A Vatican News főszerkesztője a „ReArm Europe” tervről: Hová tűnt világunkból a diplomácia?

„A fegyverekre szánt gazdasági források növelése újra az államok közötti kapcsolatok eszközévé vált, azt sugallva, hogy a béke csak akkor lehetséges és megvalósítható, ha a fegyverek birtoklásának egyensúlyán alapul. Mindez azonban félelmet és terrort szül, és félő, hogy felborítja a biztonságot, mivel elfeledkezik arról, hogy egy előre nem látható és ellenőrizhető esemény fellobbanthatja a szikrát, és mozgásba hozhatja a háborús gépezetet” – alig két évvel ezelőtt mondta ezt Ferenc pápa a Pacem in terris kezdetű enciklika megjelenésének hatvanadik évfordulóján, s szavai jól illenek arra, amit most Európa átél, amikor az Európai Bizottság vezetése egy olyan tervet jelentett be, amely lehetővé teszi közel 800 milliárd euró mozgósítását az Európai Unió védelmére. A terv elnevezése „ReArm Europe” (Újrafegyverezni Európát), mely a közelmúlt félelemmel és terrorral terhes tragikus pillanatait idézi.

Európa nem az emberséget növeli, hanem a „halálgyárosok” zsebét tömi

Európa az elmúlt három évben sajnos maga is képtelennek bizonyult diplomáciai kezdeményezésekre és kreativitásra. Csak arra volt képes, hogy fegyvereket biztosítson az orosz csapatok által igazságtalanul megtámadott Ukrajnának, de arra nem, hogy ezzel egyidejűleg javasoljon és véghez vigyen konkrét tárgyalási folyamatokat azért, hogy véget vessen a véres konfliktusnak. Most pedig arra készül, hogy – más világhatalmak hasonló kezdeményezései nyomán – elképesztően nagy összeget, 800 milliárd eurót fektessen fegyverekbe. Nem abba fektet, hogy leküzdje a szegénységet, hogy olyan programokat finanszírozzon, amelyek javítanák azoknak az életkörülményeit, akik elmenekülnek hazájukból az erőszak és a nyomor elől.

Nem a jólét növelésébe, a nevelésbe és az iskolába fektet, hogy emberi jövőt biztosítson a technológiának, sem abba, hogy ellássa az időseket. Abba fektet, hogy felduzzassza a fegyveres arzenálját, és ezzel kitömje a zsebét a „halálgyárosoknak”,

annak ellenére, hogy mára az uniós országok katonai költsége felülmúlja az Orosz Föderációét. Tényleg ezt az utat kell követnünk azért, hogy békés és gyarapodó jövőt biztosítsunk az öreg kontinensnek és az egész világnak?

Valóban a fegyverkezési hajsza ad számunkra garanciát? Tényleg itt a kulcs ahhoz, hogy újra rátaláljunk gyökereinkre és értékeinkre?

Tényleg el akarjuk pusztítani az egész emberiséget?

Ahelyett, hogy – amint a pápa a szentév elején javasolta – egy világalapot hozna létre azért, hogy végre felszámolja az éhezést és előmozdítsa a fenntartható fejlődést az egész bolygón a katonai kiadásokra fordított pénz egy meghatározott százalékát felhasználva, most azt tervezi, hogy arzenáljait új halálosztó fegyverekkel tölti fel, mintha a raktáron lévő atomfegyverek nem jelentenének elegendő fenyegetést egy nukleáris holokausztra, ami képes többszörösen elpusztítani az egész emberiséget. Mintha a valódi veszély, amit el kell hárítanunk, nem a darabokban zajló harmadik világháború lenne, melyre Péter utóda már tíz évvel ezelőtt prófétai módon rámutatott. 

Ahelyett, hogy aktív és kezdeményező szerepet vállalna a béke és a tárgyalások érdekében, félő, hogy az Európai Unió most az újrafegyverkezési hajszában talál egységre.

Hová tűnt a második világháború utáni békevágy?

Ahogy Ferenc pápa 2022 áprilisában mondta, újra a „háborús logika” kerül fölénybe, ami olyan „befektetésekre sarkall, hogy fegyvereket vásároljunk”, mondván: „szükségünk van rájuk ahhoz, hogy megvédjük magunkat”. A pápa rámutatott, hogy eltűnt az a „nagy és jó” békevágy, ami a második világháború utáni közvetlen időszakot jellemezte. Keserűen állapította meg, hogy „hatvan év elteltével mindezt elfelejtettük”. Így pedig

a háborús logika újra teret nyer és ismét győz. Nem tudunk más logika szerint gondolkodni, nem vagyunk már hozzászokva a békés logika szerinti gondolkodáshoz.

A pápa Budapesten: Hol vannak azok, akik a háború békés megoldását keresik?

Nem inkább olyan vezetőkre lenne szükség, akik az újrafegyverkezés helyett ezt a lelkületet akarják visszaszerezni, elkötelezve magukat a párbeszédben, hogy megállítsuk az Ukrajnában és máshol folyó háborúkat? Két évvel ezelőtt Ferenc pápa Budapestről egy kulcskérdést intézett Európa és az egész világ vezetőihez. Idézte Robert Schuman 1950-ben mondott szavait: „Az, amivel egy jól szervezett és életteli Európa hozzá tud járulni a civilizációhoz, elengedhetetlenül szükséges a békés kapcsolatok fenntartásához”,  amennyiben „a világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk”.

A pápa tehát föltette a kérdést: „Ebben a történelmi időszakban sok veszély van körülöttünk; de, kérdem én, gondolva a meggyötört Ukrajnára is, 

hol vannak a békére irányuló kreatív erőfeszítések?”

A valódi békéhez mindenkinek engednie kell

Az előre látható és előre látott rengés, mely a Fehér Ház vezetőváltásával végigfutott a geopolitikai világtengelyeken, eredményezhetett volna némi közös kezdeményezést a Péter utóda által megjelölt irányba, megkísérelve azt, hogy véget vessünk a vérontásnak, mely a keresztény Európa szívében zajlik. Pietro Parolin bíboros államtitkár nemrég egy interjúban elmondta: „A valódi béke valamennyi érintett fél hozzájárulásával születik. Szükséges, hogy mindenkinek jusson valami, egy kompromisszumban senki nem érhet el mindent, és

mindenkinek késznek kell lennie arra, hogy valamiben alkudjon. Máskülönben a béke sosem lesz stabil és tartós. Vissza kell térni ehhez a stílushoz,

különben a világ egy dzsungellé változik, és csak konfliktusok lesznek, melyek szörnyű következménye halál és pusztítás.”

Imádkozzunk Ferenc pápával a békéért

Az egyetlen valódi terv, az egyedüli realista felhívás a „ReArm Europe” helyett nem inkább a „Peace for Europe” (Békét Európának) lehetne. Kérjük ezt, magunkévá téve a pápa szavait, aki Gemelli-klinika kórterméből az évközi idő 8. vasárnapjára készített beszédében úgy fogalmazott:

„Főképp a békéért imádkozom. Innen nézve a háború még abszurdabbnak tűnik.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír