Dél-libanoni maronita érsek: Imádkozzanak azért, hogy a háború minél előbb véget érjen!

Marielle Boutros, a Szükséget Szenvedő Egyház libanoni projektkoordinátora úgy fogalmazott: a világ a gázai háborúra figyel, de a média ritkán számol be arról, hogy ennek következtében Dél-Libanonban is fegyveres konfliktus zajlik. „A gázai emberekhez hasonlóan a dél-libanoniak számára sem ez az első háború, amit meg kell tapasztalniuk.

Már nem tudnak megbirkózni a rakéták zajával, traumatizálódtak. Nagy szükségük van az imára.”

Charbel Abdallah türoszi maronita érsek, aki a világ egyik legrégebbi egyházmegyéjét vezeti, a Szükséget Szenvedő Egyház irodájának nyilatkozva úgy fogalmazott: bár háborús helyzet van, a legtöbb ember, aki Bejrútba vagy északabbra menekült, most visszatért délre, mert nincs pénzük, és a rokonaik nem tudják őket elhelyezni kis otthonaikban. Az izraeli határhoz közeli tíz plébániára, ami a türoszi maronita főegyházmegye csaknem teljes területe, a hívek 70 százaléka visszatért. Az érsek hozzátette: „Alma al-Shaab és Qaouzah települések plébániái azonban szinte üresek, mert ezek közvetlenül a légicsapások zónájában helyezkednek el, és a területen számos házat teljesen leromboltak.”

Az érsek beszámolt arról, hogy a helyiek nem tudják betakarítani a termést, mert a szántóföldjeik konfliktusövezetté váltak. Ráadásul a foszforbombák miatt keletkezett tüzek elpusztították a megművelt földeket és a gyümölcsfákat, ami még évekig éreztetni fogja hatását.

Charbel Abdallah megjegyezte, hogy ezek az emberek, akik most elveszették egyetlen bevételi forrásukat, nem kapnak semmilyen segítséget az államtól. „E sok szükség láttán az állam egyáltalán nincs jelen.

Az emberek egyre szegényebbek, és már nem tudnak méltó életet élni.”

A rendkívül magas infláció miatt lassan az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez sem jutnak hozzá.

Marielle Boutrosra mély benyomást tett azoknak a helyi egyházi személyeknek a bátorsága és hűsége, akikkel a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet kapcsolatban áll. „Egyikük sem – legyen püspök, pap, férfi vagy női szerzetes – hagyta el a régiót a veszély láttán. Felelősséget éreznek az emberekért, akiknek szükségük van rájuk, hogy támogatást és vigaszt nyújtsanak nekik.” Még a két említett település, Alma al-Shaab és Qaouzah plébánosai is a helyükön maradtak, hogy a légicsapások közepette megerősítsék a kevés ott maradt hívőt.

Charbel Abdallah érsek minden vasárnap és néha hét közben is ellátogat a háború által érintett plébániákra, bár útja során már kétszer is bombák csapódtak be a közelben. Mise után találkozik a hívekkel, „hogy beszélgessenek a helyzetről”.

Az érsek és a lelkipásztorok ezekben a nehéz időkben igyekeznek inkább tettekkel tanúságot tenni hitükről, és fenntartani a plébániák lelki életét. „Megtartunk minden szokásos ünnepet, a liturgikus év ünnepeit, a szentek emléknapjait, az elsőáldozást…

A liturgiák után meghallgatjuk az embereket, hogy megtudjuk, mire van szükségük, és szerény eszközeinkkel segítünk rajtuk.”

Az érsek azt tapasztalta, hogy ezek a látogatások bátorságot öntenek az emberekbe; „érzik, hogy nem hagyta őket cserben az Egyház”.

Ahhoz, hogy segíteni tudjanak az embereken, a helyi egyház támogatásra szorul. „Szerencsére az olyan katolikus szervezetek, mint a Szükséget Szenvedő Egyház és más civil szervezetek jelen vannak” – mondja a maronita érsek. „Hálás köszönet minden jótevőnek a nagylelkűségéért!

Kérem, imádkozzanak értünk, imádkozzanak azért, hogy ez a háború a Közel-Keleten minél hamarabb véget érjen!”

Forrás és fotó: ACN International

Magyar Kurír