Ha nem a lényegeset keressük, akkor mit is keresünk? – Elkezdődött a Rimini Meeting

A Szentatya államtitkárán keresztül köszöntötte a szervezőket, az önkénteseket és mindazokat, akik részt vesznek a rendezvényen, melynek témája szívből jövő felhívás a felelősségre: „Ha nem a lényegeset keressük, akkor mit keresünk? Még ha napjainkban bonyolult időben is élünk, mégis döntő fontosságú annak keresése, hogy mi képezi az élet és a valóság misztériumának középpontját. Korunkat különféle problémák és jelentős kihívások jellemzik, amelyekkel szemben olykor a tehetetlenség érzését tapasztaljuk meg, továbbá lemondó és passzív magatartást, mely csak „vonszolja az életet”, és hagyja, hogy a múlékony dolgok kábulata ragadjon magával minket, egészen az élet értelmének elvesztéséig. Ebben az értelemben tehát a lényeges kutatása minden másnál helyénvalóbb” – szól az államtitkár levele.

Felhívja a figyelmet, hogy Ferenc pápa arra bátorít, hogy

szenvedéllyel és lelkesedéssel keressük azt, ami az élet szépségét domborítja ki.

Don Luigi Giussani kérdése is ez volt,  bátran kijelentette: „A szívet felemészti annak megkeményedése, vagyis a szenvedélynek és az élet ízének elvesztése. Az öregség már húszéves korban eljön, vagy még korábban, tán tizenöt évesen, ez a mai világ jellemzője” – idéz a Comunione e Liberazione mozgalom alapítójának Vallásos érzék című művéből.

Miközben a háború hideg szelei fújnak, amelyek csak fokozzák az igazságtalanság, az erőszak és az egyenlőtlenség visszatérő jelenségeit, a súlyos éghajlati vészhelyzetet láttán elengedhetetlen, hogy megálljunk, és megkérdezzük magunktól: van-e még valami, amiért érdemes élni, és amiben lehet reménykedni?

Péteri szolgálatának kezdete óta Ferenc pápa arra buzdít bennünket, hogy felhívásként tekintsünk a mai kor emberének helytállására, küzdelmeire és bukásaira, hogy szívünk megnyíljon az Istennel való találkozás előtt, és tudatosan nézzen szembe önmagával, a többiekkel és az egész valósággal.

Ferenc pápa állandóan arra hív minket, hogy legyünk annak a lényegesnek a koldusai, ami értelmet ad életünknek, mindenekelőtt úgy, hogy levetjük magunkról a mindennapi életünket megnehezítő dolgokat, a hegymászó példáját követve, aki amikor sziklafalhoz érkezik, megszabadítja magát minden feleslegestől, hogy gyorsabban tudjon felmászni rajta. Ezáltal rájövünk arra, hogy

az emberi lét értéke nem a dolgokban, az elért sikerekben, a versengésben, hanem mindenekelőtt abban a szeretetkapcsolatban áll, amely támogat bennünket, és utunkat meggyökerezteti a bizalomban és a reményben.

Az Istennel való barátság – mely aztán minden más emberi kapcsolatban visszatükröződik – lesz az, ami megalapozza a soha el nem múló örömet. Szeretettek vagyunk – ez az alapvető igazság, amelyet Don Giussani hirdetett a fiatal egyetemistáknak: „Szeretettek vagyunk. Ez az az üzenet, mely elérkezik az életedbe […]. Ez Jézus Krisztus az ember történelmében, és ez ennek az üzenetnek állandó kezdete: »Szeretve vagyunk!« Mert mi is az élet? Szeretettnek lenni. És a létezés, amelyben vagyunk? Szeretve lenni. És a sors? A válasz ugyanaz: szeretve lenni.”

Ugyanezen a hullámhosszon Ferenc pápa arra emlékeztet minket, hogy „számunkra a legfontosabb, legszebb, legvonzóbb és egyben legszükségesebb a Krisztus Jézusba vetett hit” – idézett a bíboros a Szentatyának a Hittani Dikasztérium plenáris ülésén ez év január 26-án mondott beszédéből. Egyedül csak az Úr mentheti meg törékeny emberségünket, és a viszontagságok közepette olyan örömet tapasztalunk meg, ami egyébként lehetetlen lenne. E horgonyvetés nélkül életünk hajója ki lenne téve a hullámverésnek, és elsüllyedhetne.

Ám a lényeghez,

a Jézushoz való visszatérés nem jelent menekülést a valóságtól, hanem éppen ellenkezőleg, ez a feltétele annak, hogy valóban belemerüljünk a történelembe,

szembenézzünk vele anélkül, hogy elkerüljük a kihívásokat és hogy megtaláljuk a bátorságot a kockázatvállaláshoz és a szeretethez, még akkor is, ha úgy tűnik, nem éri meg a fáradságot, hogy félelem nélkül éljünk ebben a világban. Pietro Parolin államtitkár levelében idézi Milánó egykori érsekét, Giovanni Battista Montinit, a későbbi Szent VI. Pál pápát: „Szükségünk van rád, ó Krisztusunk, ó Urunk, ó velünk levő Isten, hogy megtanuljuk az igaz szeretetet, és hogy szereteted örömében és erejében járjunk fárasztó életünk útján.”

A Szentatya nagyra értékeli és osztja a Rimini Meeting célját, mert a lényegre törekvés segít abban, hogy kezünkbe vegyük életünk irányítását, hogy a szeretet, az irgalom és az együttérzés eszközévé tegyük és áldásunk jelévé a felebarátaink számára. Az elcsüggedés kísértésével, a jelenlegi válság bonyolultságával, és főként a jelenleg lehetetlennek tűnő béke kihívásaival szemben a Szentatya mindenkit arra buzdít, hogy legyen felelős főszereplője a változásnak, aktívan együttműködve az Egyház küldetésével, hogy életet adjon.

Ez az elköteleződés új világot teremthet, ahol a Krisztusban nekünk feltárult Szeretet végre győzedelmeskedik, és az egész föld a testvériség templomává válik. Ferenc pápa kívánja:

A találkozó szítsa fel a vágyat, hogy a lényeges keresőivé váljanak, hogy a szívükben szenvedély virágozzék fel az evangélium hirdetése iránt, mely minden szolgaságból való megszabadulás forrása, gyógyítja és átalakítja az emberiséget.”

Ferenc pápa minden szervezőnek, önkéntesnek és résztvevőnek szívből küldi áldását, és egyúttal kéri, hogy imádkozzanak érte. A pápa üdvözletéhez társul végül Pietro Parolin bíboros államtitkár személyes jókívánsága, mellyel mindenkit megkülönböztetett tisztelettel köszönt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; Catt.ch

Magyar Kurír