréneklésben a Mise Gitáron misekompozícióban is már alkalmazott zsoltártónust tartotta meg, amelyet még 2014-ben írt Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy bevonásával, aki akkor egyházzenészként segítette a mű elkészülését, majd későbbi előadását.

A bemutatón az is elhangzott, hogy a Kovács K. Zoltán Alapítvány zenei kísérletének alapvető célkitűzése az, hogy az Egyház által őrzött zenei kincseket a mai ember szűrőjén engedje át olyan módon, hogy közben azt is biztosítja, hogy a liturgikus könnyűzene egy pillanatra se rombolja a hagyományt valamiféle extravagáns modernitással. Éppen ezért kiemelt figyelmet fordítanak a keresztény könnyűzenei kultúra fejlődésének elősegítésére. Erre példa többek között az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával együttműködésben idén ősszel 23 fővel elindított felnőttképzés, amely révén egy 1700 órás program elvégzését követően a résztvevők tanúsítványt kapnak, és egy független vizsgáztatási helyen megszerezhetik az Egyházzenész II. kántor-gitáros művészeti képesítést.

Az oktatási program szellemi hátterét többek között a Sacro Song Projekt szakmai tudásbázisa biztosítja. Az online is elérhető tananyagok hozzájárulhatnak, hogy az egyházi könnyűzene területén tevékenykedők magasabb szintre emelhessék meglévő tudásukat akár otthoni környezetben is, a régiós képzéseken pedig arra nyílik lehetőség, hogy élőben is tapasztalatot szerezzenek a keresztény könnyűzenei szolgálatról. Az efféle workshopok során szakmai szempontból felkészült, gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező előadók és tanárok segítik a résztvevőket, hogy az istendicséretben, illetve a liturgia zenei szolgálatában minél igényesebben szólalhassanak meg.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Gável András

Magyar Kurír