Hagyományos módon, évről-évre Te Deum keretében búcsúzunk el a szeptemberben iskolát kezdő nagycsoportosoktól. Az óvodás kor különleges jelentőségű egy kisgyermek életében. Ekkor bontakozik ki egyénisége, formálódik személyisége. Leválik szüleiről, kapcsolatokat épít társaival és más felnőttekkel. Megismeri a teremtett világot.
Az érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes közösségtől, ovis pajtásoktól, barátoktól óvónéniktől, dadusoktól való elválás nagy mérföldkő a gyermekek számára. Az idei nevelési év végén az óvoda négy csoportjából 24 nagycsoportos lépett át szülőjével kézen fogva, vállukon tarisznyával azon a virágkapun, ami jelképesen a búcsúzást és egyben egy új életszakasz kezdetét is jelenti számukra.
A vendégeket, szülőket, nagyszülőket, hozzátartozókat Tóthné Károly Mónika, az intézmény vezetője köszöntötte. Búcsúztató beszédében hálával fordult a családok felé azért a bizalomért, mellyel az óvoda nevelőire bízták gyermekeiket. Elmondta, hogy legjobb tudásuk szerint igyekeztek megszolgálni ezt a bizalmat. Napról napra, percről percre ismerték meg a gyerekeket. Segítették őket félelmeik, gátlásaik leküzdésében, együtt ünnepelték sikereiket. Együtt nevettek és sírtak, reméltek, vártak, hittek.
Minden gyermek különleges, egyedi és megismételhetetlen csoda. Ennek a csodának lehettek részesei az óvoda nevelői is, akikkel igazi csapatként szorosan együttműködve sikerült megvalósítani az intézmény és a fenntartó által kitűzött célokat. Az intézményvezető megköszönte, hogy az óvodai nevelés minden területén számíthatott rájuk, hogy a legnehezebb helyzetekben is maximális odaadással, szeretettel, alázattal végeztétek e nemes szolgálatot: a gondjaikra bízott gyermekek nevelését.
Ünnepi beszédében felidézte a tanév legfontosabb eseményeit, kiemelve, hogy a szülői közösséggel együttműködve mennyi színvonalas programot tudtak megvalósítani. Nagyszerűen sikerült a családi nap, rengeteg tombola felajánlás gyűlt össze az Erzsébet-bálra. Az intézményvezető hálával köszönte azon családok önzetlen felajánlásait, akik valamilyen módon hozzájárultak az intézmény sikeres működéséhez.
Az intézmény fenntartója, a Pécsi Egyházmegye egész évben gondot fordít az óvoda sikeres működtetésére, sokoldalúan támogatja az intézményt, melynek munkatársai nagy izgatottsággal várják az új óvoda elkészültét, mely kiváló feltételeket teremt majd a keresztény pedagógia megvalósításához, valamint a családok és a dolgozóik megelégedettségét fogja szolgálni.
Beszéde végén Goethe-t idézte, mely szerint gyermekeinknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Úgy vélte, munkájuk eredményes volt, hiszen 24 – élményekkel, feledhetetlen emlékekkel felvértezett – nagycsoportost engedhetnek útjukra. Végül a ballagók felé fordult:
„Kívánom, hogy szeretettel emlékezzetek vissza óvodátokra, és kísérje áldás ezt az utat! Legyetek büszkék arra, hogy óvodás éveiteket a Dombóvári Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Óvodában töltöttétek! Az óvodánk ajtaja számotokra mindig nyitva áll, szeretettel várunk vissza benneteket egy ölelésre, egy kis élménybeszámolóra, a régi emlékek felelevenítésére. Most rajtatok a sor: szárnyaljatok! Isten veletek!”
Az óvodai ballagás magyar és német búcsúzó versek elmondását követően, meghitt, bensőséges tanévzáró szentmisével folytatódott, melyen a szülők közösségéből álló zenekar vállalta a zenei szolgálatot.
Az ünnep zárásaként a szeretetvendégséget jelképező mézeskalács szívet örömmel vitték haza a gyerekek.
Az intézmény dolgozói külön köszönetet mondanak lelkipásztoruknak, Hegedűs János püspöki biztosnak a segítségéért, együttműködéséért, aki a legnehezebb időkben is mérhetetlen szeretetet és erőt sugározva biztosította a nyugodt óvodai élethez szükséges hátteret, utat mutatva számukra.
Szöveg: Királyné Lukács Gyöngyi óvodapedagógus
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Nyéki Fotó
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria