Agnieszka misszionárius nővér Kongóban: Csak Isten gondviselésének köszönhetően élünk

Agnieszka nővér húsz évvel ezelőtt érkezett Afrikába. Már a középiskolában felismerte hivatását: „Mondhatni, hogy a missziós feladatok vezettek az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációjához.” Szerzetesi életének első éveiben katekézist tanított az iskolákban, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozott. Az örökfogadalom után engedélyt kapott, hogy Afrikába menjen. Először Ruandába, majd a Kongói Demokratikus Köztársaságba ment,

jelenleg ott dolgozik, ahol Afrika egyik legvéresebb háborúja zajlik, immár majdnem három évtizede.

Tíz éve vezet kórházat és egy gyermekek számára fenntartott élelmezési központot Ntamugenga faluban. A misszionárius nővér azzal viccelődik, hogy ő „a ház ura”: foglalkozásai közé tartozik a csap, a szappan és a gyógyszerek megvásárlása, a személyzet fizetése, a tető javítása, edények és matracok keresése a menekültek számára, valamint kockázatos utazások Gomába, a régió egyetlen városába, ahonnan az anyjukat elvesztett gyermekek számára szükséges gyógyszereket, élelmiszert és tejet tud beszerezni. Ezen útjai során számos ellenőrzőponton kell áthaladnia, amelyek a lázadók kezén vannak. Szinte mindegyiknél tárgyalnia kell, hogy a segítségükkel tovább tudjon haladni.

Agnieszka nővér észak-kivui szolgálatának éveit az egymást követő helyi konfliktusok jellemzik, amelyek bár enyhülnek, soha nem érnek véget. „Amíg a gyermekek bűncselekmények tanúi lesznek és meg kell szakítaniuk a tanulmányaikat, addig nem lesz béke ebben az országban” – mondta a misszionárius nővér, akinek szívügye a legkisebbek jövője. A régiót több mint száz különböző csoport destabilizálja, amelyek megpróbálják átvenni a mobiltelefonok gyártásához szükséges kobalt-, koltán- és nióbiumlelőhelyek (ezek az ásványok értékesebbek, mint az arany és a gyémánt) feletti ellenőrzést, amelyeket a lázadók szintén kifosztanak. Az emberek arra kényszerülnek, hogy az erőszak miatt elhagyják házaikat és földjeiket; több mint 5,6 millió belső menekült van Kongóban.

Az ENSZ békefenntartó missziója – amelynek éves fenntartási költsége felülmúlja egész Kongó nemzeti jövedelmét – nem képes megváltoztatni a helyzetet. A misszionáriusok nem avatkoznak bele a politikába, hanem az Észak-Kivut pusztító súlyos humanitárius válságot próbálják kezelni.

Mindennap emberek halnak meg az éhínségtől és a leggyakoribb betegségektől. Jelenlétünk bátorítást ad az embereknek és szavatolja biztonságukat. Ők »testvéreinknek« hívnak minket, ami azt jelenti, hogy nagyon közel éreznek minket magukhoz”

– mesélte Agnieszka nővér.

A háborús körülmények között élő, fizikai megjelenésében törékeny apáca – akit egy ruandai és egy kongói nővér támogat – több ezer rászoruló számára jelent támpontot.

Csak Isten gondviselésének köszönhetően élünk: a bombák a kolostorunk körül hullottak; néhány méterrel odébb meghaltunk volna.

Hozták a sebesülteket, a falak vörösek voltak a vértől” – emlékezett vissza a nővér az egyik összecsapásra. – A misszióba más menekültek is érkeztek, és a nővérek által fenntartott kórház zsúfolásig megtelt: ötezer beteget, köztük sok sebesültet láttak el. Jelenleg a front eltávolodott a missziótól, de a helyzet még mindig nagyon súlyos.

A misszionárius nővérek kapaszkodót jelentenek különösen a gyermekes nők számára is, akik a veszély első jelére a kolostorukban keresnek menedéket. Amikor nyugodtabb a helyzet, Agnieszka nővér feltankol, és megy, hogy megpróbáljon minél több segítséget szerezni külföldről. Ez az előrelátása sokszor mentett meg életeket. „Normál körülmények között az orvosi segítség megszerzése a csodával határos, és amikor a helyzet súlyosbodik, akkor lehetetlenné válik” – jelentette ki a misszionárius.

Az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációja élelmezési központot is fenntart, amely a konfliktus ellenére folyamatosan működik. „Ebben a régióban az öt év alatti gyermekeknek mintegy a fele szenved krónikus alultápláltságban. A tuberkolózis és a malária nagy kihívás. Ez utóbbi az a betegség, amely itt még mindig a legtöbb áldozatot követeli.”

A misszionáriusok és a térségben élő emberek álmaival kapcsolatban Agnieszka nővér megismételte: „Tartós béke. Ez a föld termékeny, és az emberek biztonságban és méltósággal élhetnének itt.”

Azonban – mintha az eddig elszenvedett csapások nem lennének elegendők – az Iszlám Államhoz kötődő dzsihadisták a szomszédos Ugandából is kezdik éreztetni jelenlétüket a régióban. Egyre szaporodnak a hírek a védtelen emberek lemészárlásáról, a nők és gyermekek megerőszakolásáról.

A misszionárius emlékeztetett Ferenc pápa felhívására: el a kezekkel Afrikától. Hangsúlyozta, hogy a pápa kongói látogatása alkalmat adott arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a világnak erre az elfeledett szegletére, és hogy oda terelje a nagyon szükséges humanitárius segélyt.

Agnieszka Gugała a kongregáció többi nővérével együtt imákat kér, hogy legyen erejük és egészségük folytatni küldetésüket.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Hollósi Judit/Magyar Kurír