Isten itt van köztünk – Mohos Gábor püspök a szinódusról

Nagyon intenzív időszaknak nevezi Mohos Gábor püspök a szinódus idejét. Az interjúban mesél arról a kiscsoportról, amelyben a résztvevők megosztják egymással mélyebb gondolataikat a hitükről, az Egyház jövőjéről, és amelyben mélyülnek az egymás közti kapcsolatok. Olasz nyelvű csoport tagja, amelynek tagja egy brazíliai bíboros, egy mexikói püspök, egy horvát segédpüspök, egy olasz kapucinus püspök, aki a Közel-Keleten, az Egyesült Arab Emírségekben az ottani katolikus közösségeket vezeti, egy nyugállományban lévő bíboros, az egyházjog szakértője, valamint velük van az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, az augsburgi érsek, egy lengyel püspök, egy katalán bencés atya és egy egyiptomi szerzetesnővér.

Sokszínű a csapat és nagyon sokféle valóságot képviselnek. Eltérő körülmények közül érkeztek, de befogadó a közeg egymás meghallgatására. Mohos Gábor püspök véleménye szerint

talán ez az egyik legszebb tapasztalata a szinódusnak: egymás nyitott meghallgatása és befogadása.

Úgy érzi, hogy a Jóisten ott van köztük, szinte kézzelfoghatóbban tapasztalja meg ezt a mindennapi szinódusi munka közepette.

A hozzászólásokban

felcsillan a hit, megtapasztalják Isten szeretetét, hogy az Ő Egyháza vagyunk a magunk sokszínűségével, különbségeivel: „mindannyian az Ő szeretett gyermekei vagyunk, mert Ő atyai szeretettel itt van közöttünk”.

Egymás megismerése tágítja mindannyiuk látókörét, és segít jobban elhelyezni magunkat ezen a nagy palettán, ahol az egész világ megjelenik, segít a saját értékeinket jobban észrevenni. Örömmel számol be arról, hogy a csoportjuk egységes, bele tudtak helyezkedni egymás fölvetéseibe, tudtak segíteni jobban megformálni, kicsit átalakítani, és a végén mindig konszenzusra jutottak, egyetértettek a módosító indítvány formájával és tartalmával kapcsolatosan.

Mit visz haza örömmel, lelkesedéssel? A „hívő, egymásra való odafigyelést” ami nem egyszerűen csak egymás meghallgatása, hanem a Szentlélekben való beszélgetés. Felidézett egy megfogalmazást:

„mi azt keressük együtt, amitől lángol a szívünk”,

mint az emmauszi tanítványok, amikor a feltámadt Jézussal találkoztak. Tehát úgy figyelnek oda egymásra, hogy közben azt keresik, hogy a Szentlélek hol lobbantja lángra a szívüket. Ezt érzi az egyik legszebb tapasztalatnak.

A teljes interjút ITT hallgathatják meg.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír