Kilencévesen elszökött Marokkóból, ma szociális munkásként segít másoknak

A cádizi székhelyű Centro Tierra de Todos Alapítvány (Fundación Centro Tierra de Todos) a cádiz-ceutai egyházmegye égisze alatt végzi munkáját, a püspökség egyik épületében. Fiatalok, bevándorlók, szegények támogatásával foglalkoznak elsősorban; Mohamed El-Harrak, aki már egyetemre jár, náluk dolgozik szociális munkásként. Felipe Herrera-Espaliat mutatta be a fiú élettörténetét a Vatican News angol nyelvű szerkesztősége oldalán.

A dél-spanyolországi Cádiz utcáin gyakran látni a szociális munkás Mohamedet, aki az elsősorban Afrikából ideérkező migránsoknak igyekszik segíteni, hisz saját bőrén tapasztalta meg ennek az útnak a megpróbáltatásait.

Mohamed 9 éves volt, amikor édesapja börtönbe került, és édesanyja egyedül maradt négy fiával. Észak-Marokkóban, vidéken éltek, nagy szegénységben. A kisfiú hallotta a felnőttektől, hogy Tanger és a tenger nincs is olyan messze tőlük, és onnan már el tud jutni Spanyolországba, az „ígéret földjére”, ahol jobb jövő vár rá.

Akármilyen kicsi volt még, Mohamed nem sokat tétovázott: elszökött otthonról. 220 kilométert tett meg Tangerig, ahol hetekig az utcán élt. Sok kudarcba fúlt próbálkozás után egy nap sikerült felkapaszkodnia egy teherautóra, és elbújnia a pótkeréknél. A jármű néhány órával később felgördült egy kompra, majd hamarosan megérkezett Algeciras kikötőjébe – ahol a rendőrség azonnal felfedezte a kis potyautast.

„Botrány lett belőle, mert soha nem történt még ilyen, hogy egy ilyen kis gyerek így érkezzen meg az országba, ahogy én. Néhány napig a rendőrőrsök passzolgattak egymás között, majd elhelyeztek az El Cobre menekültközpontban” – emlékezik vissza Mohamed.

A következő két évben Andalúzia hat gyermekvédelmi központját ismerte meg. Hivatalos adatok szerint ténylegesen ő a legfiatalabb kísérő nélkül érkező migráns, aki dokumentumok nélkül Spanyolország földjére lépett.

Ő maga is elismeri, hogy kisebb korában nem volt önkontrollja, és hajlamos volt rá, hogy elszökjön a gyermekintézményekből, mert képtelen volt alkalmazkodni. Csak akkor nyugodott meg, amikor megérkezett a cádizi Divina Infantita gyermekvédelmi központba, amelyet a spanyol alapítású Szeplőtelen Gyermek Mária Szolgálói (Esclavas de la Inmaculada Niña) tartanak fenn. Akkor már majdnem betöltötte a 12. életévét is. Öt nővér fogadta, és velük egy szakemberekből álló csapat, akiktől megkapta a megfelelő támogatást. Beíratták egy szalézi iskolába, ahol új világ nyílt meg előtte, az osztálytársak és családjuk is nagy szeretettel fogadták.

„Az volt a célom, hogy elérjem az ő nyelvi, kulturális és tanulmányi szintjüket, és kövessem a szokásaikat. Azt mondtam magamnak: mivel itt vagyok, be kell illeszkednem. A könyvtárban keltem és feküdtem le” – meséli a fiatalember, akinek a tanulás és a foci köré szerveződtek a napjai.

Mohamed így végül be tudta fejezni iskoláit. Először szenvedélybetegek gondozása, illetve szociokulturális és turisztikai animáció területén szerzett végzettséget, majd egy ösztöndíjnak hála, a Cádizi Egyetemen elvégezte a szociális munka szakot, heti negyven óra munka mellett. Önellátó akart lenni, illetve nem elveszíteni a letelepedési engedélyét; már nagykorú lett, felelősséget kellett vállalnia magáért bevándorlóként.

Eddigi élete legboldogabb napjának azért azt érzi, amikor 20 évesen hazalátogatott Marokkóba, és először találkozott két kistestvérével, akik szökése után születtek. Telefonon tartotta a kapcsolatot szüleivel, tudta, hogy lett még két testvére. „Életem legmeghatóbb pillanata volt, azért mentem haza, hogy őket megismerjem. Soha nem láttam őket, és én mentem értük aznap az iskolába. Azt hiszem, ez volt életem legszebb pillanata” – mondta el Mohamed elérzékenyülve.

Addigra gyökeret eresztett Spanyolországban, így visszatért oda, hogy folytassa a szociális munkát. Ma már mesterszakos mediációs hallgató, miközben a Fundación Centro Tierra de Todosnál dolgozik, a cádiz-ceutai egyházmegye alapítványánál, amely más projektek mellett a migránsok befogadásával és támogatásával foglalkozik.

Az egyházmegye migrációs titkárságának igazgatója egy scalabriniánus misszionárius, Sante Zanetti, aki jól ismeri Mohamed történetét – és annak a több ezer migránsnak a történetét is, akikkel szerzetesi élete során Európában vagy Amerikában találkozott. Számára a migráció legnagyobb kihívása az, hogy az elvándorlók ne veszítsék el identitásukat és értékrendjüket, miközben megtanulnak együttműködni az őket befogadó társadalommal.

„Egyesíteni kell a képességeinket, értékeinket, terveinket, hogy megteremtsük azt az új emberiséget, amely számára Jézus Krisztus mutatta meg az utat. Az erők, projektek és a hit egysége segíthet jobb, testvéribb és emberibb világot építeni” – mondta a pap.

Mohamed közelről ismeri ezt a projektet. Származása, nyelve, tapasztalata, tanult készségei miatt kulcsfontosságú szerepet játszik az Afrikából érkezők fogadásánál a cádizi központban.

„Az a célom, hogy példát mutassak másoknak. Elmondom nekik, hogy nyugodtnak, türelmesnek, felelősségteljesnek kell lenniük, mert mindent el tudnak érni, ha a helyes utat követik” – magyarázza Mohamed.

A kisfiú, aki hajdan elszökött Marokkóból, ma már 25 éves, és öt hónappal ezelőtt kapta meg a spanyol állampolgárságot. Ennek munkatársai is nagyon örültek, mert tisztában vannak vele, milyen nagy szolgálatot tesz az országnak.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége; Global Solidarity Fund

Magyar Kurír