Ambongo bíboros levelében leszögezi, hogy a Fiducia supplicans kezdetű dokumentumról való elmélkedés folyik az afrikai helyi egyházakban, amelyek megerősítik, hogy továbbra is „rendíthetetlenül ragaszkodnak a pápához” és hangsúlyozza, hogy az áldásokat illetően minden püspök szabadon dönthet egyházmegyéjében.
A Fiducia supplicans (Könyörgő bizalom) kezdetű rendelkezés által az azonos nemű pároknak javasolt áldást nem lehet Afrikában végrehajtani anélkül, hogy a résztvevők „botránynak tennék ki magukat”, de minden püspök szabadon dönthet arról, hogy saját egyházmegyéjében hogyan jár el, miközben folytatódik a dokumentumról való elmélkedés.
Fridolin Ambongo Besungu bíboros, kinshasai érsek, az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának (SECAM) elnöke nyílt levélben szólalt meg a Hittani Dikasztérium tavaly december 18-án megjelent nyilatkozatában javasolt „liturgián kívüli” áldások kapcsán, amely megnyitja a lehetőséget a katolikus erkölcs szerint „szabálytalan” helyzetű párok megáldására, beleértve az azonos neműek által alkotott párokat is, de a házasság minden rituális formája és utánzása nélkül.
A kinshasai érsek által január 11-én közzétett levél össze kívánja foglalni az afrikai kontinens különböző nemzeti és területközi püspöki konferenciáinak a nyilatkozattal kapcsolatos álláspontját. A nyilatkozat ugyanis „sokkhatást idézett elő, zavart és nyugtalanságot keltett sok világi hívő, megszentelt életet élő és lelkipásztor lelkében, és erős reakciókat váltott ki”.
Ambongo bíboros leszögezi, hogy üzenete megkapta „Őszentsége Ferenc pápa és Őeminenciája Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa jóváhagyását”. Az üzenetből azonnal világosan kitűnik, hogy az egész afrikai kontinens püspöki konferenciái erőteljesen leszögezik a Ferenc pápával való szeretetközösségüket: „Az afrikai egyház, Isten családja püspöki konferenciái különböző üzeneteiket azzal kezdik, hogy megerősítik rendíthetetlen ragaszkodásukat Péter utódjához, a vele való szeretetközösségüket és az evangéliumhoz való hűségüket” – írja levelében a főpásztor.
Ugyanezek a lelkipásztorok azonban „úgy vélik, hogy a Fiducia supplicans nyilatkozatban javasolt liturgián kívüli áldások nem valósíthatók meg Afrikában anélkül, hogy ne tennék ki magukat botránynak”. A püspöki konferenciák általában nem akarnak áldást adni azonos nemű párokra, de minden püspök szabadon dönt az egyházmegyéjében. „Ez a döntés az egyházi közösségen belüli lehetséges zűrzavar és botrányok miatti aggodalomból fakad” – olvasható a levélben.
A papsághoz, a vallási közösségekhez és minden hívőhöz fordulva Ambongo bíboros a püspökök nevében emlékeztet rá, amint azt egyébként a Fiducia supplicans egyértelműen hangsúlyozza, hogy „a keresztény házasságra és a szexualitásra vonatkozó egyházi tanítás változatlan”. Ezért az afrikai főpásztorok nem tartják „helyénvalónak” Afrikában az azonos nemű együttélések vagy az azonos nemű párok megáldását, mert ez az afrikai környezetben zavart okozna és szöges ellentétben állna az afrikai közösségek kulturális etikájával.
A Fiducia supplicans nyelve túlságosan finom ahhoz, hogy az egyszerű emberek megértsék. Ráadásul továbbra is nagyon nehéz elfogadni, hogy a stabil házasságban élő azonos nemű személyek nem tartanak igényt státuszuk legitimitására – írja még levelében Ambongo bíboros.
Ugyanakkor leszögezi, hogy „az afrikai helyi egyház, mint Isten családja, megerősíti elkötelezettségét a lelkipásztori gondoskodás folytatása iránt minden tagja számára.
A papokat arra ösztönzik, hogy „lelkipásztori gondoskodással fogadják be és támogassák, különösen a szabálytalan helyzetben lévő párokat”. Az afrikai püspöki konferenciák pedig hangsúlyozzák, hogy „a homoszexuális hajlamokkal rendelkező embereket tisztelettel és méltósággal kell kezelni”; ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy „a homoszexuális párkapcsolatok ellentétesek Isten akaratával, és ezért nem kaphatják meg az egyház áldását”.
Ezzel kapcsolatban Fridolin Ambongo Besungu bíboros levelében idézi a Katolikus Egyház Katekizmusát, amely ezeket az aktusokat „eredendően rendellenesnek” és „a természetjoggal ellentétesnek” határozza meg, és a püspökök túlnyomó többsége a kérdéshez való hozzáállását Isten igéjére alapozza, amely elítéli a homoszexualitást. A bibliai okok mellett az afrikai kulturális környezet, amely mélyen gyökerezik a házasságra és a családra vonatkozó természetjogi értékekben, tovább nehezíti az azonos neműek életközösségének elfogadását, mivel azokat „a kulturális normákkal ellentétesnek és eredendően rossznak tekintik”.
Ambongo bíboros levelében bejelenti, hogy a témával kapcsolatban folytatódik a mérlegelés. „Egyes országok szeretnének több időt fordítani ennek a nyilatkozatnak az elmélyítésére, amely valójában lehetőséget ad ezekre az áldásokra, anélkül, hogy elrendelné őket” – hangsúlyozza az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának elnöke.
Fridolin Ambongo Besungu egyben biztosítja arról az olvasókat arról, hogy lelkipásztorokként továbbra is elmélyítik a dokumentum témájának értékét, túl a szabálytalan helyzetben lévő házaspárok áldásán, nevezetesen a spontán áldások gazdagságát tekintve a „népi lelkipásztorkodásban”.
Végezetül a bíboros arra szólítja fel a keresztényeket, hogy „ne hagyják magukat megrendíteni”.
„Őszentsége, Ferenc pápa határozottan ellenzi a kulturális gyarmatosítás minden formáját Afrikában, teljes szívéből áldja és arra bátorítja az afrikai népet, hogy mint mindig, most is maradjon hű a keresztény értékek védelméhez.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria