Dél-indiai katolikusként Kuvaitban

A Fides missziós hírügynökség munkatársa, Antonella Prenna a plébániához tartozó három alagsori terem egyikében beszélgetett a kapucinus pappal az egyik liturgia után.

Az itteni katolikus közösség mintegy 15 ezer tagja különböző rítusokhoz tartozik és különböző nyelveket beszélnek. A negyedben, ahol a plébánia is található, sok szír-malabár hívő él, többségük India Kerala államából érkezett, emiatt a plébániát „Little Kerala”, Kis Kerala néven is emlegetik. Ez önmagában is mutatja a Katolikus Egyház különleges, meghatározó szerepét abban, hogy lelki támogatást nyújtson a diaszpórában élőknek.

Néhány hete Johny atya bejelentette a híveknek, hogy a tulajdonosok kérésére nekik, papoknak és az egyházközségnek is el kell hagyniuk az eddig rendelkezésükre álló lakásokat és az egyik alagsori helyiséget is. Az ügyben Aldo Berardi apostoli helynök felvette a kapcsolatot a helyi hatóságokkal; abban bíznak, hogy hamarosan találnak új helyszínt a missziónak és a szentmiséknek.

„A Comboni Szent Dániel-plébánia Abbasiyában rendkívül fontos annak a dél-indiai keresztény közösségnek, melyet szolgál” – kezdte tevékenységük bemutatását Johny Lonis, aki kilenc éve él Kuvaitban. Az egyházközség három alagsori teremből és négy lakásból áll. „Az istentiszteleti alkalmak az alagsorban zajlanak, ami a korai egyház liturgiáira emlékeztet, a katakombákban. A lakásokban hat dél-indiai pap él, akik a különböző rítusú és nyelvű hívek pasztorációját látják el. Az öt másik pappal együtt celebrálunk liturgiát a latin, a szír-malabár és a malankara rítus szerint. Vannak a malajálam, a goai konkani, a mangalóri konkani és a tamil nyelvet beszélő híveink is – magyarázta a plébános. – A szír-malabár közösség a legjelentősebb a plébániánkon.”

„Szeretnénk a valahová tartozás élményét és lelki táplálékot biztosítani, ezen a helyen, ahol

a kulturális identitás összefonódik a vallásos devócióval. 

Ez a plébánia a híveké, a hívekért és a hívek által” – fogalmazott a kapucinus misszionárius. Mintegy 250 önkéntesük van, többek között hitoktatók, sekrestyések, villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, hangtechnikusok, gondozók. 

A plébániánk egyben olyan központot is jelent, amely az egységet és együttműködést segíti elő a különböző csoportok között – folytatta Johny Lonis. – A közös imaalkalmak, a baráti szálak, a különféle kezdeményezések révén az eltérő hátterű embereknek lehetőségük van találkozni, hidat építeni a kulturális különbségek fölött, erősebb közösséget létrehozni.

A plébános érintette az egész kuvaiti katolikus közösség fejlődését az elmúlt években, valamint a migráció és globalizáció általános trendjeit.

„Az 1990-es évek végén, illetve a második évezred elején nagy számban áramlottak be a munkavállalók és családjaik Dél-Indiából Kuvaitba – mondta a plébános. – Sokuk Abbasiyában telepedett le, Kuvaitvárosnak ebben az alsó-középosztálybeli negyedében, és hamarosan szembesültek a problémával: nem volt megfelelő istentiszteleti hely a katolikus hívek számára.

Emellett a közösségi közlekedés sem igazán működött, a jogosítványt szigorú feltételekhez kötötték külföldiek esetében – vagyis sok, Abbasiyában élő külföldi számára nehézséget okozott eljutni a Szent Család-templomba.

A családok számára kihívást jelentett az is, hogy

megfelelő hitoktatás híján a fiatalok elidegenedtek a hagyományoktól és a vallásuktól.

A gyerekek már Indiában is legfeljebb nézőként vettek részt a szertartásokon; sokuk ezért más vallást választott, elhagyták a katolicizmust.

Ezek a problémák többször szóba kerültek az akkori püspökkel, Camillo Ballinnal, és végül 2010. január 29-én felavatták a missziós állomást egy kis alagsori helyiségben. Ez nagy áldást jelentett több ezer katolikusnak Abbasiyában, akik nagy számban özönlöttek hozzájuk, és hamarosan újabb helyiségeket kellett kibérelniük. Jelenleg három alagsori termük van, mindegyikben nagyjából 1500 ember fér el.

„Abbasiyában a későbbiekben is gyarapodott a szír-malabár katolikus közösség, amelynek ősi keralai gyökerei vannak – mutatott rá Johny atya. –

Változó, de mindig nagy számban vesznek részt a hívek a liturgiákon, ami tanúskodik a közösség erejéről, elevenségéről.

A liturgia központi szerepe mellett a megfelelő pasztoráció, a lelki támogatás számára nehézséget jelent a kuvaiti expat élet ideiglenes jellege – magyarázta a lelkipásztor. – Gondos koordinációra és erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy biztosítani tudjuk, hogy a hívek hozzáférjenek a szentségekhez, a hitoktatáshoz és a lelkivezetéshez.

A kuvaiti katolikusok különféle háttérrel rendelkeznek, kihívást jelent ezeket a különbségeket integrálni a plébániai közösségben, miközben az egységet is meg szeretnénk tartani. Egyensúlyozni kell a hagyományokat és gyakorlatokat, ami érzékenységet és párbeszédet kíván.”

Johny atya hozzáteszi, hogy Kuvaitban vallásszabadság van, ugyanakkor vallási kisebbségként működni egy túlnyomórészt muszlim országban azért felvet jogi és társadalmi kihívásokat. Fontos, hogy jó kapcsolatban legyenek a többi vallási közösséggel; hogy a vallásközi párbeszéd és együttműködés útján haladjanak, miközben hűek maradnak a katolikus tanításhoz és identitásukhoz is. A katolikus hívek tisztelik az iszlámot, a muszlim hívőket, nagyra értékelik az ország gazdag vallási és kulturális örökségét.

A kapucinus megemlítette Assisi Szent Ferenc példáját is, amely iránt mélységesen elkötelezett.

A rendszeres liturgiák mellett egész nap van szentségimádásra is  lehetőség Abbasiyában; ezenkívül a misszionáriusok gondoskodnak a katekézisről, valamennyi korosztály számára.

Több mint 3000-en járnak hittanra a három rítusban (szír-malabár, latin, malankara) együttvéve, 150 hitoktató látja el őket. 

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Fides.org

Fotó: Avona.org; Pexels.com

Magyar Kurír