A háború ezer napja – Interjú Visvaldas Kulbokas ukrajnai apostoli nunciussal

A nunciatúra ajtaja mindenki előtt nyitva áll, telefonon pedig mindig készen állnak a beszélgetésekre. Készek a találkozásokra, de legfőképp a másik meghallgatására. 

„Szombaton beszéltem két emberrel, akik megszerveztek egy csoportot a halottak felkutatására – mondta a nuncius. – Nagyon sok idő és nagyon sok erőforrás kell ahhoz, hogy akár egyetlen ember holttestét is kiemeljük, hogy visszaadhassuk a családnak, amelyik elvesztette a fiát, lányát.

Megkérdeztem: hány holttestet sikerült megtalálniuk az ezer nap alatt? Azt mondták, több mint ötszázat.

Ez nagyon sok. Megmutatták nekem a videofelvételeket, hogy megmutassák, hogyan csinálják. Néha három-négy drónt küldenek egy holttest felkutatására. Ezután egy robotot küldenek a helyszínre, és egy aprólékos munkafolyamat veszi kezdetét, hogy kiemeljék a testet. Sokszor éjszaka kell dolgozniuk, mert nappal túl veszélyes. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy minden nap nagyon fárasztó.”

– Ezer napja tart a nagyszabású orosz agresszió; az Ön számára melyik a legnehezebb és melyik a legszebb pillanat ebből az időből?

– A legszebb pillanatok egyike biztosan az, amikor – 2022 májusában – először mehettünk ki anélkül, hogy attól kellett volna tartanunk, hogy taposóaknába botlunk. Mert Kijevben még februárban és márciusban is minden el volt aknásítva.

A nehéz pillanatokból azonban sok van.

Természetesen a kezdeti időszak nagy sokk volt, mert az események nagyon gyorsan változtak, és még arra sem volt idő, hogy megértsük, hogy Kijevet már megszállták-e, vagy sem.

Nagyon nyugtalan időszak volt. De van egy másik, nagyon súlyos probléma is, amely a mai napig tart: mégpedig a hadi- és a civil foglyok helyzete. A kezdetektől fogva kapjuk a híreket a foglyokról. Tehát sokan közülük ezer napja vannak a börtönökben. Sajnos szinte semmit sem lehet tenni értük, és ennek tudatában ez a teher még súlyosabb.

Két héttel ezelőtt az ENSZ független nemzetközi bizottsága új jelentést tett közzé, amelyben leszögezte, hogy az energia-infrastruktúra elleni támadások, mivel szisztematikusak – ma ismét volt egy, szinte az egész területet érintő tömeges támadás –, háborús bűncselekménynek minősülnek.

De a foglyok helyzete is súlyos, mivel hozzátartozik a kínzás, a kommunikáció hiánya, a higiénia hiánya – sok minden hiánya.

Mindez szintén emberiség elleni bűncselekménynek minősül.

És ezt a helyzetet súlyosbítja még az a tény is, hogy senki sem tudja, hogyan lehetne őket kiszabadítani, még a civil foglyokat sem. Attól tartok, hogy esetükben – és ők sok ezren vannak – még ha a háború véget is érne, nehéz reménykedni abban, hogy kiszabadulnak, mert nincsenek sem nemzetközi eszközök, sem elégséges lehetőségek a kétoldalú párbeszédre, hogy segítséget nyújtsunk ezeknek az embereknek.

– Ezer napon át tartó szisztematikus támadás, mindennap. Hogyan tud ebből kilábalni Ukrajna?

– A régiótól függ, mert vannak helyek, amelyeket valamivel kevesebb támadás ér, és vannak olyan régiók, amelyek közelebb vannak a frontvonalhoz. A háborús frontvonalhoz közeli városok és falvak lakosságáról szóló hírek – amelyek  eljutottak hozzám – olyan emberekről szólnak, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és akiknek semmijük sincs. Nincs kenyerük, vizük, ruhájuk, nincs áram, nincsenek eszközeik a túlélésre. Sok önkéntes sietett a segítségükre, mint a Karitász és más humanitárius szervezetek.

Nem lehet azt mondani, hogy ez a pokol, mert nem tudjuk pontosan, milyen a pokol, de valószínűleg nem áll messze azoktól az életkörülményektől, amelyek között ezek az emberek élnek.

– Milyen a helyzet ma Ukrajnában?

– Természetesen nagyon kimerültek vagyunk, különösen azért, mert tudjuk, hogy kevés a remény. Miközben egy külföldi politikus kijelenti, hogy »megteszek mindent, hogy megállítsam a háborút«, a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen ígéreteket nem olyan könnyű betartani, mert a valóság kissé más. Ezért az emberek már nem áltatják magukat annyira.

Sőt, úgy vélem, hogy az Egyház küldetése sem az illúziók megerősítése, hanem inkább az evangélium hirdetése és a remény felébresztése az emberekben, mert nagy a kétségbeesés. Amit ma elmondhatunk az embereknek, az az, hogy senki sem tudja garantálni a túlélést, az ország fennmaradását, de még a nemzetközi közösség segítségét sem. De

azt továbbra is elmondhatjuk, hogy az Úristen szeret minket, szeret mindenkit, még akkor is, ha elfelejtenek vagy elhagynak bennünket, ha egyedül vagyunk, vagy bajban vagyunk, vagy megölnek.

Ez a szeretet és reménység üzenete az Egyház és az egyházak legfontosabb munkája.

– Soha korábban nem voltak ilyen aktívak a diplomáciai képviseletek, mint most, nyilatkozatokkal, telefonhívásokkal... Az emberek szemében ezek úgy tűnnek, mintha előjelei lennének a megadásnak. Mit jelent az igazságos béke?

– Az igazságos szó nem egy hamis békét jelent, nem egy képzeletbeli békét, azaz valaki képzeletének gyümölcsét, hanem valódi békét.

Az igazságos béke azt is jelenti, hogy a felelősséget viselők, a háborút kirobbantók valamilyen módon elismerik bűnösségüket, mert az elismerés egyfajta hivatalos rögzítése annak a szándéknak is, hogy a jövőben nem folytatják az ilyen jellegű cselekedeteket.

Az igazságos béke pedig olyan béke is, amelyet nem csak papíron hirdetnek ki, hanem

a gondolkodásmód megváltozásának eredménye.

Egyetlen döntés önmagában nem lesz elég a béke megteremtéséhez, ahogyan egyetlen politikus tette sem, akit aztán hibáztathatunk. Ahhoz, hogy a béke igaz legyen, mindenkitől mentalitásváltásra van szükség. Én is érzem ezt az erkölcsi kötelességet. Mindannyian arra vagyunk hivatottak Isten előtt, hogy felelősséget vállaljunk: mit tettünk, mit nem tettünk?

Végezetül, a békét úgy kell hirdetni, mint egy sokkal nagyobb jót minden politikai megfontoláshoz vagy katonai célhoz képest. Az igazságos béke fogalmához tartozik tehát ez a kijelentés is; és az Egyház küldetése az, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét, hogy ráébredjenek, a béke egy Istentől akart valóság, amit az Isten számon fog kérni.

– Hogyan értékeli Ferenc pápa ukrajnai diplomáciai kezdeményezését?

– Mindenekelőtt meg vagyok győződve arról, hogy a Szentszék, bár nem áll rendelkezésére sem hadsereg, sem sok eszköz, csak a hit és az Ige, mégis tehet és tennie kell valamit. Nem tudjuk, hogy mikor tudnak bármilyen eredményt is elérni. A Szentatya különleges megbízottjának küldetése is folyamatban van, és – kezdettől fogva – olyan humanitárius célokat tűzött ki maga elé, mint az elhurcolt gyermekek hazahozatala és a foglyok szabadon bocsátása.

Bár szerények ezek a célok, mégis nagyon fontosak, mert megnyitják vagy fenntartják a párbeszéd csatornáit. Még ha az eddigi eredmények nem is nagyon láthatók, mindenképpen folytatni kell ezeket a kezdeményezéseket.

Sőt, tovább mennék: a különleges megbízott küldetését meg kell erősíteni azzal, hogy elkísérjük őt, mindenekelőtt azzal, hogy

imával és gondolatban támogatjuk őt, és nem hagyjuk magára.

Ebben a tekintetben nagyon szükségesnek tartom, hogy keresztény szellemi műhelyeket hozzunk létre képzett emberekkel, akik képesek koncepciókat, ötleteket és projekteket kidolgozni.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: AgenSIR

Fotó: Biagioni/SIR

Magyar Kurír