A béke mindig lehetséges! – Több mint ötven év után véget ért a kolumbiai polgárháború

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

PAZ, azaz BÉKE – ezt a szót láthatjuk a házak falán, ez látszik mindenütt a világító feliratokon, transzparenseken, lufikon Latin-Amerika harmadik legnépesebb országában, ahol ünnepi hangulat uralkodik az utcákon, tereken. Az ország északi részén, a Karib-tenger partján fekvő Cartagenában Kolumbia elnöke, Juan Manuel Santos és Rodrigo Londoño Echeverri – aki Timochenko álnéven a szélsőbaloldali FARC gerillacsoport (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) vezetője – aláírták a békeszerződést.

52 éve folyó polgárháború zárult le a dokumentum aláírásával, amit valódi történelmi fordulatnak lehet nevezni, hiszen megváltoztatja egy egész ország életét. A Kolumbiát öt évtizede sújtó erőszak mérlege: több mint 200 ezer halott, 45 ezer eltűnt személy, 7 millió menekült (a szíriai háborúig ebből a térségből menekültek el a legtöbben).

A béketárgyalások kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú évek óta folytak, a legutóbbi szakasz 2012-ben Kubában kezdődött, ennek lezárása ez a mostani megállapodás. A felek augusztus 24-én Havannában egyeztek meg egymással, augusztus 29-én kétoldalú, végleges fegyverszünetet kötöttek.

Október 2-án, vasárnap népszavazást tartanak, melyen az ország minden lakosa véleményt nyilváníthat a békeszerződéssel kapcsolatban – ez nem kötelezően előírt lépés a békekötés folyamatában, Santos elnök azonban úgy véli, a népszavazás legitimálni fogja a döntést. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint 54 százalék támogatja, 34 százalék elutasítja a megállapodást, a szavazók 12 százaléka pedig bizonytalan a kérdésben.

A történelmi kézfogás után az egész országot újjá kell építeni – nyilatkozta az elnök. – Köztük olyan hatalmas területeket, amelyek eddig a FARC ellenőrzése alatt álltak, és több mint fél évszázadon keresztül kívül estek a történelmen. Helyre kell állítani a törvények uralmát olyan területeken, ahol eddig csak a korrupció uralkodott. Újra kell szőni a társadalom szövetét ott, ahol elfogyott a bizalom, és az emberek nem látnak jövőt maguk előtt.

A legrégebbi és legnagyobb gerillaszervezet, a FARC harcosai elkötelezték magukat arra, hogy leteszik a fegyvert, és tiszteletben tartják a jogállamot. Politikai párttá alakulhatnak, nem kérik számon rajtuk az általuk elkövetett erőszakot: tíz helyet kapnak a kongresszusban a 2026-os választásokig. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője bejelentette, hogy a csoportot törlik a terroristaszervezetek európai listájáról. A békeszerződés ünnepélyes aláírásakor a gerillacsoport vezetője bocsánatot kért a sok fájdalomért, amelyet a földjüket oly régóta beszennyező véres harcokkal okoztak sokaknak. 

A második legnagyobb kolumbiai gerillacsoport, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) is bejelentette, hogy beszünteti a harcokat, ha nem is értenek egyet a megállapodás minden részletével.

A békeszerződés ünnepélyes aláírására Cartagena város konferencia-központjában került sor. Jelen volt tizenöt államfő, huszonhét külügyminiszter, mindenki a béke fehér színébe öltözve. Ott volt mások mellett Raúl Castro kubai államfő, John Kerry amerikai külügyminiszter, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is, a Szentszéket Pietro Parolin államtitkár képviselte.

A helyi idő szerint délután öt órakor kezdődő ceremóniát egy gyermekkórus éneke vezette be, ezt követően megemlékeztek az erőszak áldozatairól. A békeszerződést egy olyan tollal írták alá, amely lőszerből készült, annak jeleként – ahogyan Santos elnök magyarázta –, hogy a háborúból a jövő, a nevelés, oktatás felé indul el az ország. Az eseményen jelen voltak az áldozatok hozzátartozói is.

Az aláírók elismerésüket fejezték ki azoknak az országoknak – Norvégia, Kuba, Chile, Venezuela – és azoknak a támogatóknak – Szentszék, Amerikai Egyesült Államok, Európai Unió, ENSZ –, amelyek a legnagyobb szerepet vállalták a békeközvetítésben.

A Szent Egyed közösség delegációja is jelen volt a békeszerződés aláírásán, megköszönték nekik „a fontos támogatást, amelyet a béketárgyalások kezdete óta nyújtott”. A szerződés bizonyítja, hogy a béke lehetséges, akkor is, ha legyőzhetetlennek látszik a szemben álló felek közti távolság – írta közleményében a katolikus közösség, amely éveken át segítette a párbeszédet az összecsapások részesei között. Imádságukkal is erősítették a folyamatot: a családszinódus idején, 2015. október 15-én számos püspök is részt vett azon az imádságos áhítaton, amelyet a római Santa Maria in Trastevere-bazilikában tartottak Kolumbia békéjéért.

* * * 

Az aláírást követően országszerte vallási szertartások keretében ünnepelték a békekötést. Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár  vallásközi jellegű igeliturgiát vezetett a kolumbiai nép kiengesztelődéséért a Cartagena központjában fekvő Pedro Clavier-templomban. 

A békeszerződés aláírására összegyűlt vendégek előtt homíliájában Parolin bíboros mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa közel áll a kolumbiai néphez, nagy figyelemmel kísérte az elmúlt években a megegyezésre, a kiengesztelődésre tett erőfeszítéseket. Figyelmeztetett arra, hogy a békekötés lezár egy folyamatot, ugyanakkor elindít egy másikat, a változás folyamatát, amelyben nagy szükség van a kolumbiai nép együttműködésére, támogatására.

A Szent Pedro Clavier spanyol misszionárius ereklyéit őrző templomban a szentszéki államtitkár emlékeztetett arra, hogy a szent életű pap több mint 350 évvel ezelőtt azok mellé állt, akiket áruként, rabszolgaként hurcoltak Afrikából Cartagena partjaira. Hozzájuk hasonlította sok ma élő kolumbiai ember szenvedését, akiket megaláztak, akik az erőszak fenyegetésében éltek, akik miatt Kolumbiának ma különösen kell törekednie arra, hogy véget vessen a gyűlöletnek, megváltoztassa a történelem irányát, igazságos és stabil rendet építsen fel, hogy jobb jövőt biztosítson lakosainak. A szebb jövő felé vezető út első, legbiztosabb lépése az, ha visszaadjuk a szenvedők méltóságát – figyelmeztetett. Közel kell állni a szenvedőkhöz, mert a békéhez nemcsak a megfelelő intézmények biztosítására van szükség, hanem arra is, hogy meggyógyítsák az embereket, akiknek a szívében súlyos sebeket ejtett az országot évtizedek óta sújtó erőszak. 

Forrás: Avvenire.it; Santegidio.org

Fotó: Radiovaticana.it; Avvenire.it; Mario Giro Facebook-oldala

Magyar Kurír
(tzs)