A Golán-fennsíkon – az izraeli drúz kisebbség által lakott területen – egy futballpályán tizenkét fiatal fiú halt meg egy Hezbollahnak tulajdonított rakétatámadás következtében, amelyet követően az Izraeli Védelmi Erők (IDF) válaszcsapást mértek Libanonra. A washingtoni, londoni és berlini vezetés felszólította honfitársait, hogy hagyják el az országot, míg az Unifil – az ENSZ libanoni békefenntartó missziója – szóvivője, az olasz Andrea Tenenti aggasztónak minősítette a helyzetet, bár nem zárta ki teljesen a diplomáciai fellépés lehetőségét. Az Izrael által 1981-ben elfoglalt, a Golán-fennsíkon fekvő drúz faluban, Madzsdel Samszban történt mészárlás jelentősen megnehezítette a tárgyalásokat, ráadásul éppen akkor, amikor a Moszad vezetője, David Barnea; a CIA igazgatója, William Burns; a katari miniszterelnök, Mohammed Al-Thani és az egyiptomi hírszerzés vezetője, Abbasz Kamal Rómában találkoztak a gázai tárgyalások ügyében.
„A helyzet a térségben napról napra változik, és lehetetlen előre látni a forgatókönyvet – magyarázza a Szent Jeanne Antida Thouret Irgalmas Nővérek libanoni közösségének tagja. – Július 30-án Izrael megtámadta a Hezbollah bejrúti fellegvárát, a Dàaheh negyedet, és nem tudjuk biztosan, hogy Fuad Sukr, a Hasszán Naszrallah vezette szervezet második számú vezetője halott-e, vagy sem. Egy rakéta sebészi pontossággal végzett a Hamász vezetőjével, Iszmáíl Hanijével Teheránban. Egyértelmű, hogy
az ilyen jellegű események egy pillanat alatt eszkalálhatják a helyzetet, és kirobbanthatják azt a regionális háborút, amitől oly sokan tartanak.
Hozzátenném, hogy valóban nem hihető, hogy a Hezbollah egy muszlimok által lakott területen bombázott, még ha drúzok lakták is.
Öt évvel a példátlan pénzügyi válság kitörése és az ügyetlennek, korruptnak tartott politikai osztály elleni népfelkelés után Libanonban valódi káosz uralkodik, nincs kormányzás, az Izraellel való újabb fegyveres konfliktus veszélye fenyeget. A kicsiny remény, amely a 2022. májusi választásokat kísérte, hamarosan szertefoszlott. A Hezbollah elvesztette parlamenti többségét, de így is sikerült megválasztani Nabih Berrit a parlament elnökének. A köztársasági elnök személyéről azonban nem sikerült megegyezni (a törvények szerint maronitát kell választani), így a szunnita miniszterelnök, Nadzsíb Míkáti, aki csak a hétköznapi ügyek intézésére volt hivatalban, ad interim átvette a feladatokat.
„Libanon nagyon súlyos helyzetben van – folytatja Myrna nővér –, a parlament gyakorlatilag két éve nem ülésezett, a nagyon súlyos gazdasági problémák ellenére egyetlen törvényt sem hoztak, kivéve az adóemeléseket. Hatalmas politikai vákuum van, és ebben a vákuumban a Hezbollah úgy érzi, szabadon azt csinál, amit akar – teszi hozzá. – A parlamentben nincs abszolút többség, konszenzusra törekszenek a köztársasági elnöki poszt ügyében, de nincs egyetértés. Sokan gondolják, hogy ez a helyzet csak színjáték, hogy az országban ne változzanak meg az állapotok. ”
Az intézményi és politikai káosz elsősorban a lakosságot sújtja.
A libanoniak nyolcvan százaléka szegénységben és nagy létbizonytalanságban él, ami az élelmet, az ivóvízhez való hozzáférést és az orvosi ellátást illeti.
A libanoni líra leértékelődött a dollárhoz képest, 2023 végén 89 500 líra/dollár értéken állapodott meg, miután az előző év májusában 140 000 líra/dollár értéken tetőzött. Az infláció 2023-ban rekordot jelentő 225 százalékot ért el.
„A libanoniak nagyfokú ellenálló képességgel rendelkeznek – mondja Myrna nővér –, de amikor a fájdalom túl nagyra nő, akkor már nem beszélnek, és a csend veszi át az uralmat. A lakosságot annyira leköti az alapvető szükségletek kielégítése, az evés, az ivás, a gyógyszerek, a benzin beszerzése, hogy már nincs erejük vagy idejük másra gondolni, mint a túlélésre. Egyébként pedig ki ellen tiltakozzanak, melyik intézmény ellen? Libanon most nem egy ország, és nem is hasonlít egy országhoz. Amikor országról beszélünk, akkor intézményi struktúráról beszélünk, politikáról, megállapodásokról, törvényekről, és itt mindezek már nem léteznek.”
Mintha mindez nem lenne elég, Libanon most az Izraellel való újabb háború fenyegetésében él. A Hezbollah 2023. október 7. óta számos rakétát indított szomszédja ellen, hogy szolidaritását fejezze ki a Hamásszal, és válaszként több mint 1200 támadás érte déli határait. Ezek a támadások már több száz halálos áldozatot és sebesültet követeltek, pusztítást okoztak egy legalább öt kilométer széles területsávban, Libanon legtermékenyebb területén.
A szemtanúk foszforbombákról, egész épületek lebombázásáról beszélnek, amelyeket azért támadtak, hogy valamelyik politikai vezetőt eltalálják.
Gyakorlatilag de facto háború dúl, még ha nem is kiáltották ki, és térdre kényszeríti a déli lakosságot. Legalább 95 ezer embernek kellett elhagynia lakóhelyét a hónapok óta tartó feszültség miatt.
„Libanonban két irányzat van – magyarázza a nővér –, a Hezbollahé, amely háborút szeretne vívni Izraellel, hogy felszabadítsa a megszállt területeket, és a liberális pártoké, amelyek nem akarnak semmiféle kötelezettséget vállalni a Közel-Keleten, amely olyan, mint egy kirobbanni készülő vulkán. Úgy tűnik, most mindkét fél az időre játszik. Mindketten felmérik a fenyegetéseket és a háború következményeit, ami minden bizonnyal regionális összecsapás lenne. A Hezbollah nem a Hamász, amely csak Gázában gyökerezik, hanem sokkal szervezettebb és erősebb, több mint 100 ezer milicistát számlál, többen vannak, mint a libanoni hadsereg katonái, gyakorlatilag állam az államban. Irán pedig már kijelentette, hogy ha Libanonban háború lesz, az regionális háború lesz.”
„Nem szabad abba a hibába esni, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a síitákat és a szunnitákat megosztó különbségeknek – figyelmeztet az apáca. – A hivatalos álláspontokon túl az arab világban egyre nő a harag, érzik az igazságtalanságot. Az emberek látják, hogy a nyugati világ hallgat erről a tragédiáról, amely egy egész népet pusztulását hozza. Elképzelni sem lehet, hogy mi fog történni, azért is, mert
a konfliktus hátterében nem gazdasági indítékok vagy egy földdarab meghódításának vágya áll, hanem a gyűlölet és a másik jelenlétének eltörlésére irányuló akarat."
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: AgenSIR
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria