A torinói dóm felújított Guarini-kápolnájában ismét lehet szentmisét bemutatni a lepel tiszteletére

A szertartásra a székesegyház Guarini-kápolnájában került sor, amely évszázadokon át a Szent Lepel őrzési helye volt. A kápolna fontos helyet foglal el a dóm építészeti struktúrájában – hangsúlyozta homíliájában Nosiglia érsek, örömmel állapítva meg, hogy az istentiszteleti hely végre teljes mértékben visszakaphatta eredeti formáját, ahogy azt annak idején alkotója, Guarino Guarini barokk építész és pap tervezte.

A kápolnát 1668 és 1694 között kifejezetten azzal a céllal építették hozzá a templomhoz, hogy méltó helyen tárolhassák a halotti leplet. A kápolna híres kupolája 1679-ben készült el, 1680. május 12-én pedig maga a tervező, Guarini mutatta be az istentiszteleti helyen az első szentmisét. A halotti leplet 1694-től őrizték itt egészen az 1990-es évekig.

A köztudatban még mindig élénken él annak a rettenetes tűzvésznek az emléke, amely 1997. április 11-ről 12-re virradó éjjel ütött ki a torinói dóm kápolnájában egy rövidzárlat következtében. A Krisztus halotti lepleként tisztelt ereklyét néhány tűzoltó hősies beavatkozása megmentette, de maga a kápolna néhány óra leforgása alatt szinte teljesen elpusztult. A teljes helyreállítás mintegy negyed évszázadot vett igénybe, végül az észak-olaszországi város és a hívek visszakapták a barokk művészet 17. század végén megalkotott ékszerét.

A munkálatok nem sokkal idén húsvét előtt értek véget, az utolsó szakaszban restaurálták a kápolna csodálatos főoltárát is, amely Antonio Bertola mérnök, építész és matematikus tervei alapján készült.

A Famiglia Cristiana című olasz katolikus hetilap beszámolójából megtudjuk, a halotti leplet jelenleg nem a kápolnában őrzik, hanem a dóm egy másik pontján elhelyezett ereklyetartóban van. Az egyházmegye kívánsága szerint azonban a megújult Guarini-kápolna újra betölti majd e spirituális szerepet, amelyre eredetileg rendeltetett, legalább néhány különleges alkalommal – mondta Cesare Nosiglia érsek homíliájában, méltatva a szent hely művészettörténeti értékét is. Hozzátette, hogy a kápolna végre újból istentiszteleti hellyé válhat, mint ahogyan megalkotójának kezdettől fogva szándéka is volt ez, és amit a legnagyobb hűséggel tiszteletben kell tartani.

Ehhez kapcsolódóan jelentette be a szentmisén érseki elhatározását: „Eldöntöttem, hogy kinevezek a kápolnába egy káplánt, hogy a halotti lepelhez fűződő különleges időpontokban ismét lehessen itt szentmisét bemutatni vagy egyéb liturgikus szertartást ünnepelni” – fogalmazott.

A kápolnában elbűvölő látvány tárul a belépő elé. A hívek és a látogatók feje fölött káprázatos fényáradat, amely bölcs és merész építészeti megoldás eredménye: a nap sugarainak maximális érvényre juttatását célozza. A kápolna terébe széles díszlépcsőn át jutunk, amelynek erőteljes szimbolikus értékére Nosiglia érsek is rámutatott szentbeszédében: „Olyan átmenetet fejez ki, amely hangsúlyozza a sötétséget a természetes fény robbanásszerű felragyogásáig. Vagyis az egész kápolna jelképesen követi azt az utat, amely Krisztus kínszenvedésétől feltámadásáig vezet. Éppen megfelelő hely arra, hogy itt ünnepeljük a halotti leplet” – mondta a főpásztor, hozzétéve, ez a pillanat békét és lelki kiegyensúlyozottságot ébreszt bennünk, mert tudjuk, hogy az Úr értünk és velünk szenvedett. „Ő a közeli, jó és gondviselő Isten, barát és útitárs, aki megérti sorsunkat, és magára vállalja. Különösen a világjárványnak ebben a nehéz idejében” – fogalmazott.

„Azért is gyűltünk egybe itt, hogy kérjük az Urat, szabadítson meg bennünket azoktól a nehézségektől, amelyek életünket és felebarátaink életét sújtják” – mondta többek között az érsek, utalva azokra a nehézségekre, amelyek „elcsüggesztenek bennünket és megakadályozzák, hogy higgyünk Krisztusban és keresztjének evangéliumában”. „Néha azt képzeljük, hogy életünket a lehető legjobb módon kezeljük, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy csak Isten és az ő szeretete segítségével nézhetünk szembe kiegyensúlyozott lélekkel családi és társadalmi megpróbáltatásainkkal és nehézségeinkkel.” A főpásztor arról is szólt, hogy a torinói halotti lepel reményt ad az azoknak, aki hittel szemlélik. Ez azonban nem emberi remény, amely gyakran csalóka, hanem az az erőteljes remény, amely arról tanúskodik, hogy a gonosz legyőzhető és van valami a látható valóságon túl. A lepel ugyanis Jézus kínszenvedését mutatja meg, ami nem pusztán szenvedés, hanem a szeretet legnagyobb jele is.

Cesare Nosiglia érsek szavai szerint „a szent lepel feltárja előttünk, mennyire szeretett bennünket az Úr, egyben részeseivé tesz minket e szeretet intenzitásának. A legnagyobb szeretet ugyanis az, hogy életet adunk annak, akinek nincs élete, barátságot adunk annak, akit kirekesztenek, megbocsátunk annak, aki megbántott minket, vigasztalást és bátorítást nyújtunk azoknak, akiket megpróbáltatás sújt, akik fájdalomban élnek. Ez a mi bizonyosságunk, ez a mi győzelmünk, mert az a szeretet, ami Istentől származik, nem múlik el velünk és soha nem ér véget”.

A Covid-19-járvány elleni rendelkezések miatt a szertartáson csak korlátozott számban vehettek részt a hívek. A város képviseletében jelen volt Chiara Appendino polgármester, továbbá a torinói halotti lepel tanulmányozására létrehozott nemzetközi központ küldöttei, az ereklye megőrzéséhez és tiszteletéhez történelmileg kapcsolódó egyéb társulatok képviselői, valamint a „lila mellényes” önkéntesek, akik a lepel kiállításának alkalmával végeznek szolgálatot, ők fogadják és kísérik a zarándokokat. A szertartást élőben is közvetítették az egyházmegye webcsatornái.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír