Magánymentes várossá akarják alakítani Szöult

„A magány szegénység, és a szegénység kirekesztettség. Nem pusztán pénzügyi értelemben vett szegénységről lehet beszélni, hanem az emberi kapcsolatok terén is lehet szegénységet megélni; létezik szociális, pszichés vagy spirituális szegénység is” – magyarázza Sang-Hoon Park jezsuita pap, a szöuli Társadalmi Szolidaritási és Emberi Jogi Kutatóközpont (Research Center for Social Solidarity and Human Rights) igazgatója.

„A magány mély szorongást vált ki, személyes és társadalmi szinten egyaránt. Terjed miatta a szomorúság. Sok esetben a magány okozza az olyan problémákat, mint a félelem, erőszak, trauma, bűnözés, öngyilkosság, depresszió, apátia, sőt a politikai polarizációban is szerepet játszik. Fontos téma napjainkban, egy új társadalmi jelenség.”

A társadalomkutatók úgy látják, a dél-koreai fiatal felnőttek egyre inkább elzárkóznak a társadalomtól, ez kérdéseket vet fel a fiatalok helyzetéről egy olyan társadalomban, amelyben közismert a könyörtelen versengés és a szakmai teljesítménnyel kapcsolatos társadalmi nyomás.

2019-ben a koreai kormányzat egészségügyi és szociális ügyekkel foglalkozó intézete úgy becsülte meg, hogy a 19–34 év közötti dél-koreai lakosság mintegy 3 százaléka szenved elszigeteltségtől, amit a tanulmány a jelentésteli interakciók hiányaként ír le; jellemző a szórványos kapcsolattartás a családdal, illetve az, hogy nem tudnak kihez fordulni, ha segítségre van szükségük.

Ebben a helyzetben a katolikus hívek üdvözölték a szöuli városvezetés új tervét, amellyel a főváros lakóinak körében egyre gyakoribb magányosság és társadalmi elszigeteltség ellen akarnak küzdeni.

Oh Se Hoon polgármester bejelentette, Szöul városa 451,3 milliárd wont (kb. 122 milliárd forint – a szerk.) fog fektetni a következő öt évben abba, hogy magánymentes várost hozzanak létre. A cél az, hogy a „magányos halál” gyorsan terjedő jelensége ellenében cselekedjenek, melyet a szociológusok társadalmi rendellenességnek tartanak.

Elindul egy új online platform, a Smart24, amelynek révén a koreaiak és az ott élő külföldiek egyaránt kérhetnek pszichológiai segítséget és tanácsot egy éjjel-nappal hívható forródróton.

A városban emellett találkozóhelyeket létesítenek, melyek megfizethető áron egyszerű ételeket is kínálnak. A városvezetés bejelentette, kialakítanak egy olyan rendszert, amely ösztönzi a közösségi eseményeken való részvételt, szorgalmazzák az olyan projekteket, mint a fesztiválok és a szabadtéri könyvtárak, illetve a kulturális látnivalók és zöldterületek látogatása, annak érdekében, hogy létrejöhessen egy olyan város, ahol senki sem érzi egyedül magát.

„A magányosság és elszigetelődés olyan kihívások, melyekkel közös erővel kell szembenéznünk a társadalomban, ennek érdekében minden szükséges erőforrást mobilizálni fogunk” – jelentette ki a szöuli polgármester.

A koreai katolikusok örömmel üdvözlik ezeket a lépéseket, és hangsúlyoznak egy lényeges pontot: a „közösség” és „testvériség” dimenzióját, amit megélnek az egyházakban. Ez mindenkinek segít, hogy ne érezze egyedül magát: „Ha valaki meghallgat minket, és valódi érdeklődést mutat nehézségeink iránt, szükségleteink iránt, akkor valami nagyon mély dolgot élünk át. A félelem és a szorongás lassan eltűnik.

Az a megtapasztalás, hogy valakinek a számára értékesek vagyunk, hatalmas kreatív erőt jelent”

– magyarázza Sang-Hoon Park SJ.

A szalézi Georgia Kim Yong-eun nővér hozzáteszi: „Soha nem vagyunk egyedül, mert az Úr velünk van mindig, és velünk jár az úton. Az imádság, a szeretet és mások szolgálata gyógyszer a magányosság ellen.”

Forrás: Fides.org 

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír
(vn)