Utalt a Biblia kezdetén tett isteni rendelésre: „Műveljétek és őrizzétek” a földet! (Ter 2,15). A teremtett világ megőrzését Isten nemcsak a történelem kezdetére adta, hanem tervének részeként mindannyiunkra bízta. Mi azonban visszaélünk ezzel a megbízatással, amikor kizsákmányoljuk, uraljuk és birtokoljuk a földet, ahelyett, hogy csodálkozással szemlélnénk. A művelés és a megőrzés azonban nemcsak az ember és a teremtett világ közötti kapcsolatot jelenti, hanem az emberek egymás közötti viszonyát is.
A pápák emberi ökológiáról beszéltek, mégpedig a környezeti ökológiával kapcsolatban. Mi most válságot élünk meg, láthatjuk a környezet, de mindenekelőtt az ember válságát. Maga az emberi személy van veszélyben – hangsúlyozta nyomatékkal Ferenc pápa. A veszély súlyos, nem a felszínt érinti, hanem mélyreható. Nemcsak gazdasági, hanem etikai és antropológiai. Az Egyház mindezt többször is hangsúlyozta, de minden éppúgy folytatódik tovább, mert egy majdnem etika nélküli gazdasági és pénzügyi dinamizmus uralkodik.
A pápa hozzáfűzte: Ami napjainkban parancsol, az a pénz, igen a pénz parancsol! Isten, a mi Atyánk nekünk adta a parancsot, hogy őrizzük a földet, és nem a pénznek. A miénk ez a feladat! Ne áldozzák fel az embert a nyereség és a fogyasztás bálványainak! Ez a „kiselejtezés kultúrája”! Ha elromlik egy számítógép, az egy tragédia! De a szegénység, a szűkölködés és megannyi személy drámája az normálisnak tűnik! Ha egy téli éjszaka, valaki itt a közelben az Ottaviano téren meghal, az nem hír! Ha a világ számos pontján gyerekeknek nincs mit enniük, ez nem híranyag! Normálisnak látszik. De mégsem lehet az! Ha néhány hajléktalan meghal a hidegben az utcán, az nem hír. Ellenben, ha néhány város tőzsdéje 10 ponttal esik, az tragédia. Így aztán ezeket a személyeket „kiselejtezik”. Bennünket, embereket selejteznek le, mintha hulladék lennénk!
Ez a „kiselejtezés kultúrája” kezd megszokott gondolkodásmóddá válni és mindent megfertőz. Az emberi élet többé már nem az oltalomra szoruló legfőbb érték, kiváltképp, ha szegény vagy fogyatékos, illetve ha nem szolgál semmire sem, mint az újszülött vagy az idős ember. A „kiselejtezés kultúrája” érzéketlenné tett bennünket az élelem kiselejtezésével és pazarlásával szemben. Egykor nagyszüleink nagyon figyeltek arra, hogy semmiféle ételmaradékot ki ne dobjanak. A fogyasztói szemlélet mára megszoktatta velünk a felesleget és az élelem mindennapos tékozlását. De jól jegyezzük meg: az eldobott étel olyan, mintha a szegények asztaláról loptuk volna el! Arra kérek mindenkit, hogy gondolja végig ezt a problémát.
Végül a pápa az úrnapi evangéliumra emlékeztetett, mely szerint a csodás kenyérszaporítás után összeszedték a maradékot, 12 kosár kenyeret, csakhogy semmi el ne vesszen. Az a tizenkét kosár Izrael 12 törzsének megfelelően az egész népet jelenti, arra utalva, hogy amikor a javakat egyenlő módon, szolidárisan osztjuk el, senki sem marad híján a szükségesnek. Emberi ökológia és környezeti ökológia egymás mellett haladnak.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír