Mi, misszionáriusok vagyunk a tanúi: az afrikai nő a keresztény közösség tartóoszlopa

„Az, hogy Afrika nem süllyed teljes nyomorba, hanem halad előre az őt ért csapások ellenére, a háborúk, betegségek, éhínségek és a rossz kormányzatok ellenére, javarészt a nők állhatatosságának, szeretetének és az élet melletti elköteleződésüknek az eredménye – folytatja a loméi misszionárius. – Az afrikai nő rejtett főszereplő, de pótolhatatlan. A családanyák nem hagyják el az otthonukat, a gyermekeiket és az időseket, amikor ég a ház vagy amikor földjüket törvényt és emberséget nem ismerő népek szállják meg.

Afrikát azok a nők mentik meg, akik családjuk ellátásáért a földeket művelik, akik felnevelik gyermekeiket és mások gyermekeit is, akik dacolnak a fegyveres csapatokkal, és szembenéznek az őket leginkább megalázó erőszakkal is, akik fegyvertelenül is kitartanak, amikor már mindenki más elment. Afrikát azok az anyák mentik meg, akik a vész elmúltával képesek a megbocsátás és a béke útjait keresni, hogy az élet mehessen tovább; azok az anyák, akik nem félnek kivonulni az utcákra, hogy igazságot, békét és élhető jövőt kérjenek fiaik és fivéreik számára.

A nő a »női géniusz« révén képes távolabbra látni, előrelátni és ellátni, képes befogadni, gyarapítani, elősegíteni az életet, minden életet, nem csak az emberét; képes a meghallgatásra, az empátiára, érzékenységre minden ember felé, és képes még a szenvedést is az életet szolgáló ajándékká változtatni. Ez annak a szeretetnek az ereje, amelyet Isten helyezett el minden nőben. S ha a női géniusz találkozik a keresztény hittel, az afrikai nők a keresztény közösségek tartóoszlopaivá is válnak. E nők között nem szabad megfeledkeznünk a missziós nővérekről sem, Isten asszonyairól, akik életüket szentelik és áldozzák a nők felemelkedéséért. Hűek voltak döntésükhöz, hogy Jézus Krisztus nevében ott lesznek a nők mellett, a betegek, az utolsók mellett. Rendelkezésre bocsátották női géniuszukat és minden energiájukat, elméjüket és szívüket e kontinens emberi és spirituális fejlődéséért. Ahogyan az Apostolok Nagyasszonya Kongregáció (Nostra Signora Degli Apostoli, NDA) nővérei, akik 1942 óta egészen napjainkig jelen vannak Kolowaréban és ápolják a leprabetegségtől szenvedőket.”

Galli atya befejezésül rávilágít arra a tényre, hogy ezekben a szörnyű években „a nők tartották életben a reményt Afrikában, és ha végre elérkezik a mindenki által vágyott afrikai reneszánsz, ők, az afrikai nők lesznek azok is, akik a jövő felé segítik a kontinenst”.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás: Fides hírügynökség

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír