Az imádság évében magyarul is megjelenik a Szentszék imádságról szóló könyvsorozata

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Rino Fisichella érsek, az Evangelizáció Dikasztériuma prefektushelyettese és Graham Bell prelátus, a dikasztérium egyik titkárhelyettese beszédének magyar nyelvű fordítását.

Rino Fisichella érsek:

Az elmúlt hetekben Ferenc pápa több alkalommal is az imádság évének nevezte a 2024-es évet. Múlt vasárnap az Úrangyala elimádkozásakor hivatalosan is megnyitotta ezt az évet, melyet különleges módon az imának szentelünk. Ferenc pápa már abban a nekem címzett, 2022. február 11-én kelt levelében, melyben az Evangelizáció Dikasztériumát bízta meg a 2025-ös szentév megszervezésével, a következőket írta: „Már most örömmel gondolok arra, hogy a jubileumi eseményt megelőző 2024-es évet az imádság nagy »szimfóniájának« szentelhetjük.

Mindenekelőtt annak, hogy visszanyerjük arra irányuló vágyunkat, hogy az Úr jelenlétében időzzünk, hogy meghallgassuk és imádjuk őt.

Továbbá annak, hogy megköszönjük Isten irántunk tanúsított szeretetének sokféle ajándékát, és dicsérjük a teremtésben való működését, mely mindenkit a teremtett világ tiszteletére és felelős, konkrét, tevékeny védelmére kötelez. Olyan imára van szükségünk, amely az »egy szív, egy lélek« (vö. ApCsel 4,32) hangja, mely szolidaritásban és a mindennapi kenyér megosztásában nyilvánul meg. Olyan imára, amely lehetővé teszi mindenkinek ezen a világon, hogy az egyetlen Istenhez forduljon, és elmondja neki, amit szívének titkos mélyén őriz. Olyan imára, amely életszentséghez vezető út, mely segít szemlélődve élni a cselekvésben is. Tehát egy buzgó imádságban töltött évre gondolok, melyben megnyílik az ember szíve a túláradó kegyelem befogadására, és amely a Miatyánkot, a Jézus által tanított imát minden Jézus-tanítvány életprogramjává teszi.”

2024 tehát a hamarosan kezdődő szentévre való felkészülés éve lesz, melynek során világosabban ki kell rajzolódnia a jubileumi év spirituális horizontjának, mely sokkal fontosabb az összes szükséges és sürgős szervezési feladatnál. Ahogy a Szentatya az év végi hálaadó liturgián hangsúlyozta: „A keresztény ember, Máriához hasonlóan, a remény zarándoka. És pontosan ez lesz a 2025-ös szentév témája: »A remény zarándokai.« Kedves testvérek, érdemes feltennünk a kérdést: Róma készül-e arra, hogy a szentévben a »remény városa« legyen? […] Az egyházi és civil közösség tanúságtételéről van szó; olyan tanúságtételről, amely nem annyira eseményekben, hanem életstílusban, az együttélés etikai és lelki minőségében nyilvánul meg. A kérdést tehát a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

munkálkodunk-e azon, mindenki a maga területén, hogy ez a város a remény jele legyen azok számára, akik itt élnek, és azok számára, akik ide látogatnak?”

Ahhoz, hogy a szentév olyan esemény legyen, amely lelkileg gazdagítja az Egyháznak és Isten egész népének az életét azáltal, hogy a remény konkrét jelévé válik, a keresztény reményre jellemző várakozás szellemében kell előkészíteni és megélni a közösségekben. Az imádság éve teljes mértékben megfelel ennek az igénynek.

Nem különleges kezdeményezésekből álló évről van szó, inkább kiváltságos időszakról arra, hogy újra felfedezzük az imádság értékét, a mindennapi imádság szükségességét a keresztény életben. Rá kellene találnunk arra, hogy miként imádkozzunk, s főleg miként neveljünk imádkozni ma, a digitális kultúra korában, hogy az imádság hatékony és gyümölcsöző legyen. Nem tagadhatjuk, hogy manapság mélységes igény mutatkozik a lelkiség iránt.

Minél hangosabbá válik a technológia dübörgése, mely látszólag minden vágyunknak megfelel, annál mélyebbé válik az igény az igazi lelkiségre,

mely segíti az embert találkozni önmagával létének igazságában és az Istennel való hiteles kapcsolatban.

Sokan vannak, akik mindennap imádkoznak; talán azt is megkockáztathatom, hogy mindenki imádkozik. Semmilyen statisztika sem tudna pontos számokkal és százalékos arányokkal szolgálni az embereknek erről a bensőjükben zajló eseményéről, hiszen egészen személyesen élik meg az ima sokszínűségét. Kezdve azoktól, akik gyors keresztvetést végeznek, egészen azokig, akik naponta részt vesznek a szentmisén, az imádkozás módjainak olyan széles skálája létezik, hogy senki sem tudja hiánytalanul összegyűjteni és megfogalmazni őket. A sebtében végzett imától a szórakozott imáig; a szemlélődő imától a bánat könnyeivel küzdő imáig…

az imát nem gyömöszölhetjük semmilyen sémába, mert hitünket alapvetően meghatározza az, hogy a hívő egyén bensőséges és kizárólagos személyes kapcsolatban áll Istennel.

Az imádság éve tehát ebbe az összefüggésbe illeszkedik. Az Úrral való kapcsolatot szeretné elősegíteni, és valódi lelki megpihenésre kíván alkalmat nyújtani. Olyan oázis megteremtésében szeretne segíteni, amely távol van a mindennapi stressztől, és ahol az ima a hitben, reményben, szeretetben élt keresztény élet táplálékává válik.

Ezért dikasztériumunk több olyan segédeszközt készít, amelyek végigkísérik a következő hónapokat, és amelyek az imádságnak egyfajta „szimfóniáját” alkothatják, melyből a keresztény közösség és az egyes hívők táplálkozhatnak. Ferenc pápa előszót írt az imádságról szóló könyvsorozatunkhoz, s ebben így fogalmaz: „Az imádság a hit lélegzése, a hit legigazibb kifejeződése, egyfajta szótlan kiáltás, mely az Istenben hívő és önmagát Istenre bízó ember szívéből tör elő.” Ennek értelmében az imádság éve semmiképpen sem akadályozni kívánja a helyi egyházak programjait, hanem épp ellenkezőleg, hatékonyan támogat minden tervezett kezdeményezést, épp azért, mert az ima az alapja.

Nem konkrét kezdeményezésekre kell tőlünk számítani, hanem inkább javaslatokra, hogy az Egyház imája felélénkítse és megerősítse minden megkeresztelt ember életét.

Ezt az évet a tanítványok Jézushoz intézett kérése fogja meghatározni: „Taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1). Valóban meg kell tanulnunk imádkozni, és az igazi Mester csakis ő lehet: Jézus, az Isten Fia, aki a Miatyánkkal forradalmasította az emberi imádság világát. A „taníts meg minket imádkozni” jelmondat már önmagában ima, mely a szív mélyéből fakad, azzal a vággyal, hogy meghallgatásra találjon. Ehhez a kérőimához kapcsolódóan arra gondoltunk, hogy javaslunk néhány egyszerű eszközt, melyek többségét közösségeink már napi szinten használják. Tehát már ismert és gyakorolt imaformákat szeretnénk javasolni, hogy ebben az évben intenzívebben és gyakrabban éljük meg őket, s ezáltal az Úrral való kapcsolatunk elmélyüljön.

Szeretnék bemutatni néhány eszközt, melyek kísérhetik az elmélkedést és az olvasást, hogy jobban megértsük az imádság értékét.

I. Először is, itt van az a harmincnyolc katekézis, amelyet Ferenc pápa tartott 2020. május 6. és 2021. június 16. között. Ezek a katekézisek az imádság különböző szempontjait járják körül. Érdemes újra elolvasni őket, mert értékes gondolatokat, javaslatokat találhatunk bennük.

II. Továbbá megjelentetünk egy nyolc kötetből álló könyvsorozatot az imádságról.

Graham Bell prelátus:

Idén, 2024-ben, mely Ferenc pápa szándéka szerint az imádság éve lesz a 2025-ös szentévre való felkészülés jegyében, a Vatikáni Könyvkiadó a mai nappal kezdődően egy kis könyvsorozatot ad ki, melynek kötetei – nemzetközi hírű szerzők tollából – a keresztény imádkozás szempontjait járják körül. A sorozat kiadója az Evangelizáció Dikasztériuma, azon belül pedig a világban folyó evangelizáció alapkérdéseiért felelős szekció.

Ezt a nyolc kötetből álló sorozatot a püspöki konferenciák rendelkezésére bocsátjuk, hogy hasznos segítséget nyújtson az imádság mélyebb megértéséhez.

A Ferenc pápa előszavával megjelenő első kötet címe: Pregare oggi. Una sfida da vincere [Mit jelent ma imádkozni – Kihívás, mellyel szembe kell nézni] Szerzője Angelo Comastri bíboros, az egyik legismertebb lelkiségi író, aki Vatikánváros általános helynöke és a Szent Péter-bazilika esperese volt. A mától kapható, olasz nyelvű kiadvány emlékeztet az ima szükségességére, és szempontokat kínál ahhoz, hogy „más szemlélettel és más szívvel” éljünk, kiemelve olyan személyiségeket, mint Lisieux-i Szent Teréz, Assisi Szent Ferenc és Kalkuttai Szent Teréz, akik tanúságot tettek az ima gyümölcsöző voltáról.

Az előszóban Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy „az imádság a hit lélegzése, a hit legigazibb kifejeződése, egyfajta szótlan kiáltás, mely az Istenben hívő és önmagát Istenre bízó ember szívéből tör elő”.

A Szentatya felhívja figyelmünket, hogy idén, a szentév küszöbén, „alázatosabbá kell lennünk, és teret kell adnunk a Szentlélekből fakadó imádságnak”. Comastri bíboros pedig azt hangsúlyozta, hogy „csak az imádság ad teret Istennek az életünkben és a világ történelmében: és Istennel minden lehetséges.”

A további, megjelenés előtt álló hét kötet:

2. Gianfranco Ravasi: Imádkozzunk zsoltárokkal

3. Juan López Vergara: Jézus imája

4. Paul Murray OP: Imádkozzunk szentekkel és bűnösökkel

5. Antonio Pitta: Az imáról szóló példabeszédek

6. Karthauzi szerzetesek: Az imádkozó Egyház

7. Catherine Aubin OP: Mária és a szentek imája

8. Ugo Vanni: Miatyánk – A Jézus által tanított ima

Rino Fisichella érsek:

III. Ezeken kívül közzé teszünk majd olyan segédleteket, amelyek imákat tartalmaznak a közösségek, a családok, a papok, a szerzetesek, a kegyhelyre zarándoklók, a fiatalok számára… egyszóval semmi rendkívüli, nem új imákat közlünk, hanem csak segítséget nyújtunk a mindennapi ima tudatosabb megéléséhez.

IV. A Szentatya pedig „imaiskolát” fog indítani ebben az évben. Ezek találkozások lesznek bizonyos embercsoportokkal. A résztvevők azért kapnak meghívást, hogy együtt imádkozzanak és megértsék az imádság formáit: a hálaadó imától a közbenjáró imáig; a szemlélődő imától a vigasztaló imáig; a dicsőítő imától a kérő imáig…

Ahogy Ferenc pápa írta: „Biztos vagyok abban, hogy ebben az évben a püspökök, a papok, a diakónusok, a katekéták megtalálják a legmegfelelőbb módját annak, hogy az imát azon reményhirdetés alapjává tegyék, amelyet a 2025-ös szentév erősebben kíván közvetíteni ebben a zaklatott időszakban.” Dikasztériumunk tehát továbbra is az összes püspöki konferenciának és az összes egyházmegya képviselőinek rendelkezésére áll a szentévre vonatkozóan, hogy további tájékoztatást adjon és rendelkezésre bocsássa az elkészülő segédanyagokat.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News; Nyitókép – Lambert Attila (archív) 

Magyar Kurír