Betlehemben szabadtéri börtönben érzik magukat az emberek, nem látják a jövőt

Betlehemben minden gyereknek mobiltelefon van a kezében, még a legkisebbeknek is, de nem azért, hogy játsszanak vagy a barátaikkal cseteljenek, mint a legtöbb gyerek a világ más részein, hanem hogy naprakészen tudják, mi zajlik körülöttük, nincs-e valami probléma a „szabadtéri börtönben”, ahogy ők nevezik a városukat.

Lorenzo Saggiotto atya, a betlehemi szalézi szervezet vezetője és szerzetestestvérei ott maradtak a gyerekek, a fiatalok mellett. A szaléziak pszichoszociális szolgáltatásokat működtetnek, amelyek célja a háború okozta stressz hatásainak enyhítése. „Olyan kezdeményezéseket indítottunk, amelyek segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy párbeszédet folytassanak egymással, megnyíljanak, ne tartsanak mindent magukban. Életkor szerint szervezzük a tevékenységeket, kezdve a 6–10 éves gyerekekkel, majd a 10–14 éves korosztállyal. Színházi, zenei, sporttevékenységeket folytatunk velünk, bármit, ami megszabadítja őket attól az érzéstől, hogy ólomburok zárja el őket a külvilágtól. Ez segít a családoknak abban is, hogy lássák, a gyermekeik tehetségesek, ezeken a tevékenységeken keresztül valamilyen módon kifejezhetik magukat, és egy kis nyugalomra lelnek az életükben.”

A mély bizonytalanság érzése

Betlehemben, akárcsak egész Palesztinában, senki nem tud mondani semmit a fiatalok, a családok, a keresztények jövőjéről. „Az emberek megrekedten élnek, különösen a mozgásukban vannak korlátozva – folytatja Saggiotto –, véletlenszerű útlezárásokba ütköznek, és előfordul, hogy a gyerekek iskolából hazafelé vezető útját lezárják, kerülőutakat kell keresniük, hogy hazajussanak. Soha nem lehet tudni, mikor zárják le az utakat, vagy mikor nyitják meg. Aztán ott van az izraeli hadsereg, amely éjjel-nappal megfordul erre, elmennek az iskolánk előtt, különösen a reggeli órákban. A katonák még soha nem jöttek be a házunkba, de mindez bizonytalanságérzetet kelt.”

Az identitás elvesztésétől való félelem

Milyen lesz a jövő? Lesz-e megoldás? Lesz két állam? Drámai kérdések, amelyek – Saggiotto attól tart – valószínűleg sokáig megválaszolatlanok maradnak. „Nem értjük, merre tartunk, mindez bizonytalanságérzetet kelt, és persze arra ösztönöz, hogy az emberek más megoldásokat keressenek, például azt, hogy elmennek. Beszélgetünk fiatal párokkal, akiknek gyermekeik általános iskolába járnak, és látjuk, hogy azon gondolkodnak, itt maradjanak-e, és szenvedjék el a válságot, vagy menjenek máshová, hogy jobban éljenek, de – ettől nagyon félnek – azt kockáztatva, hogy elveszítik identitásukat, a palesztin kultúra értékeit, hogy egy nagy családnak érzik magukat. Fennáll a veszélye, hogy csak számoknak érzik majd magukat egy másik országban.”

A szaléziak tevékenysége

A szaléziak küldetése töretlenül folytatódik, a fiatalokat az oktatáson keresztül szeretnék felkészíteni a jövőre, bárhol is lesz az. „Elsődleges célunk az volt, hogy ne veszítsük el a diákokat a tandíj kifizetéséhez szükséges pénz hiánya miatt. Adománygyűjtésbe kezdtünk, hogy fedezni tudjuk a több mint háromszáz diák költségeit, akik a tanfolyamainkra járnak, hogy ösztöndíjakat tudjunk biztosítani nekik. Eddig sikerült elérnünk, hogy senkit sem veszítettünk el. Reményt adunk nekik, mert ha abbahagynák a tanfolyamot, végzettség nélkül maradnának, a jövőjük még sötétebb lenne. Az órák időpontját is úgy alakítottuk ki, hogy soha ne éjszaka érjenek véget – itt korán esteledik –, mert olyankor már problémásabbá válik az utazás. Ugyanakkor a pékségünk is folyamatosan segíti az embereket, mindennap sütjük a kenyeret, amelyet körülbelül 130 családnak, a bajba jutott gyerekeket segítő egyesületeknek, a fogyatékkal élőknek és az idősek otthonába juttatunk el.”

A jövőbe vetett remény

A szalézi kolostor csak egy kőhajításnyira van a Születés templomától, Betlehem történelmi központjában. Ott van a szakképzési központ is, amely fiúknak és lányoknak kínál villamossági, gépészeti, asztalos, grafikai és digitális marketing tanfolyamokat. Aztán ott van az oratórium és az ifjúsági központ, valamint a cserkészcsoport. Missziójukkal a szerzetesek mindennap megpróbálnak reményt ébreszteni Betlehem lakóinak szívében és elméjében, hogy pozitívabb jövőképet adjanak egy olyan helyzetben, amely inkább a teljes társadalmi és gazdasági hanyatlás felé halad. Egy olyan városban élnek, amelyet teljesen élhetetlenné tesz a turizmus és a zarándoklatok megszűnése, korábban a covidjárvány, most pedig a Gázában zajló konfliktus. „Minden leállt, a szállodák, az éttermek, az olajfával vagy gyöngyházzal dolgozó kézművesek tevékenysége. A visszatérő kérdés mindig ugyanaz: lesz-e jövő?”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala

Fotó: Salesianbethlehem.com

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír