Jacques Mourad: Minden ország felelős ezért a háborúért, amelynek a szírek az áldozatai

„Én nem vagyok politikus, és nem értem, ami történt és történik ma is. Ami elszomorít és feldühít: hogyan lehetséges, hogy azok, akiknek hatalmukban áll dönteni a háborúkról, nem gondolnak a halálba küldött emberi lényekre akkor, amikor meghozzák ezeket a döntéseket? Mi az oka ezeknek a konfliktusoknak?” – nyilatkozta a Famiglia Cristiana olasz katolikus családi lap riporterének, és elmondta, mennyire elkeseríti az újabb konfliktus, amely még mélyebbre taszítja Szíriát. „Mi érdeke fűződik Törökországnak ahhoz, hogy beavatkozzon egy másik országban? A nagyhatalmak vezetőin gondolkodom: korábban még egyesültek, hogy legyőzzék Szíriában az Iszlám Államot – valójában a kurdok küzdöttek végsőkig az ISIS ellen –, most meg a törökök éppen azokra támadnak, akik az ISIS ellen harcoltak. Egy dolog biztos: Törökország csak azért lendült támadásba, mert szabad utat kapott a nagyhatalmaktól.”

– Jacques atya, Törökország azzal fenyegette Európát, hogy megnyitja kapuit, és menekültek millióit engedi továbbmenni, ha az EU szembeszegül a katonai hadművelettel.

– Szerintem ez színház, egy előre eltervelt komédia. Nem hiszem, hogy Törökország lépett volna, ha mások – az Európai Unió, az USA, Oroszország… – nem egyeztek volna bele. Ha az európaiak szembe akartak volna szegülni Törökországgal, az Ankarával való kereskedelmi kapcsolatok szintjén megtették volna, mert minden a pénzről, az üzletről szól. Törökország indított támadást, de valójában a nemzetközi közösség egyetértésével tette. Minden ország felelős ezért a háborúért, mindenkit el kell ítélni érte. Jól tudjuk, hogy a háborúknak egyértelműen gazdasági okai vannak. Ha nem lettek volna nemzetközi érdekek, a többi ország nem engedte volna meg Erdoğannak, hogy cselekedjen. Ez az északi rész Szíria kőolajban leggazdagabb területe: érdekük tehát, hogy a kurdok által lakott területet szerezzék meg.

– A kurdok pedig továbbra is a leginkább magára hagyott, elnyomott nép…

– Szíriának ezen a területén akkor jelentek meg a kurdok, amikor Törökország kezdte elnyomni őket, az ötvenes évektől kezdve. Addig szinte teljesen keresztény terület volt, számtalan templommal, kolostorral. Aztán az Iszlám Állam menekülésre, falvaik elhagyására kényszerítette a keresztényeket. Ma csekély számban élnek még keresztények Hasaka és Kamisli területén, de ezek a családok is menekülésben vannak. Tudom, hogy az elmúlt napokban is öltek meg keresztényeket. Ezen a területen egyébként a keresztények együttélése a kurdokkal nem volt túl jó.

– Nehéz a keresztény–kurd együttélés?

– A kurdok azt mondták, megvédik a keresztényeket, de a kapcsolataik valójában nem voltak egyszerűek. Ezt soha senki nem mondta ki, de a dolgok csak kényszerűségből mentek jól. Amikor politikai és gazdasági érdekek forognak kockán, akkor sajnos nincs igazi barátság.

– Pedig Szíria a népek közötti együttélés modellje, a Mar Musza monasztikus közösség a keresztény–muszlim párbeszéd példája volt. Ön és Dall’Oglio atya a hitek közti találkozás előmozdítói voltak. Mi maradt Mar Musza örökségéből? Minden elveszett?

– Tapasztalataim alapján mindig azt mondom: ha félretesszük a vallási és politikai vezetőket, a népek jól tudnak együtt élni békében. Nekünk, szíriaiaknak jó szívünk van, nincsenek gondjaink egymással a kapcsolatainkban. A hétköznapi emberek viszályok nélkül, békében tudnak együtt élni. Csak akkor jönnek a problémák, az ellentétek, ha közbelépnek a vezetők, a nagy vallási és politikai hatalmak a maguk érdekeivel.

– Mit gondol, előbb-utóbb visszatér Szíriába?

– Menekültként élni hatalmas szenvedést jelent, olyan, mint rabságban lenni. Határozott döntést hoztam: osztozni akarok a szíriai menekültek millióinak sorsában, hogy a saját életemmel tanúsítsam, mennyire igazságtalan dolog, hogy nyomorban és elkeseredésben, magukra hagyottan kell élniük ezeknek az embereknek, akik egy olyan háború áldozatai, amelyet nem ők akartak, amelynek ők csak az elszenvedői.

– Ön egyetért egy önálló kurd állam létrehozásával?

– Nem értek egyet. A nemzeti identitáson alapuló kis államok létrehozása csak az Egyesült Államok és Izrael érdeke, akik uralni akarják a térséget, ezért támogatják a népek megosztottságát és etnikai „gettók” létrejöttét. Másrészt el kell mondani, hogy az arabok is vétkesek, mert nincs nemzetközi szintű diplomáciai stratégiájuk, továbbra is konfliktusban élnek egymás között, nem képesek jó és pozitív kapcsolatokat kialakítani annak érdekében, hogy békében éljenek.

– Hogyan látja Szíria jövőjét?

– Ebben a helyzetben nincs helye a reménynek. Én Istenben reménykedem, nem a nemzetközi vezetésben, a nagyhatalmakban, akik semmit nem tesznek az országomért. A világ csendje megöl. Főleg az Európai Unióra gondolok és az ENSZ-re, hiszen nagy felelősségük van. Nem tudom megérteni, az ENSZ miért nem tesz semmit, képviselnie kellene minden népet és kisebbséget, valójában pedig csak azokat a népeket képviseli, melyeknek vétójoguk van. A szírek nem vétkesek, egy olyan konfliktus áldozatai, amelyért minden felelősség másoké. Szíria nemzetközi összetűzések és érdekek középpontjában áll. A szívem mélyén azt remélem, hogy újjáépül Szíria, visszakapja elvett területeit – mint a Golán-fennsík – és olyan kormánya lesz, amely tiszteletben tart minden közösséget, minden kisebbséget a maga nyelvével, kultúrájával, hagyományaival: ez a sokféleség jelenti közel-keleti világunk igazi nagy gazdagságát.

Forrás: Famiglia Cristiana

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír