Elhunyt az utolsó olasz zsinati atya, Luigi Bettazzi püspök, a béke szószólója

A piemonti város nyugalmazott püspökétől vett végső búcsú alkalmából Pietro Parolin bíboros aláírásával Ferenc pápa táviratot küldött, amelyben a néhai prelátust „az olasz közélet és politikai élet számos képviselője számára vonatkozási pontként” nevezte. „Szenvedélyesen szerette az evangéliumot, és kitűnt a szegényekhez való közelségével; az igazságosság és a béke prófétai jelévé vált az Egyház történelmének sajátságos időszakában” – ezekkel a szavakkal emlékezett meg Ferenc pápa Luigi Bettazziról, Ivrea nyugalmazott püspökéről, az utolsó olasz zsinati atyáról, aki július 16-án hunyt el.

A táviratot, amelyet Pietro Parolin bíboros vatikáni államtitkár írt alá, Edoardo Aldo Cerrato püspöknek, az egyházmegye jelenlegi főpásztorának címezték a július 18-án tartott gyászszertartás alkalmából.

A párbeszéd embere volt, és hivatkozási pontot jelentett az olasz közélet és politikai élet számos képviselője számára – tette hozzá Ferenc pápa táviratában, hálát adva az Úrnak a zsinat e rettenthetetlen tanújáért.

A táviratban a Szentatya közelségét fejezte ki az elhunyt püspök hozzátartozóihoz és mindazokhoz, akik gyászolják a főpásztort. A pápa végül azért fohászkodott a feltámadt Úrhoz, hogy adja meg a hűséges szolgáinak megígért örök jutalmat, majd apostoli áldását adta a temetési szertartáson jelenlévőkre.

Luigi Bettazzi püspök novemberben töltötte volna be 100. életévét.

1923. november 26-án született Trevisóban. Huszonhárom éves korában szentelték pappá. 1963-ban Giacomo Lercaro bolognai bíboros szentelte püspökké.

A bolognai egyházmegyében a bíboros segédpüspöke volt, mellette vett részt a II. Vatikáni Zsinaton, amelynek Lercaro bíboros az egyik főszereplője volt.

Giacomo Lercaro bolognai bíboros az 1956-os forradalom kitörésekor úgynevezett „repülőosztagot” szervezett, amelynek tagjai a baloldali vezetésű város közterületein, kulturális intézményeiben szolidaritási megmozdulásokat tartottak, gyűjtést rendeztek a magyarok megsegítésére. A forradalom leverése után Bolognában Lercaro bíboros gyászmisét mutatott be a város széles fekete szalagokkal gyászba öltöztetett San Petronio-bazilikájában, és gyászharangozást hirdetett egyházmegyéjében. Befogadott 25 magyar fiatal menekültet, és éveken át fedezte oktatási költségeiket.

1965. november 16-án, néhány nappal a II. Vatikáni Zsinat befejezése előtt Bettazzi püspök – mintegy negyven, főként latin-amerikai zsinati atyával együtt – a római Domitilla-katakombákban mutatott be szentmisét, kérve a Jézus Lelkéhez való hűséget. A szertartás végén a jelen lévő főpásztorok aláírták a híres, 13 pontból álló katakombapaktumot, amelyben arra buzdították püspöktársaikat, hogy éljenek szegénységben, az Egyház legyen „szolga és szegény”, ahogy ezt Szent XXIII. János pápa javasolta.

Luigi Bettazzi 1966 és 1999 között töltötte be az ivreai egyházmegye püspöki tisztségét; 1968-ban az Igazságosság és Béke ügyét támogató katolikus mozgalom, a Pax Christi olaszországi elnökévé, majd 1978-ban nemzetközi elnökévé nevezték ki. A főpásztor a béke ügyének prófétájává és szószólójává vált szüntelen felhívásaival, így 1985-ben megkapta az UNESCO nemzetközi békeoktatási díját. Csatlakozott a pacifista mozgalmakhoz, és 1992-ben, a bosznia-hercegovinai polgárháború kezdetén részt vett a szarajevói békemeneten.

Ukrajna békéjéért is hallatta a hangját: idén májusban Ivreában botját szorongatva, testben törékenyen, de lélekben erősen részt vett az „emberiesség stafétája” elnevezésű rendezvényen. Ismét az erőszakmentességet hirdette, melyet a béke felé vezető útként jelölt meg a meggyötört Ukrajna számára. Erőszakmentes gondolkodást sürgetett, és hangsúlyozta a diplomácia eszközeinek alkalmazását.

Hosszú élete folyamán Bettazzi püspök számos díjat nyert, és fontos kiadványokat írt alá mind vallási, mind társadalmi téren. A párbeszéd elkötelezett híve volt, hívőkkel, nem hívőkkel, más vallási közösségekkel egyaránt. Azt hirdette, hogy ezáltal lehet tanúságot tenni a II. Vatikáni Zsinat értékeiről. A Vatican Newsnak a zsinat 60. évfordulója alkalmából adott interjújában arra mutatott rá, hogy az egyházi esemény nem „forradalom” volt, mert „a forradalom azt jelentené, hogy mindent megváltoztatunk”, hanem „erős fejlődés”.

2018-ban kerekesszékben, tűző napsütésben a dél-olasz Molfetta városban részt vett Ferenc pápa szentmiséjén, és csillogó szemmel számolt be a jelen lévő újságíróknak, hogy kezet foghatott az argentin pápával.

Mint a zsinat üléseinek résztvevője kifejtette, hogy Ferenc pápa tanítóhivatala folytatja a zsinat vonalát. Bettazzi püspök a szinodalitást a II. Vatikáni Zsinat atyái által szorgalmazott „kollegialitás kiszélesítése” folytatásaként értékelte, amely nem a hierarchia leértékelését, hanem Isten népének és minden megkeresztelt személy felelősségének felértékelését jelenti az Egyház életében.

Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Matteo Zuppi bíboros, aki ezekben a napokban az Egyesült Államokban tartózkodott, ukrajnai békemissziót hajtva végre Ferenc pápa megbízásából, július 18-án szintén elküldte üzenetét Ivreába, sajnálatának adott hangot, hogy békeküldetése miatt nem lehetett jelen Bettazzi püspök temetési szertartásán. Kifejezte bizonyosságát, hogy a szeretett püspök, aki a békét és az igazságosságot szomjazta és az erőszakmentesség meggyőzött híve volt, azt tanácsolta volna neki, hogy tegyen meg minden „lehetetlent” a béke érdekében. Soha nem hagyott fel azzal, hogy az evangéliumot mindenhová szabadon elvigye – írta Zuppi bíboros Bettazzi püspökről, hozzátéve, hogy a főpásztor nem számított azok nagyszámú csoportjába, akik továbbra is a szigor fegyvereit szeretik használni, mert nélkülözhetetlennek tartják azokat az igazság megvédéséhez, elmúlt időszakokat idézve fel, anélkül, hogy tanultak volna a történelemből.

Zuppi bíboros üzenetében így méltatta Bettazzi püspök főpásztori szolgálatát: „Szabad volt, mert szerette Istent és az Egyházat, kereste a párbeszédet, és közvetítette a keresztény lét örömét, és hirdette, hogy a meghívás mindenkinek szól.” Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke a következő jelzőkkel emlékezett meg a főpásztorról, aki novemberben töltötte volna be századik életévét: „Szeretetre méltó, fáradhatatlan, kedves, de egyáltalán nem mesterkélt, kényelmetlen, ironikus, kulturált volt, anélkül, hogy valaha is öntelt lett volna.” A II. Vatikáni Zsinaton részt vevő utolsó olasz pap azt tartotta, hogy a mai emberek, mindenekelőtt a szegények és minden szenvedő aggodalmai és örömei, reményei, szomorúsága és fájdalmai ugyanazok, mint Krisztus tanítványaié. Kiemelve Bettazzi püspök személyiségének néhány vonását, aki 1985-ben megkapta az UNESCO békeoktatási díját. Zuppi bíboros végül köszönetet mondott Luigi atyának, hogy soha nem hagyta abba az álmodozást, és hogy „nem fáradt bele abba, hogy mi is átéljük a zsinat tavaszát”.

Az ivreai székesegyházban több száz hívő vett részt Bettazzi püspök temetési szertartásán, amelyen Arrigo Miglio bíboros elnökölt. A piemonti városban július 18-át gyásznapnak nyilvánították.

Miglio bíboros, Cagliari nyugalmazott püspöke, az ivreai egyházmegye szülötte, akit Bettazzi püspök szentelt pappá, és aki 1999-től 2012-ig Ivrea püspöki tisztségét töltötte be, homíliájában ismertette a főpásztor életútját, legjelentősebb barátságait, az Olasz Katolikus Egyetemi Szövetségben (FUCI) betöltött tisztségeit, a különböző szentekkel, köztük Charles de Foucauld-val való találkozásait (amikor Tagaste címzetes püspökévé és Bologna segédpüspökévé nevezték ki, Algériába akart menni), részvételét a II. Vatikáni Zsinaton, továbbá elkötelezettségét az igazságosság és a béke mellett.

„A megbízatás, amelyet mindannyian kapunk tőle, hogy folytassuk utunkat, hosszú és mindig új” – mondta Miglio bíboros. Idézte Bettazzi főpásztor püspöki jelmondatát: „Isten szeretetében, Krisztus türelmében”. Hozzátette, hogy ma már jobban értjük ennek jelentését, figyelembe véve Ivrea nyugalmazott püspökének egész életét. „Ma este azt mondja nekünk, hogy szeretni annyi, mint szolgálni, de szeretni azt is jelenti, hogy merünk és kockázatot vállalunk. Ő ezt tette értünk” – mutatott rá Miglio bíboros.

Homíliáját a következő buzdítással zárta: „Gondolkodjunk el azon, hogy az Úr mennyi mindent tett e szolgája által, és emlékezzünk Jézus tanítványaihoz intézett szavaira abban a pillanatban, amikor elbúcsúzott tőlük. Ezeket a szavakat Luigi atya ma mindannyiunkra rábízza: »Láttátok azokat a tetteket, amelyeket én vittem végbe; hitetekkel ti nagyobbakat tehettek.«”

A gyászszertartás végén Luigi Bettazzi püspök holttestét a székesegyházban, a püspökök kápolnájában temették el, ahol az ivreai egyház főpásztorai nyugszanak.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír