A Kett-pedagógia az embert egészében szemlélő, valláspedagógiai alapokon nyugvó kapcsolati pedagógia. Jellegzetessége a foglalkozás alatt kialakuló, főleg természetes anyagokból készülő, mandalaszerű padlókép, amely a résztvevők közös alkotása.
Az egész hétvégés képzés ezúttal a jubileumi szentév témakörén belül megélhető, saját élményű foglalkozásokkal ajándékozta meg a jelenlévőket.
Ferenc pápa Spes non confundit (A remény nem csal meg) kezdetű bullájának képeit felhasználva a képzők a Jézus Krisztussal történő élő és személyes találkozás fontosságát hangsúlyozták a hitoktatási folyamatban.
Az alkotó, cselekedtető Kett-foglalkozások egyszerre célozták mondanivalójukkal a résztvevők szívét és értelmét.
Jézus Krisztus az „üdvösség kapuja” számunkra, akit reményünkként hirdetünk. A hitoktatás feladata, hogy felkeltse a gyermekek szívében a vágyat arra, hogy ezt a „Kaput” mindannyian magukénak érezzék, és természetes igényük legyen a rajta történő áthaladás.
A tudatosítást segíti, ha a gyermekek alkotás közben mélyednek el abban, hogy mit is jelent számukra ez a kapcsolódás Jézus Krisztushoz mint az „üdvösségünk kapujához”: „…tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység” (Róm 5,3–4).
A türelem „rügyeinek” kibontakoztatáshoz hosszú út vezet. Ezen az úton – ahogyan a Szentatya fogalmaz – szükségünk van „erőt adó megállókra”, amelyek „táplálják és erősítik a reményt”.
A képzést Sipos Edit és Varró Borbála vezette.
Forrás és fotó: Egri Főegyházmegyei Kateketikai Konzultációs Iroda
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria