„Nagy méltóság” és „ünnepélyes józanság” – ezekkel a szavakkal jellemezte XVI. Benedek Eduardo Martínez Somalo bíborost, aki pár nappal 80. születésnapja, 2007. március 31-e előtt, életkorára való tekintettel lemondott camerlengo bíborosi tisztségéről.
A bíboros kamarás, a camerlengo, az Apostoli Kamara élén álló tisztségviselő; a kamara feladata a Szentszék vagyonának kezelése, elsősorban abban az időszakban, amikor a pápai hivatal betöltetlen. 1975 óta a Romano Pontifici eligendo című konstitúció szabályozza a teendőit.
A bíboros kamarás feladata többek között, hogy megállapítsa a pápa halálának beálltát, magához vegye a halászgyűrűt, majd összetörje a bíborosi testület előtt. Ő készíti elő a konklávé összehívását és ügyel a pápaválasztás zavartalan lefolyására, melynek idején ideiglenesen, pro tempore az egyház legfontosabb tisztségviselője.
Az emeritus pápa a korhatár elérése miatt leköszönő bíborosnak 2007. április 4-én írt néhány soros levelében a következő szavakkal méltatta szentszéki szolgálatát: „szorgalom”, „hozzáértés”, „szeretet”, továbbá őszinte elismerését és nagyrabecsülését fejezte ki, hogy méltósággal és ünnepélyes egyszerűséggel töltötte be camerlengo bíborosi tisztségét II. János Pál pápa halálakor, temetésekor, a sede vacante (az interregnum időszaka, amely alatt az egyházat a bíborosok testülete kormányozza) és a konklávé idején.
Eduardo Martínez Somalo bíborost hosszú egyházi szolgálata folyamatos „rugalmassággal” gyakran hol eltávolította Rómából, hol visszaszólította az Örök Városba.
Eduardo Martínez Somalo 1927. március 31-én született a spanyolországi Baños de Río Tobía községben. Tanulmányait a római Pápai Spanyol Kollégiumban és a Pápai Gergely Egyetemen végezte, ahol teológiából és kánonjogból szerzett diplomát. 1950. március 19-én szentelték pappá Rómában. Papi szolgálatát szülőhazájában kezdte el, de hamarosan visszatért Rómába, ahol a szentszéki diplomatákat képző Egyházi Pápai Akadémián végezte tanulmányait.
1956 augusztusában kezdte meg szolgálatát a vatikáni Államtitkárságon a spanyol szekció felelőseként. Ebben a minőségében kísérte el 1968-ban VI. Pál pápát kolumbiai apostoli zarándoklatára a 39. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Tizennégy év vatikáni szolgálat után, 1970 áprilisában Nagy-Britannia apostoli delegációja tanácsosának nevezték ki, de fél év múlva ismét az Államtitkárságon kapott újabb megbízatást az akkori helyettes államtitkár, Giovanni Benelli érsek közvetlen munkatársaként. Öt évvel később, 1975-ben VI. Pál pápa érsekké és kolumbiai apostoli nunciussá nevezte ki. Négy évvel később, 1979 májusában II. János Pál pápa hívta vissza a Vatikánba, ahol helyettes államtitkári minőségben folytatta a munkát. E tisztséget 1988-ig töltötte be, amikor Wojtyła pápa bíborossá kreálta és az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává nevezte ki. 1992-től kezdve 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusi tisztségét töltötte be.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria