Ante Jozić érseket kaukázusi nunciusi kinevezéséről kérdezték

Szülőföldjén, szülővárosában (Triel) való tartózkodása idején válaszolt a Glas Koncila lap kérdéseire, felidézve korábbi fehéroroszországi kiküldetését és négyesztendős püspöki szolgálatát.

(A Jozić érsekkel készült interjú 2024. július 29-én jelent meg a glas-koncila.hr weboldalon.)

– Az Ön új megbízatása Dél-Kaukázusba szól. Hogyan fogadta a Grúziába és Örményországba szóló nunciusi kinevezését?

– A Grúziába és Örményországba szóló kinevezésem híre Minszkben ért, a Római Pápa Napja ünnepség után, amelyet minden évben Szent Péter és Pál apostol ünnepe alkalmából tartunk. Minden pápa Péter apostol utódja, akire Krisztus Egyházának kormányzása van bízva a földön. Ebből az alkalomból imádkoztunk Ferenc pápáért, és a diplomáciai testület, püspökök, papok, más felekezetek képviselői és más jóakaratú emberek számára fogadást tartottunk a nunciatúrán.

Bevallom, az elmúlt hónapokban már vártam az áthelyezésemet, ugyanis a fiatal nunciusokat rendszerint három év után áthelyezik, én pedig már negyedik éve vagyok a Belorusz Köztársaságban.

Az első kinevezésemhez hasonlóan a mostanit is nyugodtan fogadtam, és azzal a meggyőződéssel, hogy a Szentatya nemcsak oda küld, ahol a nunciatúrán széküresedés van, hanem ahol jobban tudom kamatoztatni az Istentől kapott talentumaimat, és a magam részéről hozzá tudok járulni Katolikus Egyházunk fejlődéséhez az adott országokban.

– Küldetésének új helyszínén a katolikusok kisebbségben vannak, és a lakosság mindössze egy százalékát alkotják. Korábban nunciusként és nunciatúrai tanácsadóként olyan országokban működött, ahol a kereszténység túlnyomórészt kisebbségben van. Mennyire könnyíti meg vagy nehezíti meg nunciusként a munkáját ez a helyzet?

– Diplomáciai szolgálatom 1999-es kezdete óta – akár a lakosságot, akár a területet tekintve – népes országokban voltam és szolgáltam; ilyen volt India, az Orosz Föderáció és Kína, ahol a Katolikus Egyház mintegy 1,5 százalékos kisebbséget alkot, vagy kevesebbet. A mintegy 9,4 millió lakosú Belarusz Köztársaságban a Belarusz Ortodox Egyház után – a statisztikák szerint – a mi egyházunk a második helyen áll. Így tehát a katolikus hívek az összlakosságnak mintegy 17 százalékát alkotják. Persze sokkal könnyebb olyan országban szolgálni, ahol több a katolikus, és ahol a társadalom egészét keresztény mentalitás jellemzi.

Bármely országban számos tényező nehezíti a működésünket: elsősorban politikai instabilitás, belső konfliktusok, háborúk, ideológiai álláspontok, különféle, egyházon belüli problémák, pénzügyi megszorítások és más egyéb.

Tehát ez nem a katolikusok létszámától függ.

– A Katolikus Egyház Georgiában és Örményországban két szertartású: latin és örmény. Az ottani Egyház egyik fontos feladata az ökumenikus kapcsolatok fejlesztése. Ebben az összefüggésben miként járulhat hozzá az Ön szolgálata a helyzet javításához?

– Általában nem nyilatkozom olyan országokról, ahol még nem szolgáltam, mert akkor az nem első kézből szerzett információ lenne. Köztudott, hogy a Kaukázus ezen vidékére Krisztus apostolainak igehirdetése során érkezett a kereszténység; az ő tevékenységük kezdetén alakultak meg ott az első keresztény közösségek. E két ország, Horvátországhoz hasonlóan, kisebb; a népszámlálás szerint Georgiának 3,7 millió lakosa van, akiknek 20 százaléka nem grúz származású.

Örményország a maga 2,7 millió lakosával a legnagyobb szórvánnyal rendelkezik, ezért szerte a világon számos egyházi közössége létezik. Oroszországban és Belaruszban végzett szolgálatom során megismertem néhány örmény közösséget.

Mindezen országokban egyházunk ökumenikus vonatkozása nagy jelentőséggel bír, amely tőlünk nagy figyelmet és részvételt igényel.

Hasonló helyzetben volt részem előző szolgálatom során Oroszországban és Belaruszban is. Ezen országokban szerzett tapasztalataimat az új országokban is kamatoztatni fogom, amelyeknek igen gazdag az egyházi hagyománya és egyházi szertartása.

– Minszkben Ön tanúja volt templomszentelésnek, ünnepi zarándoklatokat vezetett a fehérorosz Mária-kegyhelyekhez. Be tudná mutatni röviden a horvát közvéleménynek a Fehérorosz Egyház életét?

– Néhány nagyon pozitív mondatban tudnám összefoglalni a négy év alatt végzett fehéroroszországi munkámat és szolgálatomat. Nagy szellemi és lelki gazdagodás volt ez számomra. Egy nagyon aktív egyházi közösséggel találkoztam, amely látható módon van jelen a társadalomban, szabadon megvallja hitét, és tanúságot tesz róla ebben a kihívásokkal teli korszakban. A gyerekekkel és a fiatalokkal folytatott munka különösen elismert és sikeres.

Nagyra értékelik a Fehérorosz Katolikus Egyház társadalmi tevékenységét, különösen a szegények, elhagyottak, fogyatékkal élők stb. segítését és támogatását.

A fehérorosz hívők lelki élete erőteljes és nagyon aktív. A katolikus hívők templomba járók és tevékenyen részt vesznek a szentmiséken. Rendszeresen gyónnak, és sokan vesznek részt lelkigyakorlatokon, vagy „Istennel való találkozásra” járnak. Minden egyházmegyében vannak olyan kegyhelyek, ahová sok hívő elzarándokol, még rossz idő esetén is. S ami számomra a legfontosabb, a fehérorosz család: egészséges keresztény család, több gyermekkel, akiket hitben nevelnek, és folytatják szüleik hagyományait. Ez a gyakorlat a vegyes vallású családokban is jelen van.

– Ön azokban az években végezte szolgálatát, amikor sok nyugati ország gazdasági szankciókkal sújtotta a Belarusz Köztársaságot, de a Szentszék továbbra is diplomáciai kapcsolatokat ápol Belarusszal. Mennyiben járul hozzá a Szentszék ilyetén álláspontja a megoldás kereséséhez?

– A Szentszék még az ilyen válságos időszakokban is diplomáciai kapcsolatokat ápol Belarusszal, mert úgy véli, hogy politikai természetű megoldások keresése csak tárgyalások útján lehetséges, amelyek azon alapulnak, hogy minden résztvevő tiszteletben tartja a másik felet, és szigorúan betartják a nemzetközi jogot. A Szentszék nem támogatja a gazdasági szankciókat, mert azok mindenkit egyformán sújtanak, s emiatt azok szenvednek a legtöbbet, akik a leggyengébbek és a leginkább segítségre szorulnak.

A kis Fehéroroszország keresi identitását a világ nagy szereplőinek térképén. Hogy kinek az oldalára áll majd, ez attól is függ, hogy a környező országok hogyan állnak hozzá.

A Belarusz Köztársaságban végzett szolgálatom során különféle projekteket kezdeményeztem, amelyek közül néhányat sikerült is megvalósítanom, például a Kánonjogi Kódexet először fordították le fehérorosz nyelvre, továbbá egyetemes Egyházunk más dokumentumait. Mindez segíti a híveket abban, hogy megismerjék a hiteles egyházi tanítást, és tiszteletben tartsák az egyházi előírásokat és az egyházfegyelmet.

A Kódex fordítása a civil hatóságok számára is fontos, akik ezáltal könnyebben megismerhetik a Katolikus Egyház szervezetét, és döntéseikben figyelembe vehetik azokat a kánonjogi előírásokat, amelyeket a katolikus hívőknek tiszteletben kell tartaniuk. Örülök, hogy a központi hatóságok támogatták a Kánonjogi Kódex fehérorosz nyelvre történő lefordítását, és megszervezték a kódex nyomtatott kiadásának bemutatását a minszki Nemzeti Könyvtárban; ez alkalomra a külügyminiszter-helyettest delegálták, aki illő módon szólt az ünnepség résztvevőihez. Meggyőződésem, hogy mindez hozzájárul a bizalom építéséhez mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, valamint Fehéroroszország azon törekvéséhez, hogy szuverén és független állam legyen, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és minden ember méltóságát.

– A Belarusz Köztársaságban végzett szolgálata során Ön első alkalommal volt püspökszenteléskor főszentelő püspök, valamint a lidzai fiataloknak is kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. A nuncius feladata a kényes helyzetek megoldása. Mekkora tere marad eközben a püspöknek a lelkipásztori szerep számára?

– A nunciusok lelkipásztori szerepe minden államban nagyon fontos. A hivatali munka mellett fontos a lelkipásztori tevékenység, egy-egy egyházmegye vagy plébánia fontos ünnepein való részvétel. Fehéroroszországi szolgálatom kezdetén a koronavírus-járvány miatt nem sokat utazhattam és nem kereshettem fel plébániákat, de az elmúlt két évben rendszeresen eleget tettem püspökök és papok felkérésének, hogy valamennyi egyházi ünnepen vezessem a liturgiát.

A kegyhelyek és plébániák meglátogatásával a nuncius megismeri a nép hitét, jámborságát, helyi szokásait, kultúráját.

Ez a lelkipásztori munka is gazdagítja az egyes nunciusok szolgálatát, és könyvekben nem olvasható személyes élményt kínál számukra. Számos esemény tanúja lesz, és erről tájékoztatja a Szentszéket.

A nunciusnak a lelkipásztori munkán keresztül lehetősége nyílik arra, hogy reálisan felmérje a helyi egyház helyzetét, és befolyással legyen pozitív döntések meghozatalára számos olyan egyházi ügyben, amelyeket egyébként nem lehetne könnyen megoldani.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás: Catholic.by; Glas Koncila

Fotó: Catholic.by; Vatican Media

Magyar Kurír