Bemutatjuk a Katolikus Egyház új bíborosait (3. rész)

Adalberto Martínez Flores, a paraguayi Asunción érsek-metropolitája 1951. július 8-án született Asunción del Paraguayban. Az Universidad Nacional de Asunción és a Washingtoni Egyetem hallgatója volt (1970–77), majd filozófiai és teológiai tanulmányait a Pápai Lateráni Egyetemen végezte (1977–81). 1985. augusztus 24-én szentelték pappá. 1985 és 1994 között az Amerikai Egyesült Államokban, Isole Vergini Szent Tamásról elnevezett egyházmegyéjében végezte papi szolgálatát. 1994-ben inkardinálták Asunciónba, 1997-ig a Los Sagrados Corazones de Jesús y María templom plébánosa volt.

1997. augusztus 14-én kinevezték Asunción segédpüspökévé, november 8-án szentelték püspökké. 2000. május 18-án kinevezték az új, Szent Lőrincről elnevezett egyházmegye első püspökévé. 2007. február 19-én áthelyezték a Szent Péterről elnevezett Villarrica del Espíritu Santó-i egyházmegyébe és kinevezték paraguayi tábori püspökké. 2018 novemberében kinevezték a Paraguayi Püspöki Konferencia elnökévé, majd 2021-ben újraválasztották a következő három évre is. 2022. február 17-én Ferenc pápa kinevezte az asuncióni főegyházmegye érsek-metropolitájává.

Giorgio Marengo IMC, a mongóliai Ulánbátor apostoli prefektusa 1974. június 7-én született az olaszországi Cuneóban. 1993-tól 1995-ig az Észak-olaszországi Teológiai Karon hallgatott filozófiát, 1995 és 1998 között a római Pápai Gergely Egyetemen teológiát. 2000 és 2006 között a Pápai Orbán Egyetemen tanult, missziológiából szerzett kis-, majd nagydoktori fokozatot. 2000. június 24-én tett örökfogadalmat a Missionari Consolata szerzetesrend tagjaként, 2001. május 26-án szentelték pappá. Szentelését követően a következő feladatokat végezte: a mongóliai Arvajhér lelkipásztori szolgálata (2000–2003); 2003-tól a mongóliai misszió vezetője (a Missionari Consolata szerzetesrend első mongóliai misszionáriusa); 2016-tól az Ázsiai Régió tanácsadója, rendjének mongóliai elöljárója; Arvajhérben a Mária, az Irgalmasság Anyja-plébánia plébánosa. 2020. április 2-án Ferenc pápa Ulánbátor apostoli prefektusává nevezte ki, püspökként Castra Severiana lett a címtemploma.

*

A továbbiakban az újonnan kinevezett nem választó bíborosokat mutatjuk be.

Jorge Enrique Jiménez Carvajal, a kolumbiai Cartagena nyugalmazott érseke 1942. március 29-én született Bucaramangában. A bogotái Pápai Xaveriánus Egyetemen végezte filozófiai, a Jézus és Mária Kongregáció bogotái nagyszemináriumában pedig teológiai tanulmányait. 1964. május 17-én tette le örökfogadalmát a Jézus és Mária Kongregációban, 1967. június 17-én szentelték pappá Bucamarangában. A bogotái Pápai Xaveriánus Egyetemen szerzett licenciátust filozófiából. Az ososi Szent Róza Nagyszemináriumban kezdett tanítani, a bogotái Valmaría Eudista Szemináriumban a szeminaristák képzésével foglalkozott, az eudista El minuto de Dios Közösség karitatív szolgálatának vezetője volt Bogotában, a Latin-amerikai és Karib-tengeri Püspöki Konferenciák Tanácsa (CELAM) Teológiai-Lelkipásztori Intézetének tanulmányi igazgatója Medellínben, kongregációjának kolumbiai tartományfőnöke, 1989 és 1991 között a Szerzetesek Latin-amerikai Konföderációjának titkára. 1992. november 9-én kinevezték Zipaquirá püspökévé, december 12-én szentelték. 1995 és 1999 között a CELAM főtitkára, 1993 és 2003 között elnöke volt. Tagja volt az Egészségügyi Pasztoráció Pápai Tanácsának és a Latin-amerikai Pápai Bizottságnak. 2004. február 6-án Cartagena koadjutor érsekévé nevezték ki. 2005. október 24-től 2021. március 25-ig Cartagena érseke volt.

Arrigo Miglio, az olaszországi Cagliari nyugalmazott érseke 1942. július 18-án született a torinói régióban, San Giorgio Canavesében. Ivreában végezte a szemináriumot, a torinói szemináriumban a propedeutikus évet, tanult a Pápai Gergely Egyetemen és a római Pápai Biblikus Intézetben, teológiából és szentírástanból kisdoktori fokozatot szerzett. 1967. szeptember 23-án szentelték pappá. Kezdetben Ivreában volt plébániai helytartó, majd plébános, vezette a Befogadás Házát Ivreában és Gressoney–St. Jeanban. 1981-től 1992-ig ivreai vikárius volt Luigi Bettazzi püspöksége idején. Az Észak-olaszországi Teológiai Karon tanított szentírástant, a cserkészek országos vezetőhelyettese volt, és a Végtelen Szeretet Misszionárius Leányai intézetének (AGESCI) egyházi felelőse. 1992. március 25-én megválasztották Iglesias püspökévé, április 25-én volt a szentelése. 1999. február 20-án áthelyezték az ivreai egyházmegye élére. Ebben az időben a Piemonti Püspöki Konferencia titkára, Tudományos Bizottságának elnöke és az Olasz Katolikus Társadalmi Napok szervezője volt. 2012. február 25-én XVI. Benedek pápa Cagliari érsek-metropolitájává nevezte ki.

Gianfranco Ghirlanda SJ teológiaprofesszor 1942. július 5-én született Rómában. A római La Sapienza Egyetemen 1966-ban lett jogi doktor. Ugyanebben az évben belépett a Jézus Társaságába, és a római Pápai Gergely Egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. 1973-ban szentelték pappá. 1975-től kánonjogot tanított a Pápai Gergely Egyetem Vallástudományi Intézetében, Teológiai Karán és Kánonjogi Karán, s az egyetem professzora lett. 1995 és 2004 között a Kánonjogi Kar dékánja, 2004 és 2010 között a Pápai Gergely Egyetem rektora volt. Különböző kongregációkban és tanácsokban tanácsadóként szolgálta a Szentszéket: a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációban, a Papi Kongregációban, a jogi szövegek értelmezését végző pápai tanácsban, a Világiak Pápai Tanácsában, a Népek Evangelizációjának Pápai Tanácsában, a Püspöki Kongregációban, a Hittani Kongregációban. Tagja volt a Világiak, Család és Élet Dikasztériumának, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának prelátusa és ügyvédje, Vatikán Városállam Fellebviteli Bíróságának bírája volt. Részt vett néhány apostoli konstitúció megfogalmazásában. Több könyvet és több mint 110 cikket publikált, főként kánonjogi témákban. A Salamancai Pápai Egyetem Kánonjogi Karának díszdoktori címét is megkapta.

Fortunato Frezza, a Szent Péter-bazilika kanonokja 1942. február 6-án született Rómában. Bagnoregióban végezte a kisszemináriumot, Viterbóban a papi szemináriumot, majd 1966-ban pappá szentelték. 1967-ben kisdoktori fokozatot szerzett teológiából a Pápai Gergely Egyetemen, 1977-ben szentírástanból is diplomázott a Római Biblikus Intézetben (Mikeás prófétáról írt filológiai értekezést). Papi szolgálata során a következő feladatokat látta el: Spiccianóban plébános; ezzel egy időben különböző teológiai intézetekben a szentírástan tanára (Pápai Gergely Egyetem; Viterbói La Quercia Regionális Szeminárium; Albano, Civitacastellana, Viterbo vallástudományi intézetei; Murialdóban a Giuseppini Kongregáció, a Szentföldön a szaléziak vezette nemzetközi teológiai iskola tanára). 1999-ben pápai prelátussá nevezték ki. 2013-ban kinevezték a vatikáni Szent Péter-bazilika kanonokjává. Lelkigondozást végzett különböző szerzetesi intézményekben, az A.S. Roma futballcsapat káplánja volt. 123 írása jelent meg, főként biblikus témákban.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News (IT)

Magyar Kurír