A szentmisén jelen volt az Olasz Püspöki Konferencia küldöttsége. A bíboros felidézte a pápa rengeteg látogatását „az olasz egyház sok szent és fontos helyén, amelyeket olyan helyként mutatott meg, ahonnan újra kell indulni egy olyan Egyházért, amely mindenkihez szól, amely kilép, hogy mindenkivel találkozzon, amely örömmel közvetíti az evangéliumot”. Homíliájában köszönetet mondott Istennek azért „a végtelen sok ajándékért”, ami Ferenc pápa révén jutott el az Egyházhoz és mindenkihez, a szavai, a jelenléte, a mosolya, a látogatásai, a helyreigazításai, a kitartása által. Felidézte Róma püspökének utolsó gesztusait, különösen a Regina Coeli börtönben tett látogatását. Emlékeztetett arra, hogy irgalmas volt a hozzá legközelebb állókkal és mindenkivel, kiment a nép közé.
Nagy evangéliumi szabadsággal élte életét
„Nagyon meghatódunk, amikor ebben a házban ünnepelünk” – mondta Matteo Zuppi, kifejtve, hogy a Szent Péter-bazilika „visszavezet bennünket ahhoz a szolgálathoz, amelyet Jézus Péterre bízott, egy nélkülözhetetlen primátushoz, amely a közösséget szolgálja és képviseli. A közösséget, ami a feltűnés banális hajhászásának ellenszere, az önzés veresége, a jelen és mindenekelőtt a jövő valósága”.
Péter 265. utódjáért imádságokat kért, és arra buzdított, hogy lépjünk túl önmagunkon, legyen tágas a szívünk, mert Isten népe mindig tágabb, mint gondoljuk. Ebben a közös otthonban, ahol az emberek „képtelenek együtt gondolkodni, meghallgatni a szegények kiáltását, ahol az erő logikája kerekedik felül a párbeszéd logikáján, köszönetet kell mondanunk Istennek ezért az ajándékért, hogy atya, pásztor, testvér volt, mert engedelmes volt az evangéliumnak” – mondta az Olasz Püspöki Konferencia elnöke. Hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa „élete egészét, egészen a végsőkig, nagy evangéliumi szabadsággal élte meg, mert az evangéliumhoz kötődött. Önhittség nélkül, az egyszerűséget választva”.
A pápa újra örömöt ébresztett bennünk
A bíboros Ferenc pápa egyszerűségére tért ki, kiemelve, hogy ez az egyszerűség közelebb hozott másokat is, családias közelségbe hozta Isten szavát. Szavaival és gesztusaival „továbbra is utat mutat nekünk – hangsúlyozta –, hogy újra lángra lobbantsa az örömöt, újra a középpontba helyezze Jézus szavait, az evangélium hirdetését, megszabadítva a sok egyéni és egyházi hozzátoldástól, amelyek hatástalanná teszik, annyira, hogy már nem szól a szívekhez”.
„És akkor újra halljuk, hogy Ferenc pápa, ahogyan azt fáradhatatlanul tette szolgálatának éveiben, mellénk szegődik, lelkesedésüket vesztett, a félelem foglyává vált hívőkhöz. Bergoglio egészen a végsőkig mutatta nekünk, hogyan kövessük Jézus útját és hogyan adjuk oda magunkat” – hangsúlyozta a bolognai érsek, aki végül megismételt három jelzőt a pápa 2015-ben Firenzében elmondott beszédéből, amellyel a szinodális útra buzdított. A meghívást, hogy „legyünk alázatosak, önzetlenek, boldogok, akik egy olyan egyházért munkálkodnak, amely nem védekezik, mert attól fél, hogy elveszít valamit”, hanem „anyai arca van, megért, kísér, simogat”, „nyughatatlan, egyre közelebb kerül az elhagyottakhoz, az elfeledettekhez”.
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria