Két hét gyaloglást vállaltak hosszú menetben, hogy részt vehessenek az ugandai vértanúk ünnepén

Június 3-a munkaszüneti nap Ugandában: az ugandai mártírok napján emlékeznek meg arról a 22 katolikus és 23 anglikán konvertitáról, akik a történelmi Buganda királyságban szenvedtek mártírhalált. Az évekig tartó keresztényüldözés áldozatai. Mwanga király parancsára végezték ki őket 1885. január 31. és 1887. január 27. között.

A Vatican News angol nyelvű szerkesztőségének Isaac Ojok-Arua atya számolt be az ugandai hívek zarándoklatáról. Elmondta: a lirai egyházmegyéből 820 hívő indult útnak május 18-án Namugongóba, ahol június 3-án részt vettek a nagyszabású ünnepi szertartássorozaton, melynek mottója Józsue könyvéből származott: „…én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.” (Józs 24,15)

A hosszú menet mintegy 400 kilométert tett meg, amely alatt sok-sok támogatást kaptak a helyiektől mindenütt.

A lirai zarándokok iskolákban és plébániákon kaptak szállást, magukra főztek, amihez a kellékeket is végig cipelték, kézben, a fejük tetején. Szóvivőjük, Goddie Akio azt mondta a Vatican Newsnak, meghatotta őket az a vendégszeretet és nagylelkűség, amelyet végig tapasztaltak.

Volt, ahol éljenezve biztatták őket a helyiek. Kínálták őket gyümölcsökkel, italokkal, ételekkel, hogy újult erővel tudják folytatni a hosszú utat, amelyet hitükért vállaltak.

Esténként a velük tartó papok szentmisét mutattak be.

Emellett az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét mondták a zarándokok. Május lévén különösen nagy áhítattal imádkozták a szentolvasót; valamint imáikban hordozták egyházmegyéjük, püspökük, a papság és a szerzetesek szándékait, Uganda békéjét, és természetesen szeretteiket, barátaikat és rokonaikat is, akik nem vállalhatták ezt a hosszú utat.

Isaac Ojok-Arua a kelet-afrikai püspöki konferenciák közös weboldalán arról is szót ejtett, hogy a három pap és a katolikus karizmatikus megújulás képviselői gyógyító és megszabadító imákat is mondtak azokért, akik kérték.

Goddie Akio kiemelte, mennyire hálásak a zarándokok a védelemért: az úton lévők biztonságát elsődlegesnek tekintették állami szinten is – három helyről indultak el zarándokok, mindhárom nagy létszámú csoport állami védelmet kapott, rendőri és katonai egységek kísérték őket.

Az ugandai vértanúk nemzeti kegyhelye a főváros, Kampala közvetlen közelében fekszik, jóformán annak a része; Lwanga Szent Károly vértanúhalálának helyszínén épült. VI. Pál pápa volt az első egyházfő, aki apostoli utat tett a szubszaharai Afrikába, ennek során, 1969-ben meglátogatta a namugongói kegyhelyet is.

A francia misszionárius Fehér Atyák közösségének első csoportja 1879-ben érkezett Buganda Királyságba. Az első üldöztetés után Mwanga király maga hívta vissza a térítő szerzeteseket 1884-ben. Az udvarban voltak keresztények, köztük Lwanga Károly is, aki a királyi apródok vezetője volt, majd az uralkodó majordomusa lett, miután az lefejeztette elődjét, a szintén katolikus Joseph Mukasa Balikuddembét 1885 novemberében. Balikuddembe vétke az volt, hogy megfeddte az uralkodót az anglikán hittérítők meggyilkolásáért. Ekkor kérte meg Lwanga Károly az egyik francia fehér atyát, hogy keresztelje meg őt és számos más katekument, köztük a gondjaira bízott apródokat (akiket a múltban rendszeresen ő védett meg a király közeledéseitől).

Mwanga király rendeletbe adta, hogy aki nem hagyja el a keresztény vallást, azt megöleti. Lwanga Károly és társai 1886. június 3-án szenvedtek vértanúhalált.

A huszonkét ugandai vértanút XV. Benedek pápa 1920-ban avatta boldoggá. XI. Piusz pápa 1934-ben Lwanga Károlyt az Actio Catholica és az afrikai ifjúság védőszentjévé nyilvánította. VI. Pál pápa 1964. október 18-án, a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszaka alatt avatta őket szentté.

Összeállította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége; Amecea.org; Ugandamartyrsshrine.org

Magyar Kurír